Duchâble-ot Franciaország egyik legkiválóbb zongoraművészeként tartották számon, de 2003-ban nagyot fordított a karrierjén: bejelentette, hogy annyira feldühítette a klasszikus zenében tapasztalt elitizmus, hogy felhagy a szakmával. Szimbolikus értékű performanszként a Mercantour tóba dobatta a zongoráját egy helikopterről, egy másik koncerten pedig felgyújtotta a frakkját is. „Elegem van, hogy az emberek 1 százalékáért áldozom fel az életem. Elegem van a zenei szakmából, legalábbis ami Franciaországot illeti, ahol rosszul működik, és az elitnek tartja fenn a klasszikus zenét” – írta ugyanebben az évben közleményében.
Duchâble a tóból kihúzott zongorájából installáció készült, (Fotó/Forrás: Guy Lebègue)
„Ahogy a mi társadalmunkban használjuk, a zongora egy arrogáns hangszer, mert kizárja azokat, akik nem sokat tudnak a zenéről.”
Duchâble elhatározta, hogy új közönségnek viszi el a klasszikus zenét: fesztiválokra, egyszerű helyszínekre, ahol nagyobb hatalma van afelett, mit játszik, mit mondd közben, és kik a közönség. „Játszhatok gyerekeknek, betegeknek vagy raboknak, de kérkedés nélkül.”
2006-ban konzultánsként működött közre a Fauteuils d'orchestre (Művészlelkek) című filmben, amely egy játékfilm keretében kritizálja a klasszikus zenei kultúrát.
Az utóbbi években Duchâble, ígéretéhez híven rendszeresen koncertezett olyan helyszíneken, ahol nem számítana az ember a klasszikus zene jelenlétére. Július 31-én viszont utoljára lép a nyilvánosság elé, ezután csak börtönökben és idősek otthonában fog játszani. (franceinfo)
hírlevél
