A világhírű orosz zongoraművész Mozarttal és Beethovennel búcsúztatja a telet a Müpában február 28-án, szólóestje – ahogy mindig is lenni szokott – különleges színfoltja lesz az idei koncertszezonnak. Szokolovot először 2003-ban hallhatta a magyar közönség – már akkor is a Jakobi László által életre hívott A Zongora című sorozatban –, és azóta hallhatja őt minden évben hatalmas repertoárjából válogatva össze azt a műsort, amely aktuálisan foglalkoztatja őt. A francia barokktól kezdve a klasszikusokon és nagy romantikusokon keresztül a huszadik századi mesterművekig sok mindent hallhattunk már az előadásában a Müpa és a Zeneakadémia pódiumán.

Grigorij Szokolov (Fotó/Forrás: MVM Koncertek)

Bár hozzánk meglehetősen későn jutott el Szokolov, mondanunk sem kell, rendkívüli tehetsége már igen fiatalon megmutatkozott, a leningrádi születésű művész már ötéves korában felhívta magára az orosz zenei élet figyelmét. A Leningrádi Konzervatórium tanulója volt, amikor tizenhat évesen megnyerte a harmadik Nemzetközi Csajkovszkij Zongoraversenyt (a zsűri elnöke Emil Gilelsz volt), ami hatalmas lökéssel indította el karrierjét.

Interpretációjára jellemző a kevés pedál használata, a magas fokú, letisztult billentéskultúra, amely színgazdag játékot eredményez. Hatását és szuggesztív előadásmódját gyakran hasonlítják Szvjatoszlav Richteréhez. Előadásában időnként a legismertebb darabok is meghökkentően újnak hatnak sajátos értelmezésének köszönhetően. Grigorij Szokolov rendszeresen koncertezik a világ legnagyobb koncerttermeiben (bécsi Musikverein, berlini Filharmónia, amszterdami Concertgebouw, New York-i Carnegie Hall, valamint London, Salzburg, Tokió, Párizs és Róma jelentős helyszínei) a legismertebb zenekarokkal és a világ vezető karmestereivel. A zene értelmezésének komolysága és eredetisége, előadásmódjának pontossága mind a közönséget, mind a kritikusokat megragadja, bárhol is játszik.

Szokolov február 28-án, kedden a Müpában Mozart K. 545-ös C-dúr szonátáját (a híres Sonata facilét), valamint a K. 475-ös c-moll fantáziát és a K. 457-es c-moll szonátát játssza a hangverseny első felében, a másodikban pedig Beethoven két kései művét, az op. 90-es e-moll szonátát, valamint a legutolsó, op. 111-es c-moll szonátát hallhatjuk.