- Bejárta a fél világot, vezényelt többek között az Amerikai Egyesült Államokban, Göteborgban, Japánban, Salzburgban és Zürichben. Akadt közben emlékezetes szabad téri fellépése?
- A sok közül az egyik legemlékezetesebb talán, amikor Dél-Olaszországban, Cagliariban Rigoletto-premiert tartottunk. A körülbelül ezeréves fantasztikus amfiteátrumot a legmodernebb színházi technikával szerelték fel. De a nyári hőséget nyilvánvalóan ők sem tudták enyhíteni. A próbák hajnali egykor kezdődtek, az előadások pedig éjjel tizenegykor. Feledhetetlen még egy 2009-es pécsi koncert, amelyen a Pécsi Egyházmegye ezeréves évfordulója alkalmából a Dóm előtt Mahler Ezrek szimfóniáját adtuk elő. A mesternek ez a Nyolcadik szimfóniája nyolc hét alatt született, és olyan hatalmas zenekari és kóruslétszámot igényel, ami miatt Ezrek szimfóniájának nevezték el. Feledhetetlen élmény volt ezt az óriási apparátust vezényelni.
- Hogyan fogadta a kinevezését a filharmonikusok élére? Kocsis Zoltán halála után gyanította, hogy várományosa a sajnos megüresedett posztnak?
- Nem számítottam rá. Tudtuk, hogy Kocsis Zoltán beteg, de
hittünk benne, hogy meg fog gyógyulni,
hiszen ő nemcsak szellemileg, hanem testi értelemben is erős ember volt. Amikor megtörtént a baj, és az első felkérés elhangzott, hogy vállalnám-e a zenekar vezetését, határozottan nemet mondtam. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy az örökébe lépjek, mert szerintem ő pótolhatatlan. Amikor egy második körben megint behívtak beszélgetni, megkérdeztem, mi a cél: pótolni Kocsis Zoltánt, vagy az ő örökségét ismerve és tiszteletben tartva valami mást építeni? Amikor arról biztosítottak, hogy az utóbbiról van szó, elkezdtünk többet és behatóbban beszélni erről. Egy idő után tényleg várományos lettem, egy azok közül, akik szóba kerültek.
- Milyen tervei vannak Kocsis Zoltán örökségének továbbvitelére?
- A Nemzeti Filharmonikus Zenekar egészen kiváló együttes, ezt a nagyszerűséget fokozza az, hogy húsz évig egy géniusz állt az élén. Bizonyos finomságokat azonban máshogy képzelek el, mást találok a zenéből kiemelendőnek. Nekem a közönség borzasztó fontos. A hallgató és a zenész kommunikációjában a befogadást ugyanolyan lényegesnek tartom, mint magát a közlést. Erős vágyam, hogy növeljük a hallgatóságot, és új rétegeket is bevonjuk a körükbe. A következő évadban egyrészről sok népszerű művet fogunk játszani, másrészt a Nemzeti Filharmonikusok soha nem adtak elő annyi kortárs kompozíciót, mint amennyit a mostani program tartalmaz.
- Két különlegessége is lesz a margitszigeti koncertnek: szólistaként Hilary Hahn világhírű hegedűvirtuóz, valamint Mendelssohnnak a programban szereplő V., Reformáció szimfóniája. Melyik kuriózum milyen zenei csemegét kínál?
- A világhírű amerikai sztárvendégnek nemcsak a virtuóz játék a sajátossága, hanem az angyali lénye is, amelyből sugárzik, hogy
neki egyáltalán nem kihívás, hanem élvezet a hegedülés.
A reformáció ötszázadik évfordulójához kapcsolódva műsorra kerülő Mendelssohn-szimfónia esetében pedig érdemes abból kiindulni, hogy a lutheri tanok az átlagember számára is megfoghatóvá tették a hit misztériumát. Ugyanígy kötelesség számunkra, hogy az olyan isteni kinyilatkoztatás számba menő műveket, mint a hangversenyen is felcsendülő Bach- és Mendelssohn-kompozíciók, méltó módon, közérthetően szólaltassuk meg, vagyis adjunk élményt általuk.
Aki zenére született: Hilary Hahn
összesen 1594 hangversenyt adott. Karrierje folyamán 5 kontinens 43 országában 291 várost keresett fel. Az országok és koncertek listája pedig minden bizonnyal továbbra is bővül majd: idén már 34 hangversenyt adott, és még csak május közepe van.
A hegedűművész egy 1999-es rádióműsorban elmesélte, hogy többet játszott Bachot, mint bármely más zeneszerzőt: nyolcéves kora óta nem telt úgy el nap, hogy ne vette volna elő a zeneszerző valamely darabját.
Nemcsak ő maga, hanem a hegedűje is kuriózum. A hangszer ugyanis a híres Paganini hegedűjének másolata, egy Jean-Baptise Vuillaume által 1864-ben készített Cannone. Hilarytől és hegedűjétől egy hajszálnyival sem marad el népszerűségben a zenész hegedűtokja sem, melynek – talán a világon egyedülálló módon – saját Instagram- és Twitter fiókja is van.