Klasszikus

Amikor a tárogató belefúj a cimbalomba

2013.01.25. 07:32
Ajánlom
Borbély Mihály cimbalomra és tárogatóra írt kettősversenyének ősbemutatója volt az MR Szimfonikusok magyar kultúra napi koncertjének abszolút csúcspontja. A magyaros ízekről ez alkalommal az is kiderült, hogy más ízekkel együtt tálalva a legfinomabbak. KRITIKA

Nincs méltóbb módja a társas ünneplésnek, mint az alkalomhoz illő zenét előadni. A Magyar Kultúra Napja persze nem olyan ünnep, amit a hétköznapi emberek megtartanak, inkább csak felkiáltójelnek szánták, akik két évtizede a Himnusz keletkezéséhez kötve elindították, és irányt szabtak neki. Mindezen megfontolásokat tiszteletben tartotta az MR Szimfonikusokat 2011 óta irányító Vajda Gergely hagyománytisztelő műsorválasztása: Liszt, Bartók, Kodály - és egy Borbély Mihály-ősbemutató. A párosítás nem véletlen: Vajda ugyanis éppen Borbély együttesének Kodály hommage-lemezét hallgatta, amikor a szaxofonos-zeneszerző felhívta telefonon az erre a darabra vonatkozó elképzeléseivel. Így kerülhetett viszonylag hamar közönség elé a mű, amelyet Borbély régóta érlel, és végül az NKA alkotói ösztöndíjával tudott befejezni.

A hangverseny Bartóknak azzal a művével indult, amit ő is hasonló jellegű alkalomra szerzett: A Táncszvitet Budapest rendelte tőle, az egyesítés ötvenedik évfordulójára. Szép párhuzam tehát, hogy most is volt a köz támogatása által létrejött kortárs alkotás. Vajda egy kicsit óvatosan állt hozzá a Bartók-műhöz, legalább is az elején. Talán azért, hogy aztán legyen honnan fokoznia, márpedig a dinamikai árnyalatok nagyon is pontosan voltak "belőve". Vajda a karaktereket hangsúlyozta, a nyilvánvalóan táncos ritmusokra is odafigyelt, de ez a "tánc" most nem sütött a forróságtól.

Az első rész végén hangzott fel az ősbemutató, amelyről még szót ejtek, a második rész viszont, talán az új darab keltette izgalom lecsengése miatt kicsit vacsora utáni jelleget öltött. A négy mű közül persze Kodályé áll leginkább a romantikus szépségeszmény jegyében. A Páva-variációk legatóinál ugyan még nem merült fel, de Lisztnél megint az első félidőbeli, résen álló óvatosság kísértett, főleg ami a ritmikát illeti. Persze, nehéz feladat arra vigyázni, hogy gyorsítás, a nyújtottak és élesek túlzásai nehogy véletlenül behívják a kommersz emlékeket, olyan hihetetlen vékony az a mezsgye, ahol egyensúlyozni kell. Szó se róla, Vajda és a zenekar pontosan tette oda a II. Magyar Rapszódiát, közel volt a mintaszerűhöz, és óriási sikere is volt. De sajnos nekem az elcsépeltség csöppe belepottyant, megkeserítette a Liszt-féle magyaros ízeket. Talán-talán, ha az eredeti zongoraművet hallgatom, nem ötlenek fel bennem ilyen szemöldökráncolós gondolatok, de a (túl) híressé vált Müller-Berghaus hangszerelés nem tett jót kétségeimnek.

A tetőpontról körülnézve viszont újabb érvek tűntek fel a műsorválasztás mellett: Kodály népdalfeldolgozása és Borbély Mihály műve is rokon, a Táncszvittel pedig ritmikai párhuzamok fedezhetők fel, Liszt pedig mind a két szólóhangszerhez különösen ragaszkodott. Borbély egy majdnem-pentaton, majdnem-régi magyar népdalt komponált azokból a hangjegyekből, amelyet Schunda Vencel József vezetéknevének betűiből kódolt át. A variációs felfogás sem áll távol Borbély művének sturktúrájától: az öt tétel majdnem folyamatos előadásban szólal meg, és a zenekar változatos utat jár be eközben. Az összbenyomásom olyan volt, mintha egy mesefüzért hallgattam volna, vagy novellákat, több rövid történetet, amelyben a szereplők vissza-visszatérnek, de minden történet más.

A kettősversenyt Borbély saját magának tárogatóra, valamint Lukács Miklósra gondolva cimbalomra írta, őket Barcza Horváth József bőgőn és Dés András ütőhangszereken kerekítette ki kvartetté. Az MR Szimfonikusok kamarafelállásában a vonósok mellett csak fafúvók szerepeltek. Bizonyára párját ritkítja a két szólóhangszer versenyműben való párosítása. Mindkettőt régi magyar hangszernek tartjuk (nem azok), és mindkettő tökéletesítésében a Liszt által is nagyra becsült Schunda hangszerkészítő mester szabadalmaival. Borbély nyilatkozata szerint a magyar nép- és műzenei hatások mellett perzsa, arab, török, balkáni és cigány hangzás- és ritmusvilág áttételes megjelenítése volt a célja, a már említett hommage jellegen túl. A cimbalom, a most is elképesztően tágas világot felrajzoló Lukács keze alatt különösen perkusszívan szólt.

Sikerült beteljesíteni a szerző célját, ritmikai szempontból elképeszően változatos, a páratlan ütemektől végig izgalmas darab született - amelyet Vajda hanyag eleganciával tartott kézben, a zenekar pedig odaadóan és élvezettel, teljes átéléssel szólaltatott meg. Egy kis kétség átfutott rajtam ugyan, hogy szól majd a borostás tárogató meg a simaképű kamarazenekar együtt, de a kvartett részek ezt jól ellensúlyozták, nem volt súrlódás a két hangzásideál között. Nem volt viszont teljesen kiegyensúlyozott a hangerő, mert az ütőhangszerekből kicsit többet, a nagybőgőből pedig kevesebbet hallottam a kelleténél, noha jó helyen ültem. (Az élő és egy ideig visszahallgatható rádióközvetítés során viszont ezeket a különbségeket tökéletesen kiegyensúlyozták.) A hangszerelés jellegzetessége, ami miatt novellafüzérként képzeltem magam elé a Borbély-darabot, hogy az egyes tételek témái átkígyóztak a szekciókon, s bele-beletorkolltak a szólisták improvizációjába. A két kiemelkedő rész közül az egyik az a teljesen szabad rögtönzés volt, amikor Borbély valóban belefúj a cimbalomba, tudniillik a tárogatót közel hozva rezgőhúrnak használta a másik hangszert; a másik, amikor Dés András egyedül kísérte a tárogatót, bámulatosan. Röviden: Borbély Mihály a Kárpát-medence olvasztótégelyéből merítve a klasszikus, a népzenei és a jazz elegyítésével megkapóan friss és izgalmas darabot alkotott.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Meghitt pillanatok Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni fényképalbumából - Galéria

A fényképek között akadnak ismerős fotók és eddig soha nem látott képek is. Kapcsolatuk szívet melengető közös portréi mellett helyet kapott mindkettejük gyerekkora és családja, számos kirándulás, strandon töltött nap vagy némi síelés is. 1944. november 9-én halt meg Radnóti Miklós költő, műfordító, a 20. századi magyar líra egyik meghatározó alakja. 
Klasszikus

Bolyki György elmondta: nem lesz tizenegyedik Kaposfest

Tíz év után búcsúzik a Kaposfest, ahogy azt a társalapító igazgatótól megtudtuk. Bolyki György távozik a Liszt Ferenc Kamarazenekar éléről is, pedig tovább tervezett maradni. Eközben hangsúlyozza: nagyon büszke mindkettőre. Elsőként a Fideliónak beszélt a változásokról.
Klasszikus

Elhunyt Ujházy László zenei szakember

A Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság alapító tagja volt. Halálhíréről a Magyar Narancs számolt be.
Színház

Schell Judit negyvenes férfiakkal néz farkasszemet a Tháliában

Valló Péter először rendez bohózatot: a Legszebb férfikor magyarországi ősbemutatóját december 14-én tartják a Thália nagyszínpadán.
Klasszikus

A Kertész házaspár tiszteletére alapított díjban részesült Váradi Gyula

Idén első alkalommal adták át a Kertész Imre és Kertész Magda emlékére alapított díjat, amelyet a Virtuózok felfedezettje, Váradi Gyula vehetett át.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus kritika

Beethovent, ahogy kevesen – Jevgenyij Kiszin koncertjéről

Jevgenyij Kiszin az ötvenhez közelítve is csodagyerek maradt. Nem Beethoven-játékosként ismerjük, de olyan órákat okozott a Müpában, amilyent csak a legnagyobbak tudnak.
Klasszikus ajánló

Koncertsorozatot rendeznek a Nemzeti Múzeum alapítására emlékezve

1802. november 25-én gróf Széchényi Ferenc engedélyért fordult I. Ferenc császárhoz, hogy tudományos gyűjteményét a nemzetnek ajándékozhassa. Az uralkodó hozzájárulását adta, így ezt a dátumot tekintjük a Magyar Nemzeti Múzeum alapítási évének.
Klasszikus ajánló

Komolyzene szól a budapesti szórakozóhelyeken

A zene éjszakáján, november 16-án este hat órától éjfélig nyolc frekventált szórakozóhelyen hallhatunk ingyenes komolyzenei koncerteket. A fellépők között találjuk a Budapesti Fesztiválzenekar zenészeit és Fischer Annie-ösztöndíjas muzsikusokat is.
Klasszikus interjú

Bolyki György elmondta: nem lesz tizenegyedik Kaposfest

Tíz év után búcsúzik a Kaposfest, ahogy azt a társalapító igazgatótól megtudtuk. Bolyki György távozik a Liszt Ferenc Kamarazenekar éléről is, pedig tovább tervezett maradni. Eközben hangsúlyozza: nagyon büszke mindkettőre. Elsőként a Fideliónak beszélt a változásokról.
Klasszikus hír

A Kertész házaspár tiszteletére alapított díjban részesült Váradi Gyula

Idén első alkalommal adták át a Kertész Imre és Kertész Magda emlékére alapított díjat, amelyet a Virtuózok felfedezettje, Váradi Gyula vehetett át.