Klasszikus

Apostoli idők

2008.11.12. 00:00
Ajánlom
Nem is oly rég, ugyanitt, a Művészetek Palotájában, egy magyar komponista 1956-os requiemjét hallgatva kellett eltöprengeni a "főmű" mibenlétén. Azt hiszem, főmű-ügyben ritkán esik egybe az utókor és a szerző véleménye. Így volt ez most is. Bernstein Miséjével kapcsolatban senki sem értene egyet magával a szerzővel, aki egyértelműen legfontosabb művének tartotta.

A 120 perces, de egyáltalán nem monumentális darab "hibáiról" bőséggel megemlékezik a remek, Solymosi Tari Emőke által jegyzett, tartalmas műsorfüzet, természetesen apologetikus jelleggel. Szinte a művet érintő összes kifogást felvonultatja, majd igyekszik e kifogások élét elvenni azzal, hogy rávilágít a szerzői szándék mozgatórugóira, a kompozíció poézisére. Érdekes, hogy a jogos kritikák között (eklektika, blaszfémia stb.) nem bukkantam rá a leglényegesebbre, arra, hogy a mű legtöbb részlete elképesztően ötlettelen, mintha Bernstein nem is akart volna eredeti bluest, eredeti swinget, eredeti kánont vagy eredeti gospelt írni. Csak tipikust.

A Mise Böhm György rendezésében a várakozásomnál árnyaltabb kompozícióvá (színpadi akcióvá) vált. A darab apokaliptikus tónusára (arra, hogy ez a rendhagyó mise a "rendes misék" utáni idők darabja) könnyen rá lehet ismerni. Hogy a darabnak legalább ilyen erős apostoli hanghordozása is van (azaz a misék előtti, az ókeresztény, teológiailag "zavaros" időket visszhangozza), nos, ez kevésbé nyilvánvaló. Böhm rendezésének legnagyobb erénye, hogy a két végpont, a vég és a kezdet közül magam a kezdetre vonatkoztatható asszociációkat éreztem erősebbnek.

Vegyünk néhány egyszerű, de erős jelzést. A színpad elején, jobb és bal oldalt, rendezetlen halmokba rakott köveket láthattunk. Távolabbi sorokból nézve talán rom-asszociációt keltett (vég, pusztulás, stb.), közelebbről azonban látszott, hogy alapozáshoz használt, vadonatúj, beton zsaluzóelemek. Itt bizony építkeznek, itt épül valami. (Az új egyház?) A színpad fölé emelt világítóablak, rajta egy kereszt, szintén "kétidejű". Maga az ablak dróthálós üvegből, a színpadi ellenutópiák kedves anyagából készült. Elhelyezése viszont az ősegyház pincelétére utal. A táncos-énekes szólisták műanyagba (nylonba?) csomagolva, egyfélére maszkolt ábrázattal, néha görcsös mozdulatokba kényszerülve játsszák szerepüket. Dalolva, de nem önként kerültek ebbe az élethelyzetbe. Kezükben bőrönd, mindegyikben egy kicsi sorsdarabka. Ismerős, apokaliptikus kép. Holokauszt. Ám ez az arcnélküliekből álló tömeg mégiscsak egyéniségekből áll, a bőröndök nem rejtenek két egyforma sorsot, s amikor kiderül róluk (például az Episztolában), hogy mindenki a maga életproblémáját cipelte be a templomba, és saját (a kívülállónak kicsinyes, neki létfontosságú) kérdéseire vár választ (Istentől, paptól, bárkitől), akkor kiderül, hogy ez a gyülekezet még ótestamentumi viszonyban áll Teremtőjével. Nem kell bizonygatni, hogy az Újtestamentumhoz képest az Ótestamentum a magánéleti nyűgök és nyavalyák valóságos enciklopédiája, és Isten épp ezekben a hétköznapi kínokban válik megszólíthatóvá. Ha valami zsidós Bernstein művében, akkor a jeruzsálemi ókeresztény gyülekezet szellemének megidézése biztosan az. A kenyértörés szertartásának bernsteini feldolgozása például a kora keresztény idők két szín alatti áldozatára utal, arra a hagyományra, amikor a hívők (még) bort és kenyeret is vettek magukhoz. S a zavarossá lett bor (Bernsteinnél) mérgezi meg a híveket; baleset, mondja a pap.

Bizonyára volt olyan néző, akit további példák említésével sem lehetne meggyőzni arról, hogy a Mise valami formátlan, még kialakulatlan, ősi szertartást próbál a maga sajátos, modern eszközeivel reprodukálni. Magam úgy éreztem, ha nem a kezdeti idők, hanem kizárólagosan az utolsó napok lebegtek volna Bernstein lelki szemei előtt, akkor a záró zene emelkedett, bizakodó és himnikus hangját nehéz lenne hitelesnek elfogadni. Így viszont – köszönhető a rendezés erre is, de főleg amarra nyitott koncepciójának – a giccs igazsággal telítődött.

Bernstein mondja, hogy "mindig is akart valamiféle istentiszteletet komponálni, mely a különböző vallások, szekták, ősi vagy törzsi hitek elemeit foglalja magába", azt hiszem, habár a katolikus liturgia adta a keretet, a "szektás" tartalom csakis a fent részletezett apostoli egyház liturgiája lehetett. Egy olyan liturgia, melybe még minden beszivároghatott az utcáról, melyhez mindenki hozzáadhatta a magáét, melyet még nem kanonizáltak bölcs egyházatyák.

A Misét latinul és magyarul énekelték. A magyar szöveg (Mericske Ernő munkája) énekelhetősége a vállalható kompromisszum kategóriájába tartozik, nem csikorog jobban, mint az a latin dikció, melyet Bernstein hallhatóan Stravinskytől tanult. Az operett-, musical- és operaénekesekből álló gyülekezet (a bőröndös számkivetettek csapata) nem okozott csalódást. A Dona nobis pacemet, ezt a húzós rock-musicalbetétet (melyet a rock-zenész az "Adj békét Uram"-mal megközelíteni sem tudott…) elementárisan hozták. A Pap (azt hiszem) megoldhatatlan szerepében Egyházi Géza (leírva látom, hogy beszélő név!) csak a tisztes helytállásban reménykedhetett. Amikor latin szövege – mivel elfelejti az ezerszer mondott szavakat – keveredik a magyarral, az már-már becketti hatást kelt. Ekkor a megdöbbentés határáig jutott el az énekes. Musical-döbbenet, de döbbenet. A Fiú ügyetlensége mentesítette a nézőket még egy súlyos giccshatástól. A kórus és a zenekar nagy örömmel teremtette meg a produkció tömegét.

Záborszky Kálmán igen fegyelmezetten, jó tempóérzékkel fogta össze 200 fős csapatát, Böhm György mellett elsősorban övé az érdem, hogy észrevehetővé vált a mű poézise. Ettől persze még továbbra sem a Mise Bernstein főműve.

(2008. november 11. 19:30 Művészetek Palotája – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Bernstein: Mise; km.: Egyházi Géza, Homonnay Zsolt, Kerényi Miklós Máté, Kökény Pál, Mikecz Kornél, Ozsgyáni Mihály, Schwimmer János, Serbán Attila, Szabó Dávid, Szemenyei János, Bódi Barbara, Lukács Anita, Peller Anna, Sas Éva (ének), Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola növendékei (karig.: Tóth Márton); d.: Túri Erzsébet; rend.: Böhm György; vez.: Záborszky Kálmán)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Plusz

Művészettel az orvostanhallgatók kiégése ellen

Empatikusabbak, jobb a kapcsolatuk a betegekkel, kevésbé hajlamosak a depresszióra és jobban bírják a terhelést – egy kutatás szerint a művészeti és humán tárgyak ilyen hatással vannak a diákokra. Ehhez pedig az is elég, ha zenét hallgatnak, nem muszáj maguknak is játszani valamilyen hangszeren.
Zenés színház

Magasrangú francia kitüntetést kapott Jonas Kaufmann

A német tenor, aki továbbra is egy személyben látja el az előző generáció három tenorjának feladatait, a Művészi Érdemrend tiszti fokozatát kapta meg a franciáktól.
Tánc

Mesternő, nagybetűvel

Lőrinc Katalin egy személyben aktív táncos, pedagógus és teoretikus. Június 25-én a Müpában mutatkoznak be tanítványai, akik már az ő új oktatási metódusa szerint végeztek a Táncművészeti Egyetemen. Emellett nemrég megjelent, A test mint szöveg című könyvéről is beszélgettünk.
Tánc

„Ne játszd túl, de kevés se legyél!”

Két életük van: az egyik az általános iskolában kezdődik minden reggel, mint minden átlagos gyereké, a másik délután egykor a Madách Musical Táncművészeti Iskolában, ahol felveszik a balettcipőt és elkezdik próbálni a Billy Elliot – a Musical című darabot.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus fesztivál

A zene mellett a tánc és a képzőművészet is megjelenik a Zempléni Fesztiválon

A 10 napos rendezvény 37 helyszínen 60 programmal várja látogatókat augusztus 10. és 19. között.
Klasszikus humor

Molto scherzando: Ilyen, ha a karmester szelfibotra cseréli a pálcát

Persze csak a Photoshop segítségével, egy komoly karmester soha nem tenne ilyet!
Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Ha leszáll az éj, írni kezd

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 23-i adásában vendégünk lesz Érdi Szabó Márta, Dr. Földvári-Oláh Csaba, Horváth János Antal és Vaskor Gréta.
Klasszikus hír

Magyar Örökség Díjat kap az Óbudai Danubia Zenekar

A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő együttest az MTA dísztermében tüntetik ki szombaton további hat díjazottal együtt.