Klasszikus

Amikor a tárogató belefúj a cimbalomba

2013.01.25. 07:32
Ajánlom
Borbély Mihály cimbalomra és tárogatóra írt kettősversenyének ősbemutatója volt az MR Szimfonikusok magyar kultúra napi koncertjének abszolút csúcspontja. A magyaros ízekről ez alkalommal az is kiderült, hogy más ízekkel együtt tálalva a legfinomabbak. KRITIKA

Nincs méltóbb módja a társas ünneplésnek, mint az alkalomhoz illő zenét előadni. A Magyar Kultúra Napja persze nem olyan ünnep, amit a hétköznapi emberek megtartanak, inkább csak felkiáltójelnek szánták, akik két évtizede a Himnusz keletkezéséhez kötve elindították, és irányt szabtak neki. Mindezen megfontolásokat tiszteletben tartotta az MR Szimfonikusokat 2011 óta irányító Vajda Gergely hagyománytisztelő műsorválasztása: Liszt, Bartók, Kodály - és egy Borbély Mihály-ősbemutató. A párosítás nem véletlen: Vajda ugyanis éppen Borbély együttesének Kodály hommage-lemezét hallgatta, amikor a szaxofonos-zeneszerző felhívta telefonon az erre a darabra vonatkozó elképzeléseivel. Így kerülhetett viszonylag hamar közönség elé a mű, amelyet Borbély régóta érlel, és végül az NKA alkotói ösztöndíjával tudott befejezni.

A hangverseny Bartóknak azzal a művével indult, amit ő is hasonló jellegű alkalomra szerzett: A Táncszvitet Budapest rendelte tőle, az egyesítés ötvenedik évfordulójára. Szép párhuzam tehát, hogy most is volt a köz támogatása által létrejött kortárs alkotás. Vajda egy kicsit óvatosan állt hozzá a Bartók-műhöz, legalább is az elején. Talán azért, hogy aztán legyen honnan fokoznia, márpedig a dinamikai árnyalatok nagyon is pontosan voltak "belőve". Vajda a karaktereket hangsúlyozta, a nyilvánvalóan táncos ritmusokra is odafigyelt, de ez a "tánc" most nem sütött a forróságtól.

Az első rész végén hangzott fel az ősbemutató, amelyről még szót ejtek, a második rész viszont, talán az új darab keltette izgalom lecsengése miatt kicsit vacsora utáni jelleget öltött. A négy mű közül persze Kodályé áll leginkább a romantikus szépségeszmény jegyében. A Páva-variációk legatóinál ugyan még nem merült fel, de Lisztnél megint az első félidőbeli, résen álló óvatosság kísértett, főleg ami a ritmikát illeti. Persze, nehéz feladat arra vigyázni, hogy gyorsítás, a nyújtottak és élesek túlzásai nehogy véletlenül behívják a kommersz emlékeket, olyan hihetetlen vékony az a mezsgye, ahol egyensúlyozni kell. Szó se róla, Vajda és a zenekar pontosan tette oda a II. Magyar Rapszódiát, közel volt a mintaszerűhöz, és óriási sikere is volt. De sajnos nekem az elcsépeltség csöppe belepottyant, megkeserítette a Liszt-féle magyaros ízeket. Talán-talán, ha az eredeti zongoraművet hallgatom, nem ötlenek fel bennem ilyen szemöldökráncolós gondolatok, de a (túl) híressé vált Müller-Berghaus hangszerelés nem tett jót kétségeimnek.

A tetőpontról körülnézve viszont újabb érvek tűntek fel a műsorválasztás mellett: Kodály népdalfeldolgozása és Borbély Mihály műve is rokon, a Táncszvittel pedig ritmikai párhuzamok fedezhetők fel, Liszt pedig mind a két szólóhangszerhez különösen ragaszkodott. Borbély egy majdnem-pentaton, majdnem-régi magyar népdalt komponált azokból a hangjegyekből, amelyet Schunda Vencel József vezetéknevének betűiből kódolt át. A variációs felfogás sem áll távol Borbély művének sturktúrájától: az öt tétel majdnem folyamatos előadásban szólal meg, és a zenekar változatos utat jár be eközben. Az összbenyomásom olyan volt, mintha egy mesefüzért hallgattam volna, vagy novellákat, több rövid történetet, amelyben a szereplők vissza-visszatérnek, de minden történet más.

A kettősversenyt Borbély saját magának tárogatóra, valamint Lukács Miklósra gondolva cimbalomra írta, őket Barcza Horváth József bőgőn és Dés András ütőhangszereken kerekítette ki kvartetté. Az MR Szimfonikusok kamarafelállásában a vonósok mellett csak fafúvók szerepeltek. Bizonyára párját ritkítja a két szólóhangszer versenyműben való párosítása. Mindkettőt régi magyar hangszernek tartjuk (nem azok), és mindkettő tökéletesítésében a Liszt által is nagyra becsült Schunda hangszerkészítő mester szabadalmaival. Borbély nyilatkozata szerint a magyar nép- és műzenei hatások mellett perzsa, arab, török, balkáni és cigány hangzás- és ritmusvilág áttételes megjelenítése volt a célja, a már említett hommage jellegen túl. A cimbalom, a most is elképesztően tágas világot felrajzoló Lukács keze alatt különösen perkusszívan szólt.

Sikerült beteljesíteni a szerző célját, ritmikai szempontból elképeszően változatos, a páratlan ütemektől végig izgalmas darab született - amelyet Vajda hanyag eleganciával tartott kézben, a zenekar pedig odaadóan és élvezettel, teljes átéléssel szólaltatott meg. Egy kis kétség átfutott rajtam ugyan, hogy szól majd a borostás tárogató meg a simaképű kamarazenekar együtt, de a kvartett részek ezt jól ellensúlyozták, nem volt súrlódás a két hangzásideál között. Nem volt viszont teljesen kiegyensúlyozott a hangerő, mert az ütőhangszerekből kicsit többet, a nagybőgőből pedig kevesebbet hallottam a kelleténél, noha jó helyen ültem. (Az élő és egy ideig visszahallgatható rádióközvetítés során viszont ezeket a különbségeket tökéletesen kiegyensúlyozták.) A hangszerelés jellegzetessége, ami miatt novellafüzérként képzeltem magam elé a Borbély-darabot, hogy az egyes tételek témái átkígyóztak a szekciókon, s bele-beletorkolltak a szólisták improvizációjába. A két kiemelkedő rész közül az egyik az a teljesen szabad rögtönzés volt, amikor Borbély valóban belefúj a cimbalomba, tudniillik a tárogatót közel hozva rezgőhúrnak használta a másik hangszert; a másik, amikor Dés András egyedül kísérte a tárogatót, bámulatosan. Röviden: Borbély Mihály a Kárpát-medence olvasztótégelyéből merítve a klasszikus, a népzenei és a jazz elegyítésével megkapóan friss és izgalmas darabot alkotott.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Meztelenre vetkőzni még az orvos előtt sem!

Láthatóvá válnak a cselédlányok, szegényebb sorból való asszonyok hétköznapjai, a kor egészségügyi, higiéniai, sőt erkölcsi viszonyai. Szécsi Noémi legutóbbi kötetében dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő rendelési naplói alapján enged bepillantást a 19. század végén és a 20. század elején élő nők életébe.
Klasszikus

Különleges koncertpárral indítja új évadát a Zeneakadémia

A Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar közös hangversenyén a Kossuth-díjas Balázs János szólójával hallható Rahmanyinov összes zongoraversenye és a virtuóz Paganini-variációk augusztus 18-án és 19-én a Nagyteremben. A vendégkarmester a kanadai Charles Olivieri-Munroe lesz.
Jazz/World

5,3 milliárd forint a zenészeknek, kluboknak, fesztiváloknak és technikusoknak

Kezdjünk barátkozni a raktárkoncert fogalmával! A kormány a rendezvényszervezők, a klubok és a technikai személyzet támogatását tervezi a most bejelentett csomaggal. Gulyás Gergely az SZFE-t érintő kérdésekre is válaszolt.
Jazz/World

A boglári közönséget táncoltatja meg pénteken a Budapest Bár

Azt már egyértelműen láthatjuk, hogy 2020 nem a nagykoncertek és a többezres fesztiválok éve, de a Budapest Bár legénysége ebben a nehéz helyzetben sem maradt tétlen. Az utóbbi hónapokban tökéletesítették friss lemezük dalait és előkészítettek egy koncertszínházi darabot, amit augusztusban és szeptemberben több ízben is meghallgathatunk. Legközelebb 7-én, pénteken lépnek fel Balatonbogláron, a Kultkikötő 15. születésnapján. A zenekar vezetőjével, Farkas Robival beszélgettünk.
Jazz/World

Tizenhét ember szíve egy akkordban - Beszélgetés Bacsó Kristóffal

Elvégezte a Liszt Ferenc Zeneakadémiát és a Berklee College of Music-ot, bizonyított a francia és az amerikai komolyzenei színtéren, londoni, barcelonai és pescarai jazz fesztiválokon nyűgözte le a szakmát, Orszáczky- és Artisjus-díjban részesült, és különböző formációival eddig négy saját lemezt jelentetett meg. Bacsó Kristóf szaxofonista és zeneszerző jelenleg a Modern Art Orchestra művésze – zenei pályafutásáról, a MAO-val közös munkájáról, jövőbeni terveiről beszélgettünk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Keller András: A zenekar a kedvenc hangszerem

Vonósnégyesével, a Keller Quartettel elért világsikerek után Keller András karmesterként építi és irányítja tizenhárom éve a Concerto Budapest Szimfonikus Zenekart. Úgy véli, jobban kellene figyelnünk saját, hazai kincseinkre, a kortárs zenére és egyáltalán – a zenére.
Klasszikus hír

A Balatonon is koncerteznek a BFZ zenészei

Bár az augusztus még nem az aktív koncertszezon hónapja, a Budapesti Fesztiválzenekar több nyári programmal is készül közönségének Budapesten, a Balatonon és a Dunakanyarban.
Klasszikus hír

Különleges koncertpárral indítja új évadát a Zeneakadémia

A Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar közös hangversenyén a Kossuth-díjas Balázs János szólójával hallható Rahmanyinov összes zongoraversenye és a virtuóz Paganini-variációk augusztus 18-án és 19-én a Nagyteremben. A vendégkarmester a kanadai Charles Olivieri-Munroe lesz.
Klasszikus ajánló

Fesztivál egy nappali szobában – Kezdődik az Altalena Zenei Fesztivál

Szerdától hamisítatlan szalonhangulattal és a klasszikus zenei élet legkiválóbb előadóival várja közönségét az Altalena Zenei Fesztivál. A kamarazenéé és a szólóhangszereké a főszerep, de a programban néptáncos-népzenés est és zenés beszélgetések is helyet kapnak.
Klasszikus gyász

Elhunyt Leon Fleisher, az évtizedeken át csak bal kezével játszó amerikai zongorista

Elhunyt 92 éves korában Leon Fleisher világhírű amerikai zongorista, aki egy betegség miatt évtizedeken át csupán bal kézzel játszott. A zenész rákbetegségben halt meg vasárnap - írja a bbc.com.