Hogyan döntik el a Palazzetto Bru Zane-nál, milyen francia romantikus operaritkaságot kívánnak a közönség elé tárni, és milyen előkészítő, rekonstrukciós munkálatok szükségesek a bemutatóhoz, illetve a lemezfelvételhez?
Szerencsések vagyunk, Franciaországban a barokk kor óta szinte valamennyi mű fennmaradt a párizsi archívumokban vagy a Francia Nemzeti Könyvtárban. Persze nem mindig találunk nyomtatott kottákat, sokszor nehezebben olvasható kéziratokkal kell dolgoznunk. Az operáknál a siker jele, ha egy műből sok verzió készült, ezért időnként itt áll egy húzás, oda meg betoldottak egy új balettet… A Psyché esetében is két verzió készült, húsz év különbséggel: az első változatban humoros részek, komikus karakterek is szerepelnek, a másik viszont teljes egészében emelkedett hangvételű, komoly darab. Amikor elő akarjuk adni a művet, ezek közül is választani kell. A francia zene a 19. században külföldön is nagyon népszerű volt, így időnként más országokból származnak a forrásaink. Érdekességként említeném, hogy Budapesten is játszottak francia operetteket, ezért
az Országos Széchényi Könyvtárban találtunk olyan kottákat, amelyeknek az eredetije Franciaországban elveszett.
Például ott fedeztük fel Offenbach Le pont des soupirs című művének első változatát. De kerültek elő anyagok Athénban, Madridban, Szentpéterváron is.
A ritkaságok bemutatójához együttműködő partnereket keresnek. A Psyché a Nemzeti Filharmonikusok előadásában, ám az önök által összeállított szereposztással szólal majd meg.
Nekünk a Palazzettónál nincs saját zenekarunk, kórusunk, se nagy befogadóképességű játszóhelyünk. A velencei épületünkben egy nagyjából százfős kamarateremmel rendelkezünk, tehát ott inkább tudományos munka zajlik. Az előadásoknál más országok nagy zenekaraival, koncerthelyszíneivel működünk együtt. Ez azért is nagy öröm, mert az a célunk, hogy a műveket az egész világgal megismertessük. Magyarországról régi partnerünk Vashegyi György, aki rendkívül szereti ezt a zenét. Korábban barokk műveket is vettünk fel vele és az Orfeo Zenekarral, illetve a Purcell Kórussal. Most pedig a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója, és más magyar zenekarokat is szokott vezényelni, így lehetőségünk nyílt újabb érdekes projekteket végigvinni vele. Az első ilyen Félicien David Herculanum című operája volt a Müpában.
Emlékszem, olyan zenészek, akiket nem ismertem korábban, odajöttek hozzám, és elmondták, micsoda élmény volt részt venni ennek a jelentős műnek az újrafelfedezésében.
Miért épp a Psyché a következő mű, amit a közönség elé tárnak?
Úgy véltük, gyakrabban kellene Ambroise Thomas műveit játszani, és azt is tudtuk, hogy Vashegyi Györgynek és a Nemzeti Filharmonikusoknak egészen hihetetlen feladatokat is ajánlhatunk, ami még a francia muzsikusoknak sem menne könnyen. Thomas nagyon ismert szerző volt a 19. században, Massenet előtt egyfajta francia Verdinek tartották. Az operái közül a Hamletet ma is fontos helyszíneken tűzik műsorra, a Metropolitan Operában vagy a Covent Gardenben, és bár ritkábban, de a Mignont is sokfelé játsszák. Összesen negyven operát írt, de a köztudatban csak ez a kettő maradt meg – pedig amikor 1896-ban Thomas meghalt, a nekrológjaiban azt írták, a Psychét is a legfontosabb művei közé kellene sorolni, mintegy harmadikként ezek mellett. Hogy mégsem így lett, abban talán az antik téma játszott szerepet, ami akkoriban már nem volt divatos. A két verzió sem tette könnyebbé a helyzetet. A második úgy keletkezett, hogy amikor Thomas ismertebbé vált a Hamletnek és a Mignonnak köszönhetően, a Párizsi Opera megkérdezte tőle, melyik korábbi darabját mutassák be ismét. Ő azt kérte, adjanak egy újabb esélyt a Psychének, és átírta a művet a korabeli stílusnak, ízlésnek megfelelően.
Ma viszont az első verzió sokkal izgalmasabbnak tűnik, mi is ezt adjuk majd elő.
Mert bár ugyanúgy megvannak benne a szép lírai részek, de ahogy már említettem, négy komikus karakter is szerepel benne: Psyché két nővére és azoknak a férjei. A két testvér féltékeny a lányra, olyanok, mint Hamupipőke mostohanővérei – ez sok humoros pillanatot okoz, és sajátos színezetet ad az operának. Zeneileg is kevert a mű: megjelenik benne Rossini, illetve a korai Verdi stílusa sok koloratúrával, de az új francia zene is.
Vashegyi György (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Nemzeti Filharmonikusok)
A maga korában hogyan fogadta a közönség a darabot?
Nagy sikert aratott, a sajtóvisszhang alapján egyértelműen remekműként emlegették a Psychét. Érdekes módon főleg az első verzió volt sikeres, amikor a másodikat bemutatták, néhányan emlékeztek, hogy ott voltak húsz évvel korábban, 1857-ben a bemutatón, és mindenki azt mondta, hogy az a változat sokkal eredetibb, kreatívabb volt. Akkoriban a franciák épp átmeneti korszakban éltek a régi típusú opera, Meyerbeer és Halévy világa és az újabb fajta, Massenet, Bizet és Saint-Saëns stílusa között. Thomas pontosan a kettő között áll, ami problémát okozott az utóéletében, hiszen a zenetörténet elsősorban azokkal képes könnyen kezdeni valamit, akik jól besorolhatók. Az is probléma volt, hogy Erószt, a szerelemistent a darabban mezzoszoprán énekli, nadrágszerep sok koloratúrával. Hasonló hangot kíván, mint A sevillai borbély Rosinája. Psychét is igen nehéz kiosztani, nem sok énekes van, aki a stílusban is otthonosan mozog, és kellő virtuozitással rendelkezik.
Úgy tudom, a szereposztást is a Palazzetto Bru Zane állítja össze. Hogyan választják ki az énekeseket? Rendszeresen ugyanazokkal a művészekkel dolgoznak?
Meg kell nézni, kik jók mostanában a franciául éneklésben, és kik rendelkeznek kellő virtuozitással, mert hiába jó a kórus és a zenekar, megfelelő szólisták nélkül nem lehet népszerűsíteni ezeket az elfeledett műveket. Bár nincs saját társulatunk, van körülbelül ötven énekes, akikkel rendszeresen dolgozunk. Szoktunk újakat is bevonni a projektekbe, de egyes részleteket nehéz elmagyarázni, például hogyan kell megszólaltatni a francia r hangzót vagy a nazálisokat. Ezért jó, ha visszatérnek hozzánk azok, akik ezt már maguktól is tudják. Ilyenkor a felvételeknél rögtön direkt módon lehet instrukciókat adni, nem kell udvariaskodni. Ezt az őszinteséget érzem Vashegyi Gyuri esetében is, aki sokat követel a művészektől, ugyanakkor nagyon szereti és érti ezt a zenét – ez pedig nem minden karmesterről mondható el.
Úgy is mondhatnám, hogy a karmester befolyásolja a résztvevők közti energiaáramlást.
Nagyra értékelem a Nemzeti Filharmonikus Zenekarban, a Nemzeti Énekkarban és a karigazgatójukban is, hogy nyitottak és elfogadják a tanácsokat. Különösen francia együttesek hajlamosak azt gondolni, hogy pontosan ismerik a francia zenét, de Thomas esetében lehetetlen mindent tudni. A mai világ nehézségei közepette pedig rendkívüli öröm, hogy meg tudjuk csinálni ezeket a projekteket, ezért igyekszünk kihozni belőlük a maximumot.
Visszatérve az énekesekre: esetükben az is gondot okozhat, hogy rengeteg testi-lelki folyamat befolyásolja a produkciójukat. A hölgyeknél a női ciklus is szerepet játszik, ezért sokszor beszélek is velük, amikor készítem az időbeosztást a felvételhez, hogy mondják meg nyugodtan, ha úgy érzik, egy bizonyos nap nem alkalmas egy nehéz ária rögzítésére. Erről nem szokás beszélni, pedig ha valaki szereti az énekeseket – én pedig nagyon szeretem őket –, annak meg kell értenie a testi működésüket. Amúgy is minden művésznek azt szoktam mondani, hogy jelezzék, mi az, amit meg tudnak csinálni, és mi az, amit már nem. Különösen a fiatalok hajlamosak arra, hogy mindent elvállaljanak, pedig teljesen normális dolog, hogy valakinek vannak korlátai. Így tudok nekik olyan feladatot adni, amitől ők is és mi is boldogok leszünk.
Az Érosz szerepét éneklő Antoinette Dennefeld (Fotó/Forrás: Louis Barsiat / Nemzeti Filharmonikusok)
Feltételezem, ritkán játszott műveknél különösen fontos, hogy az énekesek a lehető legjobban szerepeljenek, hiszen lehet, hogy a közönség soha többet nem hallja a darabot.
Amikor énekeseknek tartok meghallgatást, mindig azonnal észreveszem, melyik felvétel alapján készültek, főleg akkor, ha nem beszélnek franciául, mert imitálják, amit hallottak. Például felvettünk egy áriát Véronique Gens közreműködésével, és aztán érkezett hozzám valaki, aki pontosan ugyanazzal a tempóval, dinamikai megoldásokkal énekelte azt. Nem tudta, hogyan is kellene előadni, hát hitt a felvételnek. Ilyen szempontból igen nagy a felelősségünk, amikor először rögzítünk valamit.
Ha nem is a tökéletes, de a lehető legjobb verziót kell elkészíteni, mert utána az fogja alakítani az előadói hagyományt.
Mit gondol, a Psyché színpadon is megállná a helyét? Ezeknek az elfelejtett operáknak a dramaturgiája ma már nem mindig működik, pedig megrendezett, teljes produkcióban még többen megismerhetnék őket.
A Psychének nagyon hatásos cselekménye van, így szerintem operaszínpadon is megállná a helyét. Problémát okoz azonban, hogy az énekelt részek között prózai szövegek állnak. Amikor a felvételt készítjük, használjuk ezeket, de csak nagyon gyors, harminc másodperces kis részek szerepelnek, ennél hosszabban már zavarnák a hallgatót. Ráadásul nem gondolom, hogy Franciaországon kívül, Berlinben, Prágában vagy akár Budapesten, franciául nem beszélő művészek előadnának egy francia nyelvű, elbeszélt részt. Úgyhogy leginkább a frankofón országokban, Franciaországban, Belgiumban, Kanadában lehetne színpadra állítani az operát.
Láttam már olyan előadást, ahol a próza vagy épp a recitativo az adott ország nyelvén hangzott el, míg az áriák az eredetin. Furcsa megoldás, de időként működik.
Valóban, csak ebben az esetben azt látjuk, hogy elindul egy humoros dialógus, például a két nővér esetében, aztán belekezdenek egy vicces duettbe arról, hogy melyikük a csodálatosabb. A zene pedig átveszi a párbeszéd tempóját, úgyhogy nagyon fura lenne, ha közben az énekesek egyik nyelvről a másikra váltanának. Persze le lehetne fordítani az egészet, és úgy énekelni, de az mostanában nem annyira szokás, még ha régebben játszották is például a Bohéméletet franciául vagy a Carment olaszul, spanyolul. Magyarországon játszanak még operákat fordításban?
Alexandre Dratwicki (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Nemzeti Filharmonikusok)
Nem jellemző, csak az ifjúsági előadásokon, illetve az operetteket adják elő magyarul.
Offenbach esetében Németországban is él még helyenként ez a tradíció, például A gerolsteini nagyhercegnőt is németül játsszák. De az is nehézséget okozhat, hogy ha egy énekes kiesik, a ritkán játszott művek esetében sokkal nehezebb találni valakit a helyére. Ha például az Erószt éneklő művész megbetegszik, elmarad az előadás – ez nálunk is így lenne. Illetve van néhány énekesünk, akik annyira jól olvasnak kottát, és gyorsan tanulnak, hogy néha be tudnak ugrani. Volt is rá példa:
Münchenben egy élő koncertet rögzítettünk, és az énekes csak aznap reggel kapta meg a kottát, mégsem vétett egyetlen hibát sem!
Ha nem a szcenírozott változattal, akkor hogyan lehet elvinni ezeket a darabokat a nagyközönséghez?
Amikor a nagy sztárok, például Anna Netrebko vagy Jonas Kaufmann elénekelnek egy áriát ezekből a művekből, az is növelheti a népszerűségüket. Ha csak egyetlen részlet is híressé válik, az emberek kíváncsiak lesznek a teljes operára. Annak idején Thomas-t is arra kérte a kiadója, hogy illesszen egy könnyen előadható áriát a Mignonhoz. Ez volt a Connais-tu le pays... kezdetű részlet, amit azután mindenki énekelt, illetve zongoraátiratban is elterjedt. Amikor felvételt készítünk, gyakran mi is megkérünk ismert énekeseket, hogy vegyenek fel egy-egy áriát az operából a turnéjuk vagy a lemezük műsorára. De azért tartottunk színpadi bemutatókat is, az Herculanum például a Wexfordi Operafesztiválon került színre, más művekből pedig voltak előadások Párizsban, Münchenben, Essenben... Persze igazából akkor válik ismertté a mű, ha a Deutsche Oper, a Covent Garden vagy más, hasonlóan híres helyszínek repertoárjára felkerül, és hosszabb ideig ott marad. De azáltal, hogy felvételt készítünk, ami ingyenesen elérhető a Spotifyon, a YouTube-on, a többi zenei platformon, és fizikai hordozón is megjelenik, bárhol a világon akadhat valaki, aki felfedezi a darabot. Ma már az internetnek köszönhetően szerencsére könnyű elérni az operarajongókat. Reméljük, a Psychét is sokan megszeretik majd.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Alexandre Dratwicki (forrás: Palazzetto Bru Zane)
hírlevél
