Már napközben bejelentette a BMC: Kurtág György 96. születésnapi koncertjére minden jegy elkelt. Ha nem is szoktunk volna el a telt házas eseményektől a pandémia alatt, egy kortárs zenei program esetében mindenképpen meglepetéssel szemlélnénk ezt a nagy érdeklődést. Persze Kurtágról van szó, az egyik világszerte is legismertebb magyar zeneszerzőről, akinek társaságát a Magyarországra érkező zenészek is lelkesen keresik.
Jó érzés volt látni, hogy a jelek szerint mégis lehet valaki próféta a saját hazájában,
és hogy itthon is ilyen érdeklődés övezi Kurtág György alakját és művészetét.
Az utolsó darab alapján a Zwiegespräch (Párbeszéd) címet viselő koncert programja három szálon futott. Egyfelől a jelen lévő külföldi muzsikusok, valamint magyar részről Kiss Péter, Lukács Miklós és ifjabb Kurtág György szólaltatták meg a zeneszerző darabjait. Emellett – a párbeszéd jegyében – olyan komponisták műveit is játszották, akiknek a zenéje valamilyen módon kapcsolatban áll Kurtág művészetével, így például Bach, Mozart és Schumann darabjait. A harmadik réteget a videóvetítések jelentették, ezeken maga a szerző (a korábbiakon még 2019-ben elhunyt feleségével, Kurtág Mártával közösen) játszott zongorán, részben saját darabokat, részben szintén a számára kedves szerzők műveit.
Az összejátszás legfőbb eredménye az volt, hogy a hallgató felfedezhette, milyen sok hasonlóság létezik a szóban forgó művek között. Miközben a közvélemény szemében elsősorban meglepő, elsőre talán nehezen értelmezhető hangzásvilág jellemzi a kortárs zene nagy részét és így Kurtág alkotásait is,
a koncerten világossá vált, hogy a darabok egy része egy hagyományos esztétikai felfogás szerint is szépnek tekinthető.
Ha az ember nem tartozik az emberiség zeneileg legképzettebb szűk rétegéhez, nehezen tudja megfogni, miben is rejlik ezeknek a miniatűr daraboknak a varázsa. A koncerten többségében elég egyszerűnek ható, szemlélődő-meditatív jellegű alkotások hangzottak el, több közülük valamilyen személyes hangvételű közlés, meghittséget árasztó üzenet volt (Beának, mély bánatában, Virág az ember... – Mijakónak).
Az est legnagyobb élményét az jelentette, hogy a hallgatóság úgy érezte, mintha a zenén keresztül eljutott volna egy kicsi, elkülönülő világba. Ez lehet az oka Bach és Mozart kiemelt szerepének a koncerten, sőt Kurtág egész életművében is, hiszen náluk élhetünk meg hasonlót. Egy külön univerzumot hoztak létre a műveiken keresztül, még ha nagyon eltérő vonásokkal rendelkeznek is ezek a világok. Kurtágé éppen miniatűr volta miatt annyira egyedi: kívül marad rajta minden hétköznapi kisszerűség.
Mintha egy kissé szürreális álomban sétálnánk, ahol a meglepő elemek nem ijesztőek vagy taszítóak, hanem felemelőek és megnyugtatóak.
Beléptünk egy titkos kertbe. Ahol jó lenni. Ahol jó lehet kilencvenhat évet eltölteni.
Természetesen akadtak a koncerten olyan darabok, amelyek másfajta hatásmechanizmust alkalmaztak. Roppant ötletes volt a még Kurtág-viszonylatban is rövidnek számító Hommage à Tristan, mely Wagner Trisztán-akkordján csavar egyet. Erősen elütött a műsor hangvételétől és a többi alkotás átlagos terjedelmétől is a jóval hosszabb utolsó darab, a címadó Zwiegespräch, melyet Kurtág fiával, ifjabb Kurtág Györggyel közösen alkotott, a művész elektronikus hangszereken részt is vett a produkcióban. Elhangzott még Benoît Sitzia Kurtág-hommage-a, illetve a zeneszerző készítette el a Márta ligatúrája című darab vonósnégyes-átiratát. Ez az alkotás az este során több változatban is felcsendült, egy felvételen maga Kurtág játszotta zongorán,
kettes számú változatát pedig Lukács Miklós szólaltatta meg cimbalmon. Produkciója az este egyik gyöngyszeme volt, érzékenyen kifejező hangzások szólaltak meg a húrokon.
Nagyszerűen muzsikáltak a jobbára francia vendégművészek is, Eun Joo Lee, Catherine Jacquet, Odile Auboin, Isabelle Veyrier és Alain Billard. Külön elismerés illeti őket, hogy milyen szépen megmutatták Kurtág művészetének magyar népzenei kapcsolódásait.
A koncert végén a közönség kitörő lelkesedéssel ünnepelte Kurtág Györgyöt, aki a BMC erkélyén egy kis időre fel is emelkedett székéből, hogy fogadja a köszöntéseket. Az éljenzés a kilencvenhat év és az életmű iránt érzett tisztelet mellett egyértelműen fakadt az aznapi élményből is, a magas színvonalon, élőben elhangzó művek varázsából. Egy rendkívüli elme saját, belső világában megteremtett menedékébe nyertünk bebocsátást.
Fejléckép: Kurtág 96 (fotó/forrás: Hrotkó Bálint / BMC)