Klasszikus

Állandóság

2004.02.05. 00:00
Ajánlom
Az ember örül az állandóságoknak: mikor nagyjából előre tudhatja, mire számíthat egy koncerten – hogy nagy csalódás nem érheti. Ugyan amióta az eszemet tudom, sokkal többet hallgatok lemezt, mint hangversenyt, mégis állandó pont volt gyerekkoromban a Bartók Vonósnégyes, Perényi, Kocsis vagy a Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertje. Különbségek persze vannak nevezett előadók, illetve egy-egy előadó egy-egy hangversenye között, az alapbeállítódás (pozitív előítélet?) azóta is megmaradt.

Ami változott: hogy gyerekkoromban szerettem a kamarazenekarokat, azóta karmesterközpontú lett a szemléletem. Rolláékkal a legszebb élményem az, amikor Schiff közreműködésével Bachot játszottak – akkor Schiff vezényelt.

És ami még változott: a Liszt Ferenc Kamarazenekar. Különösen a mélyebb szólamoknál tűnnek fel új, fiatal arcok (és hiányoznak régiek) – ami helyes is, a szakmai színvonal állandósága fontosabb az arcokénál. Ott vannak azonban a „régiek”, s ha a hajszín változik is, a lendület a régi. És régi az is, ahogy Rolla irányít, illetve ahogy a többiek figyelik őt és egymást.

Mozart A-dúr szimfóniáját valószínűleg nehéz rosszul játszani. A kis g-moll mellett ez a legtöbbet játszott korai „nagy” szimfónia (érthetetlen számomra, a 199-es G-dúrt pl. miért nem játssza senki), négy tétel, mégis egy világ. A Liszt Ferenc Kamarazenekar játéka pontos, részletgazdag, a hangzás alapvetően szép – furcsa módon az első hegedű nem tetszik igazán, mintha épp a legfontosabb szólam szólna olykor szét, de nem nagyon. Az előadásban semmi meglepő: a tempókban semmi túlzás, talán a negyedik lehetne gyorsabb (a viszonylag tempós harmadik után különösen, így megtörik a tételeken átívelő szerkezet logikája). A fúvósokkal nem vagyok megelégedve. Pontosabban: nem is lehetek, karmester híján az ő szerepük a színezés, s ha a vonósszólamok jobban mernek „bevállalni”, az talán annak köszönhető, hogy jobban látják egymást. Összességében mégis szép előadást kapunk, ha nem is változtatja meg világképünket.

Az Esz-dúr zongoraversennyel (K 449) más a helyzet. Itt is az az érzésem, ezt a zongoraversenyt hallottam legtöbbet színpadon, miközben van Mozartnak számos olyan zongoraversenye, mely jobbára csak lemezekről ismert. Karmester híján nyilván szűkül az előadható művek köre, hacsak nem veszi át a zongorista az irányítást (mint egy éve Perahia épp ebben a műben).

Ezúttal sajnos nem veszi. Már a zenekari expozíció gyatrára sikeredik. Ez a könnyűnek tűnő, áttekinthető kottaképű és szerkezetű zene nem is olyan egyszerű. Ráadásul a szólista, Elena Bashkirova (vagy Jelena Baskirova) belépése után kiderül: a zenekar és a zongorista két különböző Mozartot képzel el: Rolláék megmaradnak az A-dúr szimfónia tündéri könnyedségénél, Baskirova súlyosabb Mozartot játszik és követel. Ezt az ellentmondást súlyosbítja, hogy a kamarazenekar most már tényleg szétszól, Baskirova viszont görcsös, darabos, mackós – az ember azt hinné, nem tud zongorázni, komolyan. Nagy név, nem is először jár itt, de engem meglep, milyen gyenge teljesítményt nyújt a Mozartban: a futamok nem mennek, az ívek megtörnek, az ujjak összeakadnak. A Liszt Ferenc Kamarazenekar egy dologban egyedülálló: mindenkinél egy ütemmel rövidebben játssza az első tételt (már Ránki lemezén is) – a kadencia előtti zenekari belépés a zongoraszóló utolsó ütemére esik, míg más előadásokban és az én partitúrámban ezt követi (319-320. taktus).

Aztán a második tételben kialakul az összhang, ez a tétel valóban szép (de ha az előbb Perahiát említettem, az az érzésem, az ő pesti második tételére tovább fogok emlékezni). A harmadik viszont olyan, mint az első. Csalódottan várom a folytatást.

Szünet után Stravinsky „Concerto in Re” című, ritkán hallható vonószenekari művét hallhatjuk, az úgynevezett Bázeli concertót, melyet a szerző 1946-ban Paul Sacher zenekarának írt. E mű más Stravinsky-műveket idéz meg (pl. a Kártyajátékot a második tételben), kellő humora, olykor jazzbe hajló ritmusa van, amúgy nem tartozik a legemlékezetesebb művek közé. Úgy érzem, a Liszt Ferenc Kamarazenekar inkább a szép vonós hangzást tartja fontosnak, mint a humort és egyediséget, így kissé „sima” lesz az előadás – így sem érdektelen azonban ilyen ritkán hallható művekkel találkozni.

A hangverseny záró száma Sosztakovics 1. zongoraversenye, melyet Zongora-trombitaversenynek is szoktak nevezni. Boldoczki Gábor a vonószenekartól és a zongorától viszonylag távol kap helyet, arra gondolok, nem érzi-e magát nagyon magányosnak, de hallhatóan így is remekül tud együttműködni elsősorban az ezúttal meggyőző formában zongorázó Baskirovával. Boldoczki teljesítménye kiemelendő, de tetszik Baskirova is – bár a darabosság, mackósság ezúttal is megmarad, Sosztakovics művétől ez egyáltalán nem idegen. Ha nem lenne anakronizmus 1933-ban (és 2004-ben) ilyet mondani, illetve ha tudnánk, mit jelent, azt mondanám, Sosztakovics műve igazi posztmodern alkotás: töredékesség, stílusimitációk és -paródiák, idézőjeles és anélküli idézetekkel tarkított, szeretnivaló zene ez. Ezúttal a mű különös, hol fanyar, hol nyers humorát emelik ki az előadók. Úgy érzem, most már végképp a zongoristáé lett a vezető szerep, vele kommunikál a trombitás, a kamarazenekar pedig teljes egyetértésben kíséri őket. Igen jó előadást hallhatunk, és végre kiderül: Baskirova jó zenész, érdekes és szellemes egyéniség.

Összegzésül elmondhatjuk, jó hangversenyt hallottunk. Kár a Mozart-zongoraversenyért, de talán tanulságos és elgondolkodtató egy efféle csalódás is: egy ilyen nagy múltú, megújult és remek formában lévő kamarazenekar élére talán odaállhatna olykor egy karmester, akár a szólóművész személyében is.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Vidnyánszky az igazságtalanságok megszüntetését várja a törvénytervezettől

A Magyar Teátrumi Társaság elnöke az M1-nek nyilatkozott az új színháztörvénnyel kapcsolatban.
Színház

„Tudsz még hallgatni?” – Beszámoló a színházi alkotók tüntetéséről

A szabad színházért, a kultúra függetlenségéért szerveztek tüntetést december 9-én estére a Madách térre, és noha a bírált törvényjavaslat időközben módosult, sokan úgy érezték, ott a helyük a megmozduláson.
Plusz

Használt a tiltakozás? Végül nem bántaná az NKA-t az új törvényjavaslat

Nem szerepel a Nemzeti Kulturális Alap átalakítása a Nemzeti Kulturális Tanácsról szóló törvényjavaslatban, de a színházaknak közös fenntartási megállapodást kell kötniük a kormánnyal.
Színház

„A mi generációnk nem kapható a gyűlölködésre” – A 30 év alatti színművészek levele az Országgyűléshez

A december 9-én a szabad színházakért és a kultúra függetlenségéért meghirdetett tüntetésen Sodró Eliza, a Radnóti Színház művésze olvasta fel 111 harminc év alatti színművész levelét az Országgyűléshez.
Színház

Újszínház: Nincs tudomásunk szexuális zaklatási ügyről

Közleményt adott ki az Újszínház, amelyben azt írják, nem történt hivatalos bejelentés zaklatási ügyben.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Pozsonyi kórusversenyt nyert a Magnificat Leánykar

Kortárs és szakrális kategóriában is első helyezést ért el a Magnificat Leánykar egy pozsonyi kórusversenyen.
Klasszikus interjú

Liszt mindig forrófejű lázadó maradt – interjú Borbély Lászlóval

Liszt idős korában is forradalmár maradt, csak másért küzdött. Ez derül ki Borbély László új albumából, amelyen a mester kései műveit hallhatjuk. De a zongoraművésznek egy második lemeze is megjelent a napokban, ezen a Goldberg-variációkat találjuk.
Klasszikus gyász

Elhunyt Friedrich Ádám Liszt-díjas kürtművész

Életének 82. évében elhunyt Friedrich Ádám Liszt-díjas kürtművész - közölte hétfőn a Zeneakadémia.
Klasszikus ajánló

Áthallások – az Egri & Pertis Zongoraduó új koncertsorozata a BMC-ben

Milyen maszkban pantomimozott volna Debussy? Mi köze volt Faurénak a bergamaszkokhoz? Sétált-e Händel London komédiás negyedében, és mit talált Sztravinszkij Petruska szobájában?
Klasszikus galéria

Láttál már hangszobrot?

Élmény marad – különleges hangszobor-kiállítással készül az ünnepekre a Müpa és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Világsztárok által aláírt hangszobrokból és egy közel öt méter magas, függesztett elemből álló grandiózus installáció várja a látogatókat az ünnepi készülődés jegyében a Müpa Zászlóterében december 5-től.