Klasszikus

Amnézia

2007.03.15. 00:00
Ajánlom
Van valami rejtélyes az orosz (sőt: szovjet) művészek 1990 előtti nyugati karrierjében. Mert az érthető, hogy a Lajtán túl annak idején tárt karokkal várták a "kiszabadult" zongoristákat, csellistákat, hegedűsöket és – kevésbé – karmestereket, főleg míg számuk nem veszélyeztette a helyiek megélhetését.

Romantikus és megható történetek vannak Szláváról, vagyis Msztyiszlav Rosztropovicsról, akinek – a szabadság hőseként és jelképeként – végül sikerült emigrálnia feleségével, Galina Visnyevszkajával – többek közt azért, hogy megvalósíthassák Sosztakovics "igazi" Kisvárosi Lady Macbeth-jét. Léteznek persze kevésbé romantikus történetek, mint magának Sosztakovicsnak az 1949-es amerikai útja, Gilelsz öngyilkossága és hasonlók. És vannak olyan rejtélyek, mint Richter vagy Ojsztrah, akik – kisebb-nagyobb kényszerek hatására – rendre hazautaztak, miután megmutatták "odaát", hogy a Vasfüggöny innenső oldalán mi a művészi nívó. Talán nekik köszönhető, hogy a nagy lemezkiadók évtizedről évtizedre később is jó fogásnak találták, ha kiadványaik közt ifjú orosz zseniket mutathattak be, nem ritkán a gyermek-rabszolgamunka határait súrolva. Ezekből az ügyeletes "bezzeg-gyerekekből" – jelenségük alighanem összefüggésben áll Nyugat-Európa keleti bűntudatával, a posztsztalini szovjet tömb iránti baloldali értelmiségi szimpátia-divattal is – aztán vagy lett valami vagy nem. Volt mindenesetre mintegy két évtized, amikor a nagyorosz kultúrexport remekül működött. Jevgenyij Kisszin (vagy – másrészt – a szerb Ivo Pogorelic) nevére talán még emlékszünk. De hányakat elfelejtettünk!

Aztán jött a rendszerváltozás, elvékonyodtak, eltörlődtek a határok – és egy csapásra megszűnt a szellemi exporttevékenység. Az orosz (cseh, magyar) zenész külföldön ugyanúgy munkavállaló, mint bárki, a lemezkiadók egyre kevesebb művészt tartanak el. A lemezkiadók és koncertügynökségek a gyerekrabszolgaság utánpótlását inkább a Távol-Keletről nevelik ki. Kelet-Európában pedig időközben elúrhodik a nagyképűség, a szomszédból jövő vendégművész koncertjei nem hozzák lázba a közönséget. Annyira, hogy a „tábor” országai egyszerre elfeledkeznek még azokról is, akik előzőleg legalább minden második évben felléptek Budapesten (Prágában, Varsóban). Felléptek, mert ők felléphettek, mások pedig nem. A szelektálásban semmi esztétikai nem volt se pro, se kontra. De szükségszerű-e, hogy elfelejtsük ezeket a neveket? Vagy e nevek magyar helyesírását? Így lett még Gilelszből is Gilels, Ojsztahból Oistrakh. Így lesz Arkagyij Volodos "Arkady", mintha nemesi rangot nyert volna (akárcsak Falla, a spanyol zeneszerző, akinek a „de” előtagot minden magára valamit adó magyar megad, szemben például a spanyolokkal).

Elfelejtettünk valamit, és ez nem helyesírási kérdés. Vagy másképp fogalmazva: kiesett egy jó évtized vagy másfél. És mintha e tizenöt évben a keleti művészexport – különösen az orosz – is eltűnt volna. Aztán helyreállt a rend: ma mindenki ismeri Vengerov vagy Gergijev nevét, Berezovszkijnak valódi rajongótábora van, Szokolov nevével pedig teljes koncertsorozatot el lehet adni. Lassan talán újra felfedezzük Virszaladzét is.

Vannak persze szerencsések (nagyon halkan tegyük hozzá: itt sem feltétlenül esztétikai alapon), olyan keletiek, akik sztárok maradtak mindvégig. Akik jó időpontban jó helyen voltak, akik jókor voltak csodagyerekek, volt állóképességük (könyökük?) ahhoz, hogy ne kerüljenek ki a nagy kiadók katalógusaiból, a nagy impresszáriók piksziséből. És mivel Magyarországon (Csehországban, Lengyelországban stb.) sokáig nem léptek fel (lévén ugyanolyan drágák, mint bárki), mai fellépésük az újdonság erejével hat. Nevüket is elfelejtettük: tehát kinézzük a lemezcégek katalógusából és a világ legnagyobb ügynökségeinek honlapjáról, és leírjuk, Pletnev – és elfelejtjük Mihail Pletnyov régi pesti koncertjeit.

(2007. március 29. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL: Az Orosz Nemzeti Zenekar koncertje; Liszt: Orpheus; II. A-dúr zongoraverseny; Haláltánc; Csajkovszkij: IV. f-moll szimfónia, op. 36; km.: Gyenyisz Macujev (zongora); vez.: Mihail Pletnyev)

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Elhunyt Fenyves Márk mozdulatművész

A táncos-koreográfus, a magyar mozdulatművészet jelenkori képviselőinek egyike 45 évesen tragikusan fiatalon távozott. Úttörő munkásságával és az Orkesztika Alapítvánnyal élő örökséget hagyott maga után.
Tánc

Nyomtatott spicc-cipő hozhat megváltást a balerinák számára

Hadar Neeman 3D-s nyomtatással készít személyre szabott spicc-cipőket a fájdalom csökkentése érdekében.
Jazz/World

A királynő varázsol - Ikonikus pillanatok Aretha Franklin pályájáról

Az augusztus 16-án rákban elhunyt soul királynő személye már életében kultikussá vált, amiről rengeteg videofelvétel is tanúskodik. Ezekből az emlékekből szemezgettünk.
Könyv

„Az irodalmi életrajzok poposítása tudatos volt, a reflektorfénybe kerülés nem” – Interjú Nyáry Krisztiánnal

A virtuális és a valódi közösségi terekről, a papíralapú könyv mai napig tartó létjogosultságáról és az egy éve nyitott Magvető Caféról is kérdeztük a KULT50 magazin hasábjain Nyáry Krisztiánt, a Líra kreatív igazgatóját.
Tánc

Vági Bence cirkuszrendezését dicsérik Skóciában

A hét ukrán artistát felvonultató My Land című produkció az Edingburh Fringe Fesztivál közönségét már meggyőzte.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Klasszikus kotta

Ez a francia zenekar iPad-re cseréli a nyomtatott kottákat

Az Orchestre National d’Île-de-France a következő évadtól elfelejtheti a nyomtatott kottákat, 120 muzsikusuk ugyanis iPad-eket kap. De nem ők az egyetlen zenekar, akik lépést tartanak a technológiával.
Klasszikus bencze máté

Bencze Mátéért szurkolhatunk a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyén

A Virtuózokban megismert fiatal szaxofonos augusztus 18-án, a verseny elődöntőjében elsőként áll színpadra Edinburghben.
Klasszikus ajánló

Fáy Miklós: „Nem a zenekar, nem a komponista, hanem maga a szimfónia a főszereplő"

Fáy Miklós hónapról hónapra programokat, könyveket, lemezeket ajánl nyomtatott magazinunk Menjél már című rovatában. Az augusztusi szám tartalmából.
Klasszikus kulissza

Előkerült még egy hangfelvétel, amelyen Rahmanyinov játszik Rahmanyinovot

A Szimfonikus táncok című művének zenekari próbái idején a zeneszerző a zongorához ült, hogy demonstrálja, hogyan képzeli a darabot. Ennek a felvétele jelent most meg.