Klasszikus

Akit Kodály még személyesen instruált – Perényi Miklós

2018.11.12. 16:10
Ajánlom
Azt vallja, egy zeneművet eljátszani csak a kezdet: elmélyedni, újrajátszani, folyton keresni, mint az aranyásó, ez a zenész feladata. Perényi Miklós Kult50-ben megjelent portréja.

A 2018 júniusában megjelent KULT50 kiadványban szereplő portré utánközlése:

Perenyi_Miklos_online_allo-123740.jpg

Perényi Miklós

Egy alkalommal interjút készítettem Takács-Nagy Gáborral, és amikor az időpontot egyeztettük, a kiváló hegedűművész azt mondta, jaj, most úgyis nagyon nehéz bármiben megállapodni, mert épp labdarúgó-Európa-bajnokság van. Na és, én is nézek meccseket. Nem erről van szó, mondta, hanem hogy ők közben próbálnak Schiff Andrással és Perényi Miklóssal, és ügyesen kell beosztani a próbákat, nehogy Perényi véletlenül rájöjjön, a focimeccsek kezdési időpontja is szempont. Mert amikor ez szóba került, kikerekedett szemmel nézett rájuk, hogyan tudják az idejüket ilyen marhaságokra fecsérelni, mint a foci.

Perényi szeme. Kamaszként emlékszem még, hogy valami koncertközvetítés volt a tévében, és ámulattal néztem a cselló utolsó hangja után Perényi szemét. Furcsa, idegen, szinte zavaros pillantását, mint aki egészen máshol volt, egészen más világban tett látogatást, és azt sem tudja, mi ez itt körülötte, kik ezek az emberek, és miért tapsolnak olyan megvadultan. Ja, hogy nekem. Köszönöm, igazán köszönöm. Elragadtatottan néztem a képernyőt, hogy

ilyen van, tetten érhető, hogy egy ember úgy közlekedik a világok között, mintha a hetes buszra szállna föl.

Idén hetvenéves ennek a mágikus busznak az utasa, és bár önmagában hetvenévesnek lenni igazán nem érdem, de nekünk talán figyelmeztetés. Mintha egy kicsit túlságosan is megszoktuk volna, hogy Perényi köztünk jár. Köztünk jár, köztünk csellózik, és hogy köztünk csellózzon, ahhoz gyakorol, gondolkodik, él, nem néz focimeccseket, nyilván áldozatokat hoz, nem túl sokat, csak az egész életét. Csupán ennyit kap ez a hangszer, aminek alig van irodalma, maroknyi a mű, kicsi Vivaldi, néhány Bach, két Haydn-koncert, kevés Beethoven, két Brahms-szonáta, meg egy fél versenymű, aztán jöhet a nemszeretem 20. század. Mire megkapja a diplomát az ember, már mindent eljátszott, amit lehet. Perényi meg azt mondja: eljátszani, az könnyű. Az a kezdet. Elmélyedni, újrajátszani, keresni és tovább keresni. Mint az aranyásó, aki ugyanazt a darab földet túrja egy életen át, és nem kérdi, megéri-e. Nem kérdi, lesz-e jutalom, aranyrögöcske. Ha nem találtad meg az aranyat, nem ástál elég mélyre.

Megszoktuk Perényi Miklós közelségét, mert volt rá időnk. Tizenegy éves volt, amikor az első koncertjét adta.

Még látta Kodályt. Nemcsak látta, de neki még személyesen mondta el a zeneszerző, mit hogyan képzelt el a szólószonátában.

Még tanult Pablo Casalsnál. Casalsnál! Most ne is a csellistalegendára gondoljunk, csak a naptárra: Casals 1876-ban született, az első világháború kitörésekor is már csaknem negyvenéves volt.

Perenyi_Miklos_cr_CsibiSzilvia-123741.jpg

Perényi Miklós (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia)

Akkor megint felejtsük el a naptárat. Nem attól a kultúra arca Perényi Miklós, mert hetvenéves. Valójában ő mindig a magyar kultúra arca, mindig itt van, mindig dolgozik, mindig teljesít. Évtizedek óta. Játszik. Fellép. Ha nem lép föl, gyakorol. Ha nem gyakorol, tanít. Nem hagyja el a hangszer vonzáskörzetét. Nem olyan vészesen nagy, nem olyan szörnyen nehéz ez a hangszer, ha csak a szomszédba kell vinni, de hosszú távon… Egy életen át…

Megváltozik a világ, amikor Perényi megjelenik a távolban, hátán a nagy, fehér csellótokkal, mint valami modern Krisztus, úgy viszi a keresztjét, sorsát, hivatását, választott… mit is?

Választott szenvedését? Boldogságát? Sorsát, végzetét?

Nem tudom. Mindig egy Bach-kantáta jut eszembe róla: Ich will den Kreuzstab gerne tragen. Szívesen hordoznám a keresztfát. Nekünk, akik nem hordozunk választott terheket, éljük az életet, ahogy élni lehet, Perényi a bizonyosság, hogy van az a másik világ. Hogy el lehet oda jutni, vissza lehet onnét jönni ép bőrrel, valamit még mondani is lehet arról, hogy mi történt ott. Mondani, azt talán mégsem, de csellózni igen, és aki hallja ezt a hangot, legalább annyit tud, hogy van valami más. Nemcsak más, de több, tisztább és igazabb, amiről sok fogalmunk nincsen. Ez az, ami zavarba hozza az embert.

Csak ezt a zavart el ne veszítsük valahogy.

Mi ez a sorozat?

Idén nyáron második alkalommal jelent meg a hazai médiapiac egyedülálló kiadványa, a mai magyar művészeti élet ötven meghatározó alakját összegyűjtő KULT50. Sorozatunkban megismerheti a beválogatott alkotókat.

Amennyiben szeretné a könyvespolcán tudni a KULT50 kiadványt, benne a művészportrék mellett a hazai kultúrával foglalkozó, érdekes magazinos anyagokkal, rendelje meg online, ide kattintva>>>

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Martha Argerich nem mondta le, hálistennek

A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén az argentin zongoraművésznő ragyogó Beethoven-zongoraversennyel mutatta meg, hogy nem lehet megunni egy darabot akkor sem, ha 70 éve játssza.
Jazz/World

Zeneművet írt a „napalmos lánynak”, most végre élőben is előadhatta neki

1972-ben járta be a világot a vietnámi háború legsokkolóbb fotója, amin gyerekek menekülnek a bombázás elől. Tiszteletükre Hannibal Lokumbe még 1973-ban szvitet komponált, amit most élőben is előadhatott a képen meztelenül szereplő lánynak, Kim Phuc Phan Thi-nek.
Klasszikus

Szüts Apor: „A tökéletességet nem lehet, és nem is kell elérni”

Szüts Apor számára korán jött az ismertség a komolyzene világában. Több interjúban is beszélt eddigi munkásságáról, most viszont a belső munkafolyamatokról és szemléletmódjáról tudhatunk meg részleteket, amelyekről talán a lámpalázzal vagy maximalizmussal küzdő fiatal zenészek is szívesen olvasnának. Így került szóba a fejlődés, az önkritika vagy a tökéletesség nemlétének témája is.
Vizuál

Megfilmesítik a Mester és Margaritát

Bulgakov regényének mozis változatát A nagy Gatsby-t is rendező Baz Luhrmann forgatja.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus kritika

Martha Argerich nem mondta le, hálistennek

A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén az argentin zongoraművésznő ragyogó Beethoven-zongoraversennyel mutatta meg, hogy nem lehet megunni egy darabot akkor sem, ha 70 éve játssza.
Klasszikus interjú

Szüts Apor: „A tökéletességet nem lehet, és nem is kell elérni”

Szüts Apor számára korán jött az ismertség a komolyzene világában. Több interjúban is beszélt eddigi munkásságáról, most viszont a belső munkafolyamatokról és szemléletmódjáról tudhatunk meg részleteket, amelyekről talán a lámpalázzal vagy maximalizmussal küzdő fiatal zenészek is szívesen olvasnának. Így került szóba a fejlődés, az önkritika vagy a tökéletesség nemlétének témája is.
Klasszikus hír

Kecskés D. Balázs Istvánffy Benedek-díjat kapott

A fiatal zeneszerző Három románc című alkotása nyerte el a Magyar Zeneszerzők Egyesületének díját.
Klasszikus fidelio klasszik

Rost Andrea a Fidelio Klasszik vendége

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása december 14-én lesz hallható a 92.1-en, benne interjú Elek Ányossal, ifj. Harangozó Gyulával és Rost Andreával.