Klasszikus

Argerich és Chopin – ebben a sorrendben

2003.02.03. 00:00
Ajánlom
Harminchét év – tekintélyt parancsolóan hosszú idő, kivált ha olyan, pódiumon és lemezek által elért sikerekben gazdag periódust takar, mint Martha Argerich pályafutásának csaknem négy évtizede. Ennyi idő alatt a „szép” vagy a „korszerű” kifejezésekhez kapcsolódó fogalmak teljesen kicserélődhetnek...

Körülbelül ennyi idő választja el Beethoven első „merészebb” zongoraszonátáit az első Liszt-operaparafrázisoktól. Hogy a huszadik században mit jelent harmincnégy év, azt még illusztrálnom sem szükséges… Vagy talán az akceleráció nem érintené a művészeteket? Korunkban az előadóművészi pálya csúcsaira érni nagyobb tett, mint bármikor korábban. De tartósan ott is maradni, akkor, amikor feltörekvő ifjú sztárok árasztják el a pódiumokat és a stúdiókat egyaránt, amikor a századvég felgyorsult ritmusában élő közönség új és új arcokra, benyomásokra éhes – csak a legnagyobbak kiváltsága. Martha Argerich többszörösen bebizonyította: közéjük tartozik.

Az EMI Classics igazi csemegével lepte meg a nagyközönséget, amikor több évtizedes elzártság után napvilágra hozta Argerich azon felvételeit, amelyeket a stúdió alig pár hónappal a Chopin-versenyen aratott győzelme után készítetett a művésznővel. Az Abbey Road-on felvett anyag Argerich kizárólagos szerződése okán nem jelenhetett meg akkor – a másik kiadó hamarosan publikálta ugyanazt a repertoárt – a harmincnégy év sikerei azonban, úgy látszik, az üzletpolitikán is puhítottak valamelyest. Tegyük hozzá mindjárt: nagy szerencsénkre.

Ezt a felvételt úgy érdemes hallgatni, mintha mondjuk Beethoven Kurfürsten-szonátáival ismerkednénk, miután már kellően kigyönyörködtük magunkat a későbbi remekművekben. A kezdet indulata, iránya, preferenciái figyelhetőek meg bennük, egyfajta visszaigazolást és új nézőpontot nyújtva a későbbi művekhez, illetve előadásokhoz. Jellegzetesen „argerichi” gyors tempók (a polonéz triója) és hirtelen gesztusok, sokkal szelídítetlenebb és — valljuk be — nyersebb, kidolgozatlanabb formában, mint azt ma ismerhetjük. Kicsit talán túl közel esett a felvétel időpontja a versenyhez: egy mű bizonyos idő után „túljátszottá” válhat egy előadó számára, el lehet képzelni, hogy alig három hónappal a versenygyőzelem után mennyire foglalkoztatta a művésznőt ez az anyag… Stúdiófelvételhez méltatlan módon egypár apróbb bizonytalanság is rajta maradt a felvételeken, érthetetlen, hogy a rendező miért nem ismételtet meg egy jól vágható részt, amelyben egy hatalmas basszus-oktáv egy szekunddal mellé megy (Asz-dúr polonéz). A legsikerültebbek a kisebb formák, a három mazurka és a noktürn, itt szinte magától értetődően a helyére kerül minden, míg a szonáta első tétele, a cisz-moll scherzo és kivált a polonéz lendülete meg-megtörik, az utóbbi a lenyűgöző hanghatások ellenére néha kifejezetten enerváltnak tűnt a számomra. Összességében: az Argerich-rajongók úgyis felteszik a polcukra ezt a lemezt, aki azonban a művekkel kíván megismerkedni, azoknak akad jobb alternatíva is.

A másik korong - 1999-ből, Charles Dutoit pertnereként - viszont talán a legellentmondásosabb Chopin-zongoraversenyeket hordozza, amelyekhez valaha szerencsém volt. Lenyűgöző Argerich poézise, egyéni mondanivalója ezekről a művekről nagyon megragadott, e lemez bizonyosan azon kevesek közé fog tartozni, amelyeket rendszeresen újra és újra meghallgatok. Könnyen lehet viszont, hogy sokaknak ez a fajta Chopin-játék már érzelgősnek hat, gondolok itt különösen az e-moll koncert lassú tételére, de az első tételben is számos hely igencsak egyéni ízlés dolga, hogy tetszik-e vagy sem. Ami komolyan bosszantott, az a zenekari akusztika megvalósítása. Nem tudom, szándékos-e, és mi az oka: a templomi akusztika, a mikrofonozás, vagy az utólagos mastering, de a zenekar néha olyan valószínűtlenül puhán szól (főleg a lírai zongoraszólók alatt), mint a meditációs kazetták szintetizátorai, s ezt ráadásul a ritmikus részek is megszenvedik. Jó, tudom, általában fordítva sül el a dolog, de ez már egy kissé túlzás. A zongora viszont hitelesen és csodálatosan szól, akusztikailag is. Elképesztően virtuóz és életteli például az e-moll versenymű harmadik tétele. Fenntartásaim ellenére erősen ajánlom e lemezt mindenkinek: magam igen sok örömömet leltem benne.

Programkereső

Legnépszerűbb

Jazz/World

Egy életmű megünneplésének kihívásai

Az idén 85 éves Quincy Jones prominens társasággal ünnepelte a születésnapját a Papp László Budapest Sportarénában, az ő esetében azonban egy életműkoncert kivitelezése eleve problémás, a megvalósítás viszont a kényszerből leszállított elvárásokat is képes volt helyenként alulról súrolni.
Plusz

A balatonfüredi Anna-bál mítosza és a valóság

Szombaton 193. alkalommal rendezik meg a balatonfüredi Anna-bált, aminek névadó kisasszonyát lehet, hogy nem is Annának hívták.
Zenés színház

Csuha Lajos: „Még meg tudok mozdulni a színpadon”

Szíve a rockhoz, a musicalhez húzza, de magát és a közönséget is meg fogja lepni Csuha Lajos a Budavári Palotakoncereken augusztus elején. Rövid interjúnkban az előkészületekről kérdeztük, de az is kiderült, milyen új feladatok találták meg az Operettszínház záruló évadában a hetvenéves művészt.
Vizuál

Így látják a madarak az osztrák fővárost - VIDEÓ

Négy sas segítségével készítettek 360 fokos videót Bécsről. A madarak a Duna-toronyból és egy hőlégballonból indulva filmezték a várost.
Zenés színház

Fischl Mónika: „Vidám, színes kavalkád, sok humorral fűszerezve”

„A hazai operettjátszás koronázatlan királynője” – így mutatja be a Kult50 című kiadvány Fischl Mónikát – az emlékezetes Szilviát, Marica grófnőt, Glavári Hannát. Igazi primadonna alkat: hűvös, elérhetetlen és gyönyörűen énekel – a Palotakoncerteken is.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus érdekes

Kocsis Zoltán munka közben: Az Újvilág-szimfónia próbájáról került elő hangfelvétel

Az alábbi 2011-es filmfelvételen Kocsis Zoltán Dvořák Újvilág-szimfóniáját próbálja a Szegedi Szimfonikus Zenekarral. A közkedvelt szimfónia akusztikai próbáját nem csak a rajongóknak érdemes meghallgatni.
Klasszikus ajánló

Óbudai Nyár az Óbudai Társaskör kertjében

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is várja közönségét az Óbudai Nyár keretében az Óbudai Társaskör kertje. Ezekre a kerti programokra még tud jegyet váltani:
Klasszikus videó

Videó: Kelemen Barnabásék totyogó kisbabája már az apját kíséri zongorán!

Ma este kezdődik a Fesztiválakadémia. "Elkezdődtek a próbák!" - írta Kokas Katalin, és közzétett egy videót, amelyen a férje a kislányukkal zenél.
Klasszikus magazin

Nem csak Ravel álmodta zenekarra az Egy kiállítás képeit

Sőt, még csak nem a századforduló zenéjének zenekari virtuóza volt az első, hanem egy orosz Rimszkij-Korszakov tanítvány.
Klasszikus videó

Ismerkedj meg a zongoristával, aki elefántoknak játszik klasszikusokat!

Vagy legalábbis az egyik biztosan. Ez derül ki abból a videóból, amelyet egy kalandos életű koncertzongorista osztott meg.