Klasszikus

Állandóság

2004.02.05. 00:00
Ajánlom
Az ember örül az állandóságoknak: mikor nagyjából előre tudhatja, mire számíthat egy koncerten – hogy nagy csalódás nem érheti. Ugyan amióta az eszemet tudom, sokkal többet hallgatok lemezt, mint hangversenyt, mégis állandó pont volt gyerekkoromban a Bartók Vonósnégyes, Perényi, Kocsis vagy a Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertje. Különbségek persze vannak nevezett előadók, illetve egy-egy előadó egy-egy hangversenye között, az alapbeállítódás (pozitív előítélet?) azóta is megmaradt.

Ami változott: hogy gyerekkoromban szerettem a kamarazenekarokat, azóta karmesterközpontú lett a szemléletem. Rolláékkal a legszebb élményem az, amikor Schiff közreműködésével Bachot játszottak – akkor Schiff vezényelt.

És ami még változott: a Liszt Ferenc Kamarazenekar. Különösen a mélyebb szólamoknál tűnnek fel új, fiatal arcok (és hiányoznak régiek) – ami helyes is, a szakmai színvonal állandósága fontosabb az arcokénál. Ott vannak azonban a „régiek”, s ha a hajszín változik is, a lendület a régi. És régi az is, ahogy Rolla irányít, illetve ahogy a többiek figyelik őt és egymást.

Mozart A-dúr szimfóniáját valószínűleg nehéz rosszul játszani. A kis g-moll mellett ez a legtöbbet játszott korai „nagy” szimfónia (érthetetlen számomra, a 199-es G-dúrt pl. miért nem játssza senki), négy tétel, mégis egy világ. A Liszt Ferenc Kamarazenekar játéka pontos, részletgazdag, a hangzás alapvetően szép – furcsa módon az első hegedű nem tetszik igazán, mintha épp a legfontosabb szólam szólna olykor szét, de nem nagyon. Az előadásban semmi meglepő: a tempókban semmi túlzás, talán a negyedik lehetne gyorsabb (a viszonylag tempós harmadik után különösen, így megtörik a tételeken átívelő szerkezet logikája). A fúvósokkal nem vagyok megelégedve. Pontosabban: nem is lehetek, karmester híján az ő szerepük a színezés, s ha a vonósszólamok jobban mernek „bevállalni”, az talán annak köszönhető, hogy jobban látják egymást. Összességében mégis szép előadást kapunk, ha nem is változtatja meg világképünket.

Az Esz-dúr zongoraversennyel (K 449) más a helyzet. Itt is az az érzésem, ezt a zongoraversenyt hallottam legtöbbet színpadon, miközben van Mozartnak számos olyan zongoraversenye, mely jobbára csak lemezekről ismert. Karmester híján nyilván szűkül az előadható művek köre, hacsak nem veszi át a zongorista az irányítást (mint egy éve Perahia épp ebben a műben).

Ezúttal sajnos nem veszi. Már a zenekari expozíció gyatrára sikeredik. Ez a könnyűnek tűnő, áttekinthető kottaképű és szerkezetű zene nem is olyan egyszerű. Ráadásul a szólista, Elena Bashkirova (vagy Jelena Baskirova) belépése után kiderül: a zenekar és a zongorista két különböző Mozartot képzel el: Rolláék megmaradnak az A-dúr szimfónia tündéri könnyedségénél, Baskirova súlyosabb Mozartot játszik és követel. Ezt az ellentmondást súlyosbítja, hogy a kamarazenekar most már tényleg szétszól, Baskirova viszont görcsös, darabos, mackós – az ember azt hinné, nem tud zongorázni, komolyan. Nagy név, nem is először jár itt, de engem meglep, milyen gyenge teljesítményt nyújt a Mozartban: a futamok nem mennek, az ívek megtörnek, az ujjak összeakadnak. A Liszt Ferenc Kamarazenekar egy dologban egyedülálló: mindenkinél egy ütemmel rövidebben játssza az első tételt (már Ránki lemezén is) – a kadencia előtti zenekari belépés a zongoraszóló utolsó ütemére esik, míg más előadásokban és az én partitúrámban ezt követi (319-320. taktus).

Aztán a második tételben kialakul az összhang, ez a tétel valóban szép (de ha az előbb Perahiát említettem, az az érzésem, az ő pesti második tételére tovább fogok emlékezni). A harmadik viszont olyan, mint az első. Csalódottan várom a folytatást.

Szünet után Stravinsky „Concerto in Re” című, ritkán hallható vonószenekari művét hallhatjuk, az úgynevezett Bázeli concertót, melyet a szerző 1946-ban Paul Sacher zenekarának írt. E mű más Stravinsky-műveket idéz meg (pl. a Kártyajátékot a második tételben), kellő humora, olykor jazzbe hajló ritmusa van, amúgy nem tartozik a legemlékezetesebb művek közé. Úgy érzem, a Liszt Ferenc Kamarazenekar inkább a szép vonós hangzást tartja fontosnak, mint a humort és egyediséget, így kissé „sima” lesz az előadás – így sem érdektelen azonban ilyen ritkán hallható művekkel találkozni.

A hangverseny záró száma Sosztakovics 1. zongoraversenye, melyet Zongora-trombitaversenynek is szoktak nevezni. Boldoczki Gábor a vonószenekartól és a zongorától viszonylag távol kap helyet, arra gondolok, nem érzi-e magát nagyon magányosnak, de hallhatóan így is remekül tud együttműködni elsősorban az ezúttal meggyőző formában zongorázó Baskirovával. Boldoczki teljesítménye kiemelendő, de tetszik Baskirova is – bár a darabosság, mackósság ezúttal is megmarad, Sosztakovics művétől ez egyáltalán nem idegen. Ha nem lenne anakronizmus 1933-ban (és 2004-ben) ilyet mondani, illetve ha tudnánk, mit jelent, azt mondanám, Sosztakovics műve igazi posztmodern alkotás: töredékesség, stílusimitációk és -paródiák, idézőjeles és anélküli idézetekkel tarkított, szeretnivaló zene ez. Ezúttal a mű különös, hol fanyar, hol nyers humorát emelik ki az előadók. Úgy érzem, most már végképp a zongoristáé lett a vezető szerep, vele kommunikál a trombitás, a kamarazenekar pedig teljes egyetértésben kíséri őket. Igen jó előadást hallhatunk, és végre kiderül: Baskirova jó zenész, érdekes és szellemes egyéniség.

Összegzésül elmondhatjuk, jó hangversenyt hallottunk. Kár a Mozart-zongoraversenyért, de talán tanulságos és elgondolkodtató egy efféle csalódás is: egy ilyen nagy múltú, megújult és remek formában lévő kamarazenekar élére talán odaállhatna olykor egy karmester, akár a szólóművész személyében is.

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Kihirdették a 2021-es Prima Primissima Díj nyerteseit

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott pénteki gálaesten.
Színház

„Az operettek a szüleim, a musicalek pedig a férjeim” – 90 éve született Galambos Erzsi

Balerinának készült, az operettek és musicalek koronázatlan királynője lett. Már gyerekkorában megtalálták a kisebb szerepek, később pedig olyan színészlegendákkal lépett színpadra, mint Somlay Artúr, Básti Lajos, Latabár Kálmán vagy Honthy Hanna. 1931. december 5-én született Galambos Erzsi.
Jazz/World

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.
Klasszikus

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Magyar Valentin: „Minél szélesebb repertoár kiépítése a célom”

Az ifjú zongoraművész neve nemcsak a szakmabeliek, de a zenerajongók körében is egyre ismerősebben cseng. Rendszeres szereplője a hazai és külföldi koncertéletnek, feltűnt a Virtuózok televíziós tehetségkutatóban is, nemrég pedig weimari versenyeredményétől volt hangos a sajtó. Most az MVM Zrt. jóvoltából frissen átadott Junior Prima díja kapcsán beszélgettünk.
Klasszikus ajánló

Koncerttel és parfümmel ünnepli 210 éves jubileumát a Pannon Filharmonikusok

A december 9-én a Kodály Központban és december 10-én a Müpában elhangzó est programján a zenekar alapítójának, Lickl Györgynek egy ősbemutatója is szerepel.
Klasszikus hír

Próbaéneklést hirdet a Magyar Rádió Énekkara

A Magyar Rádió Énekkara próbaéneklést hirdet határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott tenor és basszus énekművész állásra. Jelentkezési határidő: 2022. január 6.
Klasszikus magazin

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus ajánló

Fiatal karmestertehetség vezényli az Óbudai Danubia Zenekart

Holly Hyun Choe, az Eötvös Péter Alapítvány mentorprogramjának résztvevője lesz az Óbudai Danubia Zenekar december 7-i koncertjének karmestere. A műsoron a szintén mentorált zeneszerző, Donghoon Shin egy műve is elhangzik.