Az első példánk rögtön egy kakukktojás: Peter Hofmann ugyanis jelentős könnyűzenei pályát futott be operaénekesi karrierje előtt és után. Így nem csoda, hogy ilyen jól áll neki ez a szám.
A következő dalt akár az előző énekestől is meghallgathattuk volna, hiszen még színpadon is megformálta a Fantomot. Ugyanakkor Thomas Hampson előadása egészen izgalmas színekkel gazdagítja a jól ismert slágert.
Na és Diana Damrau milyen Christine lenne mellé?
A három tenor is szívesen evezett könnyedebb vizekre. Plácido Domingo egész albumot adott ki népszerű slágerekből.
Ám nem ő az egyetlen példa arra, hogy a „régi nagyságok” is szívesen kalandoztak a zenei stílusok között. Monserrat Caballé például Freddie Mercuryval közösen is koncertezett.
És Mario del Monaco is nagy sikert aratott az alábbi dallal.
Sokan fordultak a Broadway-slágerek felé. Renée Fleming például híres arról, hogy bármilyen zenét remekül énekel.
Peter Matteire se nagyon tudunk mást mondani, csak hogy még a telefonkönyvet is meghallgatnánk vele...
Juan Diego Flórezről pedig köztudott, hogy időnként gitárt ragad.
Jonas Kaufmann-nak a közelmúltban jelent meg The Sound of Movies című filmzenei albuma, a Gladiátor betétdalához pedig egy sajátos hangulatú klip is készült.
Mondják: csak jó és rossz zene létezik, műfajtól függetlenül. Ugyanez a helyzet a zenészekkel is, lehet, hogy kifejezőeszközeik különböznek, de egy tehetséges énekes nagyon sokféle muzsikához megtalálja az útját.
Fejléckép: Juan Diego Flórez (fotó/forrás: Marco Borrelli / Salzburgi Ünnepi Játékok)
hírlevél
