Elég csak egyetlen példát kiragadnunk. A sorozat szervezőjének, Mandel Róbertnek a Klasszikus és romantikus hangszercsodák című könyvéből megtudjuk, hogy az üvegharmonika eredete az a mechanikusan tökéletesített és instrumentummá vált jelenség, amikor az üvegpohár peremét kezünkkel dörzsöljük. Az ebéd után a gyerekek kezében a felnőttek bosszantására korlátlan lehetőséget biztosító játékról azonban kevesen gondolnák, hogy Galielo Galileit is foglalkoztatta, aki 1638-ban tudományos megközelítését adta a nedves kézzel a poharak szélét dörzsölő akusztikus eseménynek. Visszaemlékezések szerint a 18. században emelkedett zenei performansszá az üvegpoharak dörzsölgetése, a dublini Richard Pockrich jóvoltából, aki egyébiránt sörfőzéssel foglalkozott. Az angyali orgonák elnevezésű hangszer nem volt más, mint vízzel, illetve mint későbbiekben kiderült, vörösborral megtöltött poharak egy asztalon. A hangolás órákig tartott, az előadó egy alkalommal kiment a teremből, tán egy kicsit szuszanni, amit rosszul tett, mert a közönségből néhány borra szomjas látogató megcsapolta a vörösborokat. Így a koncert előtt elhangolódott a szövevényes hangszer, ami véglegesen alkotói válságba sodorta hősünket, aki felhagyott tevékenységével. Bármily meglepő, ennek ellenére követői voltak Európa-szerte és a hangszernek ismert virtuózai lettek, utódaikat a Youtube videomegosztó oldalon könnyen megtekinthetjük.
A mechanikusan tökéletessé vált üvegharmonikát Benjamin Franklinnek köszönheti a világ, aki az üvegpoharak egy virtuózának, Edward Delaval hangversenyei alapján kapta az ihletet, hogy közös tengelyre egymásba illeszkedő behangolt üvegedényeket illesszen. A forgó kelyhek peremét akár mind a tíz ujjával megszólaltathatta. A technológiai eredmények lehetőséget adtak a hangszer diadalútjához, Mozart pedig a világtalan üvegharmonika-virtuóznak, Marianne Kirchgässnernek komponált műveket. A májusi koncerten szerepel egy kevésbé meglepő hangszer, a baryton, amely azon túl, hogy Esterházy Miklós egyik legkedveltebb hangszere volt, a "Fényes"-nek is nevezett nagyherceg kiválóan játszott rajta. Nem csoda, hogy a hangszer szépsége mellett - Leopold Mozart az egyik legbájosabb hangszernek nevezte - a főnöki inspiráció is kiegészítette Joseph Haydn ihletét, s nem meglepő, hogy a kettős inspiráció 176 barytonművet eredményezett a termékeny szerző tollából.A ma sokszor mosolyt keltő ezernyi kísérlet mögött a zenei környezet alapját formáló és teremtő szándék húzódik, ahol a hangot a korszak nem adottnak, hanem lehetőségnek tekinti: a feltáruló gazdag variabilitás az akkor születő zene gazdagságának velejárója és igénye, a hangszerkészítő pedig része a zenei alkotás folyamatának.
Mendel Róbert: 600 év hangszercsodái - Klasszikus hangszercsodák
2011. május 29. 19:30 Művészetek Palotája - Fesztivál Színház
Km.:Christa Schönfeldinger (üvegharmonika), Michael Brüssing (viola di bordone), Mandel Róbert (szöghegedű), Patrick Wibart (kontrabasszus billentyűs kürt), Albin Paulus (klasszikus doromb)
Műsorvez.: Mandel Róbert
Mozart: Adagio üvegharmonikára, K 356 (617a); Adagio és Rondo, K 617
Haydn: Baryton Trió
Ferdinando Carulli: Serenade in A
Anon: Menüett
Hummel: Fantaisie für Ophicléide und Klavier
Johann Georg Albrechtsberger: F-dúr versenymű dorombra, mandorára és zenekarra
hírlevél
