Egy feketébe öltözött, elegáns hölgy megjelenik a pódiumon, meghajol a közönségnek, majd a zenekar felé fordul – ebben a látványban még mindig nem túl gyakran lehet részünk. A közelmúltban mégis az érdeklődés középpontjába került a női karmesterek kérdése, a Cate Blanchett főszereplésével készült, Tár című film középpontjában egy olyan dirigens áll, aki a férfiak uralta világban is képes sikereket aratni.
A karakter ellentmondásos volta ráirányította a figyelmet azokra a nőkre, akiknek számos előítélettel kell megküzdeniük a karrierjük során. Marin Alsop, aki Lydia Tárhoz hasonlóan úttörőnek bizonyult a szakmájában, egyenesen nőellenesnek nevezte a filmet. A hatvanhat éves amerikai karmester, az első nő a történelem során, aki a Proms híres zárókoncertjét vezényelte, több hasonlóságot is felfedezett saját maga és a fiktív karakter között.
Ő is Bernstein-tanítvány volt, támogatja fiatalabb kolléganőit, és ő is egy azonos nemű partnerrel él együtt,
így elmondása szerint különösen sértőnek találta, hogy egy női karmestert bántalmazóként jelenítettek meg. Hozzátette, nem hisz abban, hogy ebben a szakmában egy nő valaha is akadályok nélkül tudna érvényesülni. (A karakter kiindulópontja egyébként Eva Brunelli volt, az első nő, aki egy teljes koncerten vezényelte a Berlini Filharmonikusokat.)
Ha a statisztikákat nézzük, lassan, de folyamatosan növekszik a női karmesterek aránya a zenei életben. A Bachtrack 2019-es rangsorában nyolc nő került be a világ száz legjelentősebb karmestere közé, míg 2013-ban még mindössze egy. Miközben Alsop mellett akad néhány művész az ötvenes-hatvanas korosztályból, akik afféle fehér hollóként eddig is rendszeresen szerepeltek nagy zenekarok élén, egyre többen bukkannak fel a fiatalabbak közül, akik számára természetesebb, hogy egy nő is bármilyen pozíciót betölthet. Ha követjük az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány mesterkurzusait, láthatjuk, hogy rendszeresen szerepelnek a hallgatók között hölgyek, egy fiatal amerikai karmesternő, Holly Hyun Choe pedig a mentoráltak közé is bekerült, ráadásul azóta már a Danubia Zenekart is vezényelte.
Ezzel ugyanakkor elérkeztünk a karmesteri hivatás egy másik olyan tényezőjéhez, ami nem biztos, hogy kedvez a női tehetségeknek, sokak szerint ezt a szakmát csak egy bizonyos életkor fölött, sok tapasztalat birtokában lehet igazán jól űzni.
Hogy ez a kor negyven, hatvan vagy hetven év, megoszlanak a vélemények, de semmiképp sem javítja a női dirigensek arányát, ha egyszer ők leginkább a fiatal korosztályban fordulnak elő.
A Bécsi Filharmonikusok igazgatója úgy nyilatkozott, minimum tíz év közös munka szükséges ahhoz, hogy valaki a híres újévi koncertet vezényelhesse, ám egyelőre egyetlen női karmester sincs, akihez ilyen hosszú munkakapcsolat fűzné őket. Ugyanakkor a nemzetközi zenei életben a közelmúltban több rendkívül fiatal karmester is pozícióhoz jutott, például a finn Klaus Mäkelä huszonhat éves korától tölti be az Orchestre de Paris zeneigazgatója, míg honfitársa, Tarmo Peltokoski huszonkét évesen lett a Toulouse-i Opera zenei vezetője. A Magyar Állami Operaház 2014-es évadnyitó Szabadság OperaGáláján még tizenkilenc éves ifjú tehetségként feltűnt Patrick Hahn pedig Wuppertalban kapott pozíciójával Németország legfiatalabb zeneigazgatója lett. Ez a tendencia kedvezhet a közelmúltban pályára lépő női karmestereknek is, talán az urak mellett közülük is lesz olyan, aki már a húszas-harmincas éveiben tud érvényesülni.
Női dirigensek a nagyvilágban
De kik is azok a karmesterhölgyek, akik jelenleg a világ vezető operaházaiban és koncerttermeiben a pulpitusra lépnek? A már említett Marin Alsop a Bécsi Zene- és Előadó-művészeti Egyetem rezidens művésze, emellett tizennégy éven át vezette a Baltimore-i Szimfonikusokat. Az ausztrál Simone Young egykor Daniel Barenboim asszisztense volt, azóta azonban számos nagy operaházban, így a Metben és a Bécsi Állami Operában is vezényelt, 2006-ban pedig az Opernwelt az év karmesterének választotta. A hamarosan Magyarországra érkező Oksana Lyniv volt az első nő, aki Bayreuthban dirigálhatott (A bolygó hollandit, 2021-ben és az azt követő években), emellett Olaszország első női zeneigazgatója lett, mikor a Bolognai Opera ugyanebben az évben felkérte a posztra. „Nem tudtam, hogy én vagyok az első, aki ezt eléri, mégpedig abban az országban, amelyik feltalálta a zenét” – nyilatkozta a művész a kinevezése kapcsán.

Kapcsolódó
Kicsoda Oksana Lyniv, Itália első női zeneigazgatója?
A napokban kezdte meg a munkát a bolognai operaházban az ukrán Oksana Lyniv, aki az első női zeneigazgató Olaszországban. Neve a magyar közönségnek is ismerős lehet, hiszen járt már nálunk.
Pedig akad olasz női karmester is a nemzetközi zenei életben, Speranza Scappucci már a bécsi operabálon is vezényelt 2017-ben, igaz, beugróként, azóta pedig a milánói Scalában is a pulpitusra lépett. Nathalie Stutzmann énekesként kezdte a pályáját, idővel azonban a vezénylés vette át karrierjében a vezető szerepet, jelenleg az Atlantai Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója, és hamarosan a Metben is bemutatkozik majd. 2023 nyarán pedig ő is Bayreuthba megy, hogy a Tannhäusert vezényelje. Barbara Hannigan hasonló utat járt be, a kortárs zenére specializálódott énekes-karmester azonban pályája mindkét szegmensét megtartotta. A finn Susanna Mälkki is a Metropolitan közvetítésekből lehet sokak számára ismerős, 2016-ban ő mutatta be Kaija Saariaho Távoli tűz című operáját.
A régizene-kedvelők alighanem Emmanuelle Haïm nevével egészítenék ki a listánkat, a karrierjét csembalistaként kezdő művész karmesteri pályája William Christie és Simon Rattle asszisztenseként indult, azóta azonban Franciaország szinte valamennyi jelentősebb operaházában vezényelt már, a Chicagói Lyric Operának pedig első női karmestere lett. A Juilliardon végzett Keri-Lynn Wilson szédületes számú operát dirigált a világ legnagyobb házaiban, a Bécsi és a Bajor Nemzeti Operában, a londoni Királyi Operában, a Bolsojban és a Marinszkij Színházban. A Metropolitan Operában csak az idei évadban debütált, meglehet, elkerülendő a rossz nyelveket, hiszen az intézmény igazgatója férje, Peter Gelb. A fiatalabb generációból fontos megemlíteni a lett Mirga Gražinytė-Tyla nevét, aki Gustavo Dudamel asszisztense volt a Los Angeles-i Szimfonikusoknál, majd a Salzburgi Landestheater és a Birminghami Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója lett. A litván Giedrė Šlekytė nemrég mutatkozott be a Berlini Állami Operában, bécsi produkciójáról pedig mi is beszámoltunk.
Láthatunk-e itthon női karmestereket?
A kérdéssel foglalkozó 2015-ös cikkünkben utánanéztünk, mi a helyzet az itthoni zenei életben. Az akkor lapunknak nyilatkozó Dobszay-Meskó Ilona azóta is rendszeresen felbukkan a pódiumon, számos nagy zenekar élén állt már vendégkarmesterként, illetve saját együttesével, a Ventoscala Szimfonikus Zenekarral is időről időre hallhatjuk. A komponistakánt is aktív művész akkor úgy nyilatkozott,

Kapcsolódó
Miért olyan ritkák a női karmesterek?
Szinte szenzációként hatott a múlt héten, hogy az I. Nemzetközi Doráti Antal Karmesterversenyre a mintegy száz férfi versenyző mellett tizenkilenc nő is jelentkezett. Az Olasz Kultúrintézetben rendezett megmérettetés november 28-án ért véget, és végül egyik hölgy sem ért el helyezést. De miért is ekkora hír az, hogy egy karmesterversenyen nők is indulnak?
a hagyományosan szintén inkább férfiak által uralt zeneszerzés területén sokkal hamarabb elkezdődött a változás,
miközben nagy női zeneszerzők mutatták az utat az ő generációja számára, a Zeneakadémián sokáig nem is tanulhattak női karmesterek.
Vajon mennyi idő behozni a lemaradást, jelentkeznek-e manapság lányok a karmesteri szakokra, és ha igen, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük? Cikkünk folytatásában a hazai helyzetnek járunk majd utána.
Fejléckép: Marin Alsop, Oksana Lyniv és Mirga Gražinytė-Tyla (fotó: Adrienne White, Oleh Pavliuchenkov / Opera4u, Frans Jansen)