Klasszikus

Amnézia

2007.03.15. 00:00
Ajánlom
Van valami rejtélyes az orosz (sőt: szovjet) művészek 1990 előtti nyugati karrierjében. Mert az érthető, hogy a Lajtán túl annak idején tárt karokkal várták a "kiszabadult" zongoristákat, csellistákat, hegedűsöket és – kevésbé – karmestereket, főleg míg számuk nem veszélyeztette a helyiek megélhetését.

Romantikus és megható történetek vannak Szláváról, vagyis Msztyiszlav Rosztropovicsról, akinek – a szabadság hőseként és jelképeként – végül sikerült emigrálnia feleségével, Galina Visnyevszkajával – többek közt azért, hogy megvalósíthassák Sosztakovics "igazi" Kisvárosi Lady Macbeth-jét. Léteznek persze kevésbé romantikus történetek, mint magának Sosztakovicsnak az 1949-es amerikai útja, Gilelsz öngyilkossága és hasonlók. És vannak olyan rejtélyek, mint Richter vagy Ojsztrah, akik – kisebb-nagyobb kényszerek hatására – rendre hazautaztak, miután megmutatták "odaát", hogy a Vasfüggöny innenső oldalán mi a művészi nívó. Talán nekik köszönhető, hogy a nagy lemezkiadók évtizedről évtizedre később is jó fogásnak találták, ha kiadványaik közt ifjú orosz zseniket mutathattak be, nem ritkán a gyermek-rabszolgamunka határait súrolva. Ezekből az ügyeletes "bezzeg-gyerekekből" – jelenségük alighanem összefüggésben áll Nyugat-Európa keleti bűntudatával, a posztsztalini szovjet tömb iránti baloldali értelmiségi szimpátia-divattal is – aztán vagy lett valami vagy nem. Volt mindenesetre mintegy két évtized, amikor a nagyorosz kultúrexport remekül működött. Jevgenyij Kisszin (vagy – másrészt – a szerb Ivo Pogorelic) nevére talán még emlékszünk. De hányakat elfelejtettünk!

Aztán jött a rendszerváltozás, elvékonyodtak, eltörlődtek a határok – és egy csapásra megszűnt a szellemi exporttevékenység. Az orosz (cseh, magyar) zenész külföldön ugyanúgy munkavállaló, mint bárki, a lemezkiadók egyre kevesebb művészt tartanak el. A lemezkiadók és koncertügynökségek a gyerekrabszolgaság utánpótlását inkább a Távol-Keletről nevelik ki. Kelet-Európában pedig időközben elúrhodik a nagyképűség, a szomszédból jövő vendégművész koncertjei nem hozzák lázba a közönséget. Annyira, hogy a „tábor” országai egyszerre elfeledkeznek még azokról is, akik előzőleg legalább minden második évben felléptek Budapesten (Prágában, Varsóban). Felléptek, mert ők felléphettek, mások pedig nem. A szelektálásban semmi esztétikai nem volt se pro, se kontra. De szükségszerű-e, hogy elfelejtsük ezeket a neveket? Vagy e nevek magyar helyesírását? Így lett még Gilelszből is Gilels, Ojsztahból Oistrakh. Így lesz Arkagyij Volodos "Arkady", mintha nemesi rangot nyert volna (akárcsak Falla, a spanyol zeneszerző, akinek a „de” előtagot minden magára valamit adó magyar megad, szemben például a spanyolokkal).

Elfelejtettünk valamit, és ez nem helyesírási kérdés. Vagy másképp fogalmazva: kiesett egy jó évtized vagy másfél. És mintha e tizenöt évben a keleti művészexport – különösen az orosz – is eltűnt volna. Aztán helyreállt a rend: ma mindenki ismeri Vengerov vagy Gergijev nevét, Berezovszkijnak valódi rajongótábora van, Szokolov nevével pedig teljes koncertsorozatot el lehet adni. Lassan talán újra felfedezzük Virszaladzét is.

Vannak persze szerencsések (nagyon halkan tegyük hozzá: itt sem feltétlenül esztétikai alapon), olyan keletiek, akik sztárok maradtak mindvégig. Akik jó időpontban jó helyen voltak, akik jókor voltak csodagyerekek, volt állóképességük (könyökük?) ahhoz, hogy ne kerüljenek ki a nagy kiadók katalógusaiból, a nagy impresszáriók piksziséből. És mivel Magyarországon (Csehországban, Lengyelországban stb.) sokáig nem léptek fel (lévén ugyanolyan drágák, mint bárki), mai fellépésük az újdonság erejével hat. Nevüket is elfelejtettük: tehát kinézzük a lemezcégek katalógusából és a világ legnagyobb ügynökségeinek honlapjáról, és leírjuk, Pletnev – és elfelejtjük Mihail Pletnyov régi pesti koncertjeit.

(2007. március 29. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL: Az Orosz Nemzeti Zenekar koncertje; Liszt: Orpheus; II. A-dúr zongoraverseny; Haláltánc; Csajkovszkij: IV. f-moll szimfónia, op. 36; km.: Gyenyisz Macujev (zongora); vez.: Mihail Pletnyev)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Véletlenül bukkant egy antikváriumban a Carmina Buranára Carl Orff

Imádta a különleges megoldásokat, egyik művéhez a bécsi Néprajzi Múzeumból kellett hangszereket szerezni és külön engedélyt a Bösendorfer cégől. Százhuszonöt éve, 1895. július 10-én született Carl Orff német zeneszerző, a Carmina Burana című oratórium szerzője.
Könyv

Nyerd meg a nyári könyvtáradat!

Egy könyvcsomag hat szóért vagy ötven kötet egyetlen vásárlásért. Júliusban több kiadó is segít, hogy akár egész évre elég olvasnivalónk legyen.
Klasszikus

A 24 éves finn sztárkarmester, Klaus Mäkelä lesz a párizsi filharmonikusok új vezetője

Klaus Mäkelä lesz 2022-től az Orchestre de Paris zeneigazgatója. A 24 éves finn dirigens már szeptembertől zenei tanácsadóként dolgozik a filharmonikus zenekarral, amellyel tegnap adta első koncertjét.
Könyv

Ausztrália kedvenc krimiírója a természetet is szereplővé emelte

Jane Harper Ausztrália talán legsikeresebb krimiírója, aki magyarul a Gabo Kiadónál megjelent három regényében (Aszály, A természet ereje, Az elveszett férfi) úgy mutatja be a könyörtelen ausztrál környezetet, ahogyan korábban senki; zűrös családokról és kisközösségekről szóló történetei a hazai olvasókat is lebilincselték. A szerzőt fordítója, Roboz Gábor kérdezte.
Plusz

Eredeti formájában állítják helyre a Notre-Dame-székesegyházat

A tavalyi áprilisi tűzvész nyomán leomlott huszártornyot a francia elnök szerette volna kortárs építészeti tervek szerint újjáépíteni, hogy magán hordozza a 21. század többé-kevésbé merész lenyomatát.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus beszámoló

Veszélyben van a szimfonikus zenekar intézménye?

Számos veszély fenyegeti a szimfonikus zenekarokat, de ha túlélik, az biztos, hogy a jövő zenekara nem olyan lesz, mint a mai. Fischer Iván szerint ideje megreformálni a zenekarok működését, hogy megfeleljen a következő generációk korszakának.
Klasszikus magazin

Véletlenül bukkant egy antikváriumban a Carmina Buranára Carl Orff

Imádta a különleges megoldásokat, egyik művéhez a bécsi Néprajzi Múzeumból kellett hangszereket szerezni és külön engedélyt a Bösendorfer cégől. Százhuszonöt éve, 1895. július 10-én született Carl Orff német zeneszerző, a Carmina Burana című oratórium szerzője.
Klasszikus hír

A 24 éves finn sztárkarmester, Klaus Mäkelä lesz a párizsi filharmonikusok új vezetője

Klaus Mäkelä lesz 2022-től az Orchestre de Paris zeneigazgatója. A 24 éves finn dirigens már szeptembertől zenei tanácsadóként dolgozik a filharmonikus zenekarral, amellyel tegnap adta első koncertjét.
Klasszikus hír

A mi Kodályunk – A héten kerül a mozikba a zenetudósról szóló dokumentumfilm

Az elmaradt márciusi premier helyett július 9-től látható Petrovics Eszter zenés ismeretterjesztő filmje.
Klasszikus magazin

„Nincs rossz zenekar, csak rossz karmester” – vallotta a ma 160 éve született Gustav Mahler

160 éve született a budapesti Operaház egykori igazgatója, a későromantikus zene utolsó nagy mestere, Gustav Mahler.