Klasszikus

Alkalmi kvintett

2014.02.03. 08:00
Ajánlom
A kamarazenében az a szép, hogy vannak állandó együttesek, tartósan együtt játszó formációk, és adódnak alkalmi találkozások is. Amikor egy neves együttes – pl. egy vonósnégyes – jön össze egy magányos, ám annál nagyszerűbb szólistával, abból akár életre szóló élmény is lehet. A Keller-vonósnégyes és Jevgenyij Koroljov találkozása ilyennek ígérkezett. KRITIKA

Az előre kiadott műsort fordított sorrendben adták elő: előbb a Sosztakovics-kvintettet, s csak a szünet utána Brahmsot. Hogy ezt közönségbarát megfontolásból tették-e, netán a jobb erőbeosztás kedvéért, azt alighanem tőlük kellene megkérdezni. Keller András más esetekben sem feltétlenül ragaszkodik a kronologikus sorrendhez, s elvileg igaz, hogy jobb lelki állapotot hagy maga után a Brahms-mű, mint a Sosztakovics, s az csak ízlés dolga, ki melyiket tartja izgalmasabbnak. Ezért cseppet se bántam, hogy a koncert eleje a prelúdiummal és fúgával indult.

Sosztakovicsról nemcsak én írtam meg itt, hogy leginkább a zenéjét szeretem (és zenehallgatóként egyre kevésbé izgat, ami ezen kívüli, noha végzett történészként természetesen nagyon is érdekel), hanem a kísérőfüzetet jegyző Fazekas Gergely is. Az 1940-es keletkezési évszám tehát nem Sztálin miatt izgalmas, sokkal inkább a megidézett stílusok és művek tömkelege okán. Sosztakovicsnak ebben az igen fontos művében a mostani előadás legszebben a befelé fordulást ragadja meg. A scherzóban Kelleréknél az őrület sokkal erősebb, mint a banális egyszerűség, melyből kiindul, de a sodró lendület magával ragadja a hallgatót. Kicsit több csöndet azért itt is elviselnék, erre nincs idő, és a zongora hangja nem mindig szép. Elsősorban a diszkantban csilingel nagyon „kalapácsosan", és én emlékszem, hogy jó egy és negyed éve Koroljov mennyire finoman játszott a magasban is - a mostani csilingelést tehát szándékoltnak veszem.

A harmadik tétel, ez a szláv Beethoven kiegyensúlyozottságával fog meg, s ismét meggyőződhetek, hogy a kvartett mostani felállása mennyire jó. Az impulzív vezetőt három kiegyensúlyozott, de bátor zenész kíséri, akik egyénileg is remek hangszeresek. S hogy miért épp e csendes tételnél említem meg őket? Talán mert épp az efféle „nyugodt" tételeknél tűnik ki, mennyire jók az arányok.

A mű záró tételében el tudok képzelni több kétértelműséget is (ahogy például a Richter-Borogyin kvartett neten is meghallgatható koncertjén hallhatjuk), a Sosztakovics-műnek a Koroljov-Keller-kvartett -féle előadása így is meggyőző.

A szünet után hallható Brahms-műből több nagyszerű felvétel is létezik. Ezt nem azért említem, mintha a koncertet ezek bármelyikéhez kellene mérni, de összevetni szabad. Nekem személyes kedvencem a Szolcsányi György („George Solchany") és a Magyar kvartett-féle előadás (mely két kiadásban rögtön két előadást takar, noha erre a kiadó magától nem jött rá). Ennek a kiegyenlített, nyugodt erejét kár lenne Kelleréken számon kérni. Kellerék felfogása - itt is - sokkal hektikusabb, olykor sokkal kapkodóbb - de ez egyáltalán nem ellentétes a brahmsi zenével. S a vonósnégyes tagjai ebben a műben bőven kapnak lehetőséget, hogy szólisztikus arcukat is megmutassák. Ebben nekem a higgadt és pontos Gál Zoltán tetszik leginkább, de dicséretet érdemelnek Szabó Judit pizzicatói is, hogy csak pár részletet emeljek ki.

Jevgenyij Koroljov pedig szintén remekül kamarázik, nehéz elhinni, hogy alkalmi társulásról van szó (ez akkor is igaz, ha tudjuk, a Concerto Budapesttel háromszor fellépő zongoraművész alighanem a hangversenyek utáni teljes hetet erre a kamaraprodukcióra szánta). De a Brahms-műben sem tetszik zongorajátékának hangja - olyannyira, hogy utólag is csak a hangszerre tudok gyanakodni (s ebben bőségesen benne van Koroljov iránti pozitív elfogultságom).

Az egész előadás egy lendület, a scherzóban egészen szédítő (s bizony olykor a technikai lehetőségek határát hallhatóan meghaladó) tempóban. S épp e tételben hiányolom leginkább a megnyugvást, a középrészben nem eléggé brummog a cselló hangszere legmélyebb hangján.

S mintha a két ráadás - két scherzo - is ezt igazolná: mintha az előadók is éreznék, ebben a műfajban maradtak leginkább adósok. Ezek azonban csak apróságok, összességében mégis beigazolódnak elvárásaink - különlegesen érdekes (ha nem is hibátlan) hangversenyben lehetett részünk. Kamarazenében nagyon sok ilyenre lenne szükség, hogy a műfaj visszanyerje az őt megillető helyet zenei életünkben.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Felmondások és tiltakozás az SZFE-n Vidnyánszky Attila kinevezése miatt

Zsámbéki Gábor rendező 41 év tanítás után hagyja ott az Egyetemet, és követi példáját Gáspár Máté megbízott intézetvezető is, aki lemondásával az SZFE modellváltásának elve és gyakorlati megvalósítása ellen is tiltakozik. Mindez azután, hogy a minisztérium bejelentette: Vidnyánszky Attila vezetheti az Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumát.
Zenés színház

Először vezényel női karmester a Salzburgi Ünnepi Játékokon

A világ legnagyobb komolyzenei fesztiváljának, az idén százéves Salzburgi Ünnepi Játékok programsorozatának szervezői a koronavírus-járvány árnyékában számos biztonsági intézkedést rendeltek el a fellépők és a nézők egészségének megóvása érdekében.
Színház

Otthagyja a Nemzetit Bánsági Ildikó

A színésznő a közösségi oldalán jelentette be, hogy felmondott a Vidnyánszky Attila vezette teátrumban.
Zenés színház

Pietro Mascagni sosem tudta felülmúlni a Parasztbecsület sikerét

Mascagni számos műfajban alkotott: első fia emlékére írt gyászmisét, komponált zongoradarabot, szimfóniát, kantátát, egyházi zenét, dalokat, operettet, sőt filmzenét is, ennek ellenére szinte csak erről az operájáról ismert. Hetvenöt éve, 1945. augusztus 2-án halt meg Pietro Mascagni olasz zeneszerző, a Parasztbecsület komponistája. 
Jazz/World

Két új könyv mesél a hazai popkultúra történetéről

Az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramjának két új, a hazai populáris zenei kultúra múltját kanonizáló könyve is megjelent. Az Azok a régi csibészek és a Hangok és ütemek új kötetei folytatják a sorozat hagyományait. 

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus gyász

Elhunyt Leon Fleisher, az évtizedeken át csak bal kezével játszó amerikai zongorista

Elhunyt 92 éves korában Leon Fleisher világhírű amerikai zongorista, aki egy betegség miatt évtizedeken át csupán bal kézzel játszott. A zenész rákbetegségben halt meg vasárnap - írja a bbc.com.
Klasszikus ajánló

Megvan az idei Kaposfest teljes programja

Augusztus 16–19. között megújult arculattal érkezik a 11. Kaposfest – Nemzetközi Zenei és Művészeti Fesztivál Várdai István és Baráti Kristóf művészeti vezetésével. Az idei esemény időtartamában ugyan rövidebb, de annál színesebb lesz.
Klasszikus portré

Kortársai zenészként és orgonaszakértőként ismerték

Bárki viheti annyira mint ő, ha kitartóan gyakorol - vélekedett minden idők egyik legnagyobb zenei lángelméje. 1750. július 28-án halt meg Johann Sebastian Bach, aki más jelölt hiányában kapta csak meg a Tamás-templombeli állást.
Klasszikus hír

Ide hallgasson! – Új, miniatűr zeneművet írt Kurtág György

A 94 éves mester is csatlakozott Fekete-Kovács Kornél kezdeményezéséhez, és egy miniatűr elektronikus kompozíciót alkotott egy meglévő témára.
Klasszikus hír

Biatorbágy városának zenekara lett az Erkel Ferenc Kamarazenekar

A harmincöt éves együttes a jövőben a „Biatorbágy Hangja” címet viseli, és végre otthonra lelt a Pest megyei városban.