Szőllősy András, Durkó Zsolt, Kurtág György - a korábbi kötetek címadói már kezdik megjeleníteni azt az ívet, ami remélhetőleg a további könyvek megjelenítésével kirajzolódik majd, és minél teljesebb képet kaphatunk a 20. század második felében meghatározóvá vált zeneszerzők életéről és munkáiról. Mint az előzőeknél, itt sem szorosan vett monográfiáról van szó: beszélgetések, kritikák, levelek és egyéb érdekes dokumentumok egészítik ki az életrajzot. Elmaradhatatlan a műjegyzék, a diszkográfia és a névmutató is, így átfogó képet kaphat az is, aki a művelődéstörténet felől közelít a kortárs klasszikus zenéhez.
A beszélgetésekben Földes Imre zenetörténész, tanár 1969-ben készült interjújától Hollós Máté zeneszerzői kérdésein át a kötetet összeállító Csengery Kristóf legfrissebb, 2011-ben rögzített anyagáig jutunk, de kérdezi Soproni Józsefet Feuer Mária főszerkesztő a hetvenes évek zeneszerzőit megszólaltatva, vagy Komlós Katalin zenetudós és fortepiano-művész a Földvári Napok kapcsán.
Jelentős mennyiséget tesznek ki Kroó György kritikái, és többek között olyan zenekritikusok, mint Porrectus, Breuer János, Csengery Kristóf, Halász Péter szólnak Soproni műveiről. Szimfonikus- és kamarazenéről, vonósnégyeseiről, hegedű- és oboaversenyéről, egyházi darabjairól kapunk képet. A szerkesztés érdekessége, hogy egy-két hangverseny kapcsán két különböző személytől is olvashatunk kritikát, vagyis két nézőpontból vizsgálhatjuk a kérdést.
Az események horizontja a Nemzetközi Kodály Fesztiváltól szerzői estjén át a kortárs műveket bemutató és reprezentáló Mini-Fesztiválig, a Soproni József-művekre reflektálók sora a zenetörténész Farkas Zoltántól az ifjabb zeneszerző és tanár Olsvay Endréig terjed. Utóbbitól idézzük a 6. vonósnégyesről írt elemzés részletét, hogy utaljunk a műjegyzékben, névmutatóban nyomon követhető egyetemes kultúrát felölelő irodalmi hatásokra: "A mű egészéből leginkább elkülöníthető - első hallásra is - a zárótétel, Rilke Herbsttag című versének zenei képe. Ez a tétel részben egy tíztételes Rilke-kórusciklusban megkomponáltakat fogalmazza át."
Rektori kinevezése alkalmából írt cikk (Pándi Marianne), hatvanadik évtől évtizedenként születésnapi köszöntő (Ábrahám Mariann, Láng István, Ujfalussy József és mások) méltatják az oktatásban, zenei közéletben is tevékeny zeneszerzőt. Takács Jenő zeneszerző levelét is megtaláljuk, melyben közös gyökerekről, barátságukról ír. Szülővárosa Sopron is megjelenik a könyvben, hiszen az ott élők büszkék a város jeles szülöttére, akinek a város vezetői rangos zenei- és állami díjak mellé díszpolgári címet is adományoztak.
Jól keretbe fogja a kötetet Csengery Kristóf előszava és a függelék életrajzi adatai. Kottapéldák és fotók teszik még teljesebbé a szándék szerint alkotói pályát és a művek mögött rejtőző embert egyaránt bemutató könyvet. A felépítés mozaikszerű, olvashatjuk az előszóban, de mégis logikus, hiszen kronologikus sorrendben állnak az írások. Visszakeresésnél segített volna egy cím szerinti tartalomjegyzék is, Fasang Árpád gratuláló levelénél pedig egy megjegyzés, hogy az Érdemes Művész-díj alkalmából írt a címzettnek, ami a levélből nem derül ki. De ezek apró észrevételek, a kötet mindenre kiterjedő gazdag összeállítás. Csengery Kristóf, aki Soproni József kismonográfiáját is jegyzi, alapos ismerője a zeneszerző munkásságának.
Várjuk a Holnap kiadó következő kötetét ebben a zene- és művelődéstörténeti dokumentum értékű Várbíró Judit szerkesztette fontos sorozatban, hogy feltérképezhetővé váljon a kortárs magyar zeneszerzők világa, szemtanúknak és majdani utódoknak.
Soproni József: 5. vonósnégyes - részlet, km.: Kodály Vonósnégyes
hírlevél
