Klasszikus

Amikor a kotta életre kel – Beszámoló az idei Kaposfestről

2020.08.21. 16:00
Ajánlom
A maszk megszokható, és szerencsére nem a fület kell eltakarni vele. Ez is kiderült az idei Kaposfesten, ami rövidebb volt ugyan a szokottnál – három és fél nap –, de így is alaposan megtornáztatta a szívet-lelket. Beszámoló az első két napról.

Első nap

Az augusztus 17-i nyitókoncert a frissen felújított Csiky Gergely Színházban szólalt meg. Az első számot, Bach kéthegedűs versenyét nem a stílusidegenül, összeszedetlenül játszó szólisták Kirill Troussov és Marc Bouchkov hegedűművészek, hanem az est együttese, a Liszt Ferenc Kamarazenekar mentette meg.

A hazai előadók megjelenésével azonban kialakult a Kaposfest-feeling, és rengeteg művet örömteli taps, ujjongás kísért, nagyon is megérdemelten.

BarathEmokeLisztFerencKamarazenekar-160647.jpg

Baráth Emőke próbál (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Kaposfest)

Baráth Emőke lenyűgözött egy pokoli nehéz Mozart-koncertáriával, az énekesnő szuggesztív jelenléttel bír, magával ragad és egészen átlényegül a zene által. A Bella mia fiamma addio című áriát énekelte (K. 528), amiben egy különösen nehéz díszítés jelentette a csúcspontot. Ez a felfelé kinyíló melizma, ami a kottában általában nem is szerepel (a második Vieni, vieni! szövegrésznél) nem technikai nehézsége, hanem dramaturgiai szerepe folytán az ária katartikus pontja.

Baráth Emőke nem csupán tökéletesen énekel, de micsoda hatása van! Szerelem és halál rémisztő erővel fonódott össze ebben az áriában.

KokasKelemenVardai-160646.jpg

Kelemen Barnabás, Kokas Katalin és Várdai István (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Kaposfest)

Az idei fesztivál sokak számára nosztalgikus emlékeket ébresztő pillanata volt az alapító, Kokas Katalin megjelenése a színpadon – hosszú évek óta nem járt a Kaposfesten –, aki férjével, Kelemen Barnabással, illetve Várdai Istvánnal Vivaldi két hegedűre és csellóra komponált versenyművét adták elő (KV. 565). A két hegedűs korhű hangszereken játszott, rendkívül ízlésesen és nagy energiákat mozgatva, Várdainak pedig a legkisebb gondot nem jelentette, hogy csatlakozzon az összeszokott pároshoz. Az életteli, eleven szólisták mellett hadd dicsérjem az egész este nagyszerűen játszó Liszt Ferenc Kamarazenekart, akik Tfirst Péter koncertmester vezetésével maguk is csillagai voltak ennek a sztárokban bővelkedő koncertnek.

BaratiKristofLisztFerencKamarazenekar-160647.jpg

Baráti Kristóf és Liszt Ferenc Kamarazenekar (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Kaposfest)

Jól hallhatóan másfajta zenék következtek a koncert második felében (szünet nélkül zajlott az este): Szűcs Máté brácsaművész Weber Andante és Rondo Ungarese című darabját adta elő, nagy sikerrel, bár hadd jegyezzem meg, hogy az interpretáció sokkal jobb volt, mint amit ez a helyenként fantáziátlan mű megérdemel. Baráti Kristóf hegedűművész pedig Saint-Saëns Bevezetés és rondo capriccioso című darabját tolmácsolta, ezt az ijesztően virtuóz és mutatós koncertdarabot. Kevesen bírják azt a technikai tudást, mint amit Barátitól évek óta megszoktunk.

Második nap

Kedden délben Fejérvári Zoltán (zongora) és Várdai István (cselló) közösen játszott Mendelssohn-szonátája nagyon betalált nálam. Bevallom, kritikusként nem hiszem, hogy a zeneismerettel egyenesen arányos a műélvezet. Segít ugyan, ha viszonyba kerülök a kottával, még fontosabb azonban a nyitott szív, amit ez a szonáta teljesen megtöltött ezen a koncerten.

Fejérvári és Várdai olyan szférákban járt, hogy menthetetlenül magukhoz, a zenéhez vonzották a hallgatót, életre kelt a kotta,

és feloldódott a határ a két előadó, az előadók és a közönség, valamint a mű és interpretálói között. Ilyenkor történik az, amire minden klasszikus zenei koncerten törekedni kell: hogy az előadás ne múzeumi bemutató, hanem maga a működésbe lépő szellem legyen, amit egykor a szerző a komponálással megörökíteni kívánt.

VardaiFejervari-160646.jpg

Várdai István és Fejérvári Zoltán (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Kaposfest)

A hosszas színpadátrendezés alatt Bősze Ádám Mendelssohnról mesélt – ahhoz sajnos mégsem pakoltak elég sokáig, hogy be is fejezhesse a történetet –, majd az ifjú kamarazenekar, a Camerata Pelsonore Baráti Kristóffal Mendelssohn 13 éves korában komponált d-moll hegedűversenyét adták elő. Engem meglepett, mennyi invenció, mennyi kellem és küllem, magasság van ebben a darabban. A Román Mikola vezetésével játszó kamarazenekart nem hallottam korábban, a tagjai huszon- és harmincas éveikben járó fiatalok, de nagy hiba lenne, ha abbahagynák a közös zenélést, mert erős bemutatkozás ez a részükről. Baráti Kristóf ösztönös zenész, és része van a zenekar sikerében is. Nem vezényelte végig a darabot, de gesztusaival gyakran inspirálta a zenészeket, hogy a versenymű energikus pontjai megmutatkozzanak. Este a kaposvári református templomban is fellépett a zenekar, Dvorák Vonósszerenádjában Baráti a hegedűtuttiban ült.

117949752_156052276152363_2037023964462185701_o-163424.jpg

Baráth Emőke próbál (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Kaposfest)

A sűrű és változatos program pedig alkalmat ad arra, hogy Baráth Emőkét még egy körben méltassam. Este hat órától Gabriel Fauré keveset játszott La Bonne Chanson című ciklusát adta elő hetedmagával. A ciklus Paul Verlaine verseire íródott, illetve különleges együttesre: zongorára (Julien Quentin), két hegedűre (Kirill Troussov és Marc Bouchkov), brácsára (Szűcs Máté), csellóra (Várdai István) és nagybőgőre (Horváth Bence Dániel). Baráth Emőke – aki a színpadi történések katalizátora volt – évről évre mélyebb és eredetibb művész, aki láthatóan kerüli az operaénekesnek járó klasszikus előjogokat, a sztároló rajongást. Csak a zene érdekli, és az a lelkiállapot, amelyben a mű megszólal és célba talál. És célba talált, még úgy is, hogy szöveget nem kapott a közönség, pedig Tóth Árpád, Szabó Lőrinc és Garai Gábor is fordított ezekből a versekből. Egyet ide is másolok zárásul (a koncertet pedig ezen a linken lehet visszahallgatni), mintegy felerősítve magamban a Kaposfest-feeling utórezgéseit.

 

Ugye, a rosszak és buták...

Ugye, a rosszak és buták bármit fecsegnek
- kéjünk irígyei pörölnek ellenünk -,
olykor büszkék leszünk s mind engedékenyebbek.

Ugye, a szűk uton fürgén s vígan megyünk,
szerény ez út, de jó remény mutat derűs célt,
s hogy észrevesznek-e, közömbös lesz nekünk.

Elrejt a szerelem sötétlő rengetegként,
s a két szív, mely szelíd, békességet lehel -
két dalos csalogány, dicsőítik az estét.

Hogy a világ kezes vagy zord, nem érdekel
bennünket, tűrni kell, azzal mit sem törődve,
hogy simogat-e vagy céltáblaként kezel.

Minket oly drága és erős kapocs köt össze,
s mert úgyis miénk a gyémánt vértezet,
mosolygunk mindenen, s nem félünk semmitől se.

Mint elszánt szeretők, eltéphetetlenek,
Nem kérdjük, hogy a Sors szeszélye mily kegyes lesz,
kéz-kézben, boldogan megyünk mint gyermekek,

s egy-ütemben kopog léptünk is, ugye Kedves!

(Paul Verlaine: N'est-ce pas? Garai Gábor fordítása)

 

A fesztivál harmadik napjáról itt olvasható beszámoló.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Könyv

„Tökéletlen csaknem az alapjaiig” – Könyvek, amelyeket megbántak íróik

Kit kellett megölnie Sir Arthur Conan Doyle-nak, hogy végre nyugodtan írhasson? Miért tagadta meg főműveit Lev Tolsztoj? Mitől borzong Krasznahorkai László?
Vizuál

Látványos magyar sci-fi érkezik a mozikba márciusban

A 129 című film történelmet ír azzal, hogy az első olyan magyar sci-fi , amelynek szinte minden jelenetében látványos CGI elemeket láthatunk, kizárólag magyar szakemberek munkája nyomán. A neves színészgárdával készült alkotás március elején debütál.
Tánc

Ifjú tehetségek nyertek felvételt a Magyar Táncművészeti Egyetemre

Több mint 90 gyermek és szüleik részvételével zajlott januárban a Magyar Táncművészeti Egyetem felvételije a felsőfokú táncművészképzés előkészítőjére klasszikus balettművész, valamint a moderntánc és színházi tánc szakirányra.
Színház

Tabudöngető előadások érkeznek Szabadkáról a Bethlen Téri Színházba

A Kosztolányi Dezső Színház két Urbán András-rendezést és egy friss Hegymegi Máté-előadást hoz magával a VII. kerületi teátrum 11. Vendégváró Fesztiváljára. A felkavarónak ígérkező produkciókat február 17-19. között láthatják az érdeklődők.
Színház

Szabálytalan utak szabadsága – beszélgetés Pelsőczy Rékával és Vajdai Vilmossal

Pelsőczy Réka és Vajdai Vilmos pályájuk kezdete óta, megszakítás nélkül a Katona József Színház tagjai, akiket rendezőként és színművészként is, egyaránt jegyez a szakma és a nagyközönség. A két művésszel a Katona első évtizede kapcsán beszélgettünk.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus kritika

Dekonstruált dalok

Két egymás utáni napon, január 20-án és 21-én is olyan koncertre került sor a BMC Könyvtárában, amely a dal műfajának modern-kortárs utóéletével, feldolgozásaival foglalkozott.
Klasszikus gyász

Elhunyt Kertész Lajos zongoraművész

A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézetének tanárát, Kertész Lajos zongoraművészt, református teológust életének 98. évében érte a halál.
Klasszikus hír

Visszavon egy zeneelméleti könyvet az MMA Kiadó a fordítási hibák miatt

Roger Scruton A zenéről című kötetének fordításáról Tornyai Péter zeneszerző közölt kritikát, az észrevételek hatására a kiadó visszavonja és felülvizsgálja a kötetet.
Klasszikus magazin

A játéktól az áhítatig – Francis Poulencre emlékezünk

Hatvan éve hunyt el Francis Poulenc zeneszerző, a Hatok csoport tagja, aki sokáig vidám, szellemes vagy éppen frivol műveivel hívta fel magára a figyelmet, ám pályája második szakaszában a vallási témájú alkotások váltak uralkodóvá.
Klasszikus ajánló

Túlvilági utazás a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával

Három 19. századi zenemű szerepel a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának és vezető karmesterüknek, Riccardo Frizzának február 8-i koncertműsorán, melyek mindegyike gyönyörű dallamokkal szól az elmúlásról.