Klasszikus

Állandó útkeresésben

2016.07.10. 09:01
Ajánlom
A tajvani születésű, Magyarországon élő Hsin-Ni Liu zongoraművésszel kulturális különbségekről, személyes útkeresésről és az előtte álló nyári koncertsorozatról is beszélgettünk.
Hsin-Ni Liu

Hsin-Ni Liu

- Tajvanon született, majd 16 évesen az Egyesült Államokba ment, hogy ott folytassa zongoratanulmányait. Mekkora kultúrsokk volt ez a változás?

- Nagyon egyszerű és nagyon szigorúan beosztott életem volt Tajvanon: iskola, zongoraórák, gyakorlás, versenyek. Tizenévesen, ráadásul idő híján tulajdonképpen nem is ismertem igazán mélyen a saját kultúrámat. Amikor a szüleim elém álltak, hogy a zongoratanárom javaslatára az Államokban folytassam tanulmányaimat, nagyon gyorsan döntöttünk. Nem ellenkeztem, ugyanakkor igazából nem nagyon tudtam, mi vár rám. Az Egyesült Államokban egy bentlakásos iskolába kerültem, ahol szintén egy előírt napirend szerint éltünk, de mégis szabadabbnak tűnt az otthoninál a légkör. Új feladat elé állított, hogy csak magamra számíthattam, magamnak kellett döntéseket hoznom. Az iskola nemzetközisége miatt szintén sokféle hatás ért. De azt hiszem, ezt az élményt más ázsiai származású, akkoriban ott tanuló diák is átélte. Az internet még nem nagyon létezett, az információ leginkább személyes csatornákon terjedt: tanáraink ajánlottak iskolákat, az ő tanácsaikat követtük, nem mi magunk kutattuk fel a lehetőségeket.

- New York után Magyarország következett. Ez mekkora váltás volt?

- Az igazi kultúrsokk volt, különösen azért, mert egy elég hideg, szürke télen érkeztünk! (Nevet.) Bár akkor már lehetőségem lett volna utánanézni, de a megérzéseimre hagyatkoztam, nem

Hsin-Ni Liu

Hsin-Ni Liu (Fotó/Forrás: Halász Nóra)

kutattam az interneten Magyarországról. A kultúrával, a zenei élet jelentőségével természetesen tisztában voltam, de az egyetlen információforrás a férjem volt, és bíztam benne, hogy jó döntést hozok. Legelőször azt kértem tőle, vigyen el a budapesti Chinatownba, hogy ott igazi, nem magyarosított vagy europaizált kínai ételt egyek. (Nevet.)

Nem kultúrsokknak mondanám, de az első gyermekem születése után történt bennem nagy változás. Anyaként azt érzem, valami olyat kell tennem, amire nem csupán én, hanem a gyermekeim büszkék lehetnek. Lehet, hogy önzően hangzik: azt hiszem, a zongora az egyetlen dolog, amiben jó vagyok, tehát ezzel kell foglalkoznom. Nem könnyű összeegyeztetni az anyaságot és a karriert. A zongorát tudom kontrollálni, a gyermekeket kevésbé lehet. (Nevet.) Amióta anya vagyok, azóta egészen másképp gyakorlok: sokkal koncentráltabb vagyok, amikor leülök a zongora mellé, vagy altatás közben, miközben a gyermeket ringatom, egy-egy darabon gondolkodom, azon, hogyan kellene játszani.

Természetesen sokat hallgatok felvételeket is, Horowitz, Fischer Annie, Marta Argerich, Kocsis Zoltán felvételeit. Ugyanakkor a legfontosabb számomra most az, hogy megtaláljam önmagam, meg tudjam fogalmazni, ki vagyok zongoristaként. Még azok is, akik jól ismernek, időnként meglepődnek, ha hallanak játszani, mert azt mondják, az utóbbi időben sokat változtam. Régebben előadóművészként jóval egoistább voltam. Természetesen ebben a „műfajban” fontos az ego, de pozitív értelemben. Mára, úgy érzem, sikerült ebbe az irányba elmozdulnom, nyitottabbá váltam. Célom, hogy felismerhető legyen a stílusom, hogy előadóként közvetíteni tudjam ne csak a művek mondanivalóját, hanem a sajátomét is.

Hsin-Ni Liu

Hsin-Ni Liu

- Az elkövetkező időszakban öt koncertje lesz, köztük szólófellépések és kamarakoncertek is. Mi alapján állította össze a programot?

- Olyan szólódarabokat választottam, amelyek számomra most kihívást jelentenek. Azt hiszem, általuk sikerül több oldalról is megmutatnom magam. A Brahms-mű és az Egy kiállítás képei strukturálisan mutat hasonlóságot, stílusukat tekintve nagyon különbözőek. A kamarakoncertek programját pedig közösen állítottuk össze Philippe de Chandelarral.

- Mitől működik az önök zongora-cselló duója?

- Egy jó kamarapartner olyan, mint egy jó házastárs, mert nem csupán a hangszereknek kell kiegészíteni egymást. Lehet rá számítani, ugyanakkor nem mindig hagyja, hogy a másik makacssága felülkerekedjen. Megértés kell és elfogadás, hogy a sok ötletből és felfogásból mi mentén haladjunk az előadást illetően. Vannak dolgok, amiket tanár-diák viszonyban még el lehet pontosan magyarázni szavakkal, de ezen a szinten már sokszor csak érzeteket tudunk megfogalmazni, vagy csak zeneileg mutatjuk, mire gondolunk, ezért fontos, hogy harmónia legyen közöttünk. Amellett egyébként, hogy gyakorolunk, elég sokat házimuzsikálunk is, és ezek az oldott hangulatú itthoni koncerteken nagyon sokat segítettek abban, hogy igazán megismerjük egymást.

- Az elkövetkező öt koncertből egy igazán különleges, valószínűleg szokatlan is lesz: a Sziget Fesztivál közönsége is láthatja-hallhatja önt.

- Lehet, hogy furcsán hangzik, de én nem érzem, hogy a szokatlansága miatt nehézséget jelentene. Persze, egy ilyen fesztiválon más a közönség, jönnek-mennek, ha tetszik nekik, maradnak, végighallgatják, de előadóként a hangszerre, a darabra, magamra kell koncentrálnom. Nem elsősorban a közönségre kell figyelni, és ez nem függ attól, hogy koncertteremben vagy egy másféle helyszínen játszik az ember, hanem befelé, a saját világunkra, a zongorára, a műre.

- Mi következik az igen elfoglalt nyár után?

- Jelenleg a harmadik gyermekemet várom, és a menedzsmentemmel közös döntés alapján január végén térek vissza a koncertezéshez.

Rigips Saint-Gobain

Rigips Saint-Gobain

A cikksorozat megjelenését a Rigips támogatta.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Milyen tempóban játsszuk a Kilencedik szimfóniát?

Őrületesen gyors Kilencediket játszott az Óbudai Danubia Zenekar a Zeneakadémián, egy órán belül végeztek a szimfóniával. Beethoven nem forog a sírjában, sőt, valószínűleg ezzel lenne elégedett.
Vizuál

Megvannak a Berlinale idei nyertesei

François Ozon Ezüst Medvével távozhat, a legjobb női és férfi színész díjazottja pedig ugyanabból a filmből került ki és a független díjak között egy magyar győzelemnek is örülhetünk.
Könyv

Könyvek selejtezése miatt támadják a rendrakási szakértőt

Marie Kondo itthon is ismert módszere „forradalmasította a rendrakást”, a könyvekkel kapcsolatos tanácsai miatt azonban világszerte felháborodtak a könyvmolyok. Valóban csak azok a könyvek kellenek, amelyek örömöt hoznak az életünkbe? Vagy az irodalom ennél összetettebben működik? Tekinthető a könyv pusztán tárgynak? Kell-e selejtezni a könyveket?
Plusz

A füttyművészet Paganinije: Hacki Tamás 75 éves 

Hacki Tamás füttyművész, a fütyülés Paganinijének is nevezett orvosprofesszor február 18-án lesz hetvenöt éves. 
Tánc

Most már ilyen is van: férfi spicc-cipő

A nemi egyenlőség kérdése a balettet is utolérte: egyre több férfi vágyik új magasságokba, néhányan már spicc-re is felmerészkednek.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

„A Kárpát-medencei népzene ihletforrás számomra”

A Bartók Világverseny első helyezése után az Artisjus Junior díját is begyűjtötte Dobos Dániel. A fiatal zeneszerzőt inspirációkról, jövőbeli célokról kérdeztük bemutatkozó interjúnkban.
Klasszikus díj

Dés László és Kurtág György is az Artisjus díjazottai között

Dés László életműdíjat vehetett át, Szabó Tibor (Magna Cum Laude) az év zeneszerzője, Bérczesi Róbert (Hiperkarma) pedig az év szövegírója címet kapta meg az Artisjus 2019-es díjainak átadóján.
Klasszikus ajánló

Válogatás az Óbudai Társaskör márciusi programjából

Korcsolán Orsolya, Kristóf Réka, az Anima Musicae, Fejérvári Zoltán és a Mini Acoustic Trio koncertjeit ajánlja az Óbudai Társaskör márciusban.
Klasszikus virtuózok

Már lehet jelentkezni a Virtuózok ötödik évadába

A Virtuózok következő, Kamara Virtuózok elnevezésű ötödik évadába február 15-től jelentkezhetnek olyan muzsikáló csoportok, amelyekben családtagok és iskolatársak, barátok, tanár-diák kapcsolatok mutatkoznak meg a klasszikus zenén keresztül.
Klasszikus koktélparti

Milyen tempóban játsszuk a Kilencedik szimfóniát?

Őrületesen gyors Kilencediket játszott az Óbudai Danubia Zenekar a Zeneakadémián, egy órán belül végeztek a szimfóniával. Beethoven nem forog a sírjában, sőt, valószínűleg ezzel lenne elégedett.