Klasszikus

Árverés és divatbemutató

2005.12.06. 00:00
Ajánlom
Nagyszerű ötletnek tartom, hogy Charpentier Actéon, illetve Purcell Dido és Aeneas című operája egy este került színre, hiszen a két mű több tekintetben is igen közel áll egymáshoz.

Mindkettő az 1680-as években keletkezett, s valószínű, hogy épp Charpentier darabja ihlette az első végigkomponált angol operát, John Blow Vénusz és Adonisz át, amely közvetlen mintaként szolgált Purcell számára a Dido megírásakor. Ennek második felvonásában ráadásul röviden fel is idézik a szarvassá változtatott és saját kutyái által széttépett Aktéón történetét. Mélyebb, tartalmi-motivikus összefüggések is vannak a két opera között. Végső soron mindkettő a felsőbb hatalmaknak való kiszolgáltatottságról szól, hiszen Didónak is, Aktéónnak is lényegében ártatlanul kell meghalnia: egyikük a Varázslónő gonoszságának, másikuk Júnó istennő bosszúszomjának esik áldozatul.

A Művészetek Palotája színháztermében megrendezett produkciót ugyan – talán óvatosságból – „félig szcenírozott” előadásként hirdették, mégsem érzem azt, hogy a látottakat-hallottakat másképp kellene megítélnem, mint egy „igazi” operaelőadást. Igaz, sem a kórustagok, sem a szereplők nem bújtak jelmezbe, mindannyian estélyi ruhát viseltek, ám ez teljes összhangban volt a rendezői elképzeléssel.

Káel Csaba a két barokk operát egy-egy jellegzetesen jelenkori társadalmi eseménnyel kötötte össze. Az Actéon egy árverés keretében játszódik, ahol a háttérként szolgáló vetített képre, Hendrick van Balen „Diána és Aktéón” című festményére lehet licitálni. A díszletet a színpadon félkörben elhelyezett székek jelentik, amelyeken az aukció közönsége (a kórus) foglalt helyet, valamint egy középen álló emelvény, ahonnan az árverésvezető (alias Júnó) irányítja az eseményeket. Dido és Aeneas történetéhez egy divatbemutató szolgáltat apropót: a színpadon levő, részben forgatható kifutón az opera női szereplői és az énekkar legdekoratívabb hölgytagjai tűnnek föl, akiket a hátul álló hatalmas vászonra vetített fotókon is megszemlélhetünk.

Elsőre mindkét ötlet – az árverés és a divatbemutató is – meglehetősen légből kapottnak tűnik. Az Actéonban mégis elfogadhatónak és működőképesnek éreztem Káel Csaba koncepcióját, Purcell operájában viszont már nem. Charpentier-rendezésében volt értelme a vetítésnek, hiszen Hendrick van Balen festménye ugyanannak a mitológiai történetnek a pillanatszerű megfogalmazása, amely a színpadon időben kibontva játszódik le. A háttérkép a darab centrális pontján nyer igazi drámai funkciót: akkor, amikor Aktéón a víztükörbe nézve szembesül szarvassá vált saját magával. A vetítés ráközelít a festményen addig talán észre sem vett agancsos alakra – ezt látja meg a színpadon az egykori thébai hős. Ezzel szemben a Dido és Aeneasban a kivetített fotók és az opera cselekménye közt semmiféle kapcsolatot nem tudtam felfedezni, a folyamatos divatbemutató számomra önkényes rendezői fogásnak tűnt. Ráadásul egy idő után kifejezetten zavaróvá válik: nemcsak azért, mert egy királynő nem szokta a kifutón illegetni magát, hanem mert a divatképek sorjázása a mű legdrámaibb pillanataiban, Aeneas elűzésekor és a magára maradt Dido búcsújánál is elvonja a néző figyelmét.

Az Actéon címszerepét a francia kontratenor, Jean-Francois Lombard játszotta. Úgy érzem, a szólam kissé túl mély volt számára, ugyanis hangja – bár mindvégig átjött a vékony zenekari szöveten – néha igen vérszegényen szólt. Éneklését ízlés és pontosság, ugyanakkor valamiféle távolságtartó passzivitás jellemezte – inkább tűnt álmodozó entellektüelnek, mint szenvedélyes ifjú vadásznak. Csereklyei Andrea és Kiss Noémi mindkét operában színpadra lépett, hangi alakításuk ezúttal is korrekt és kulturált volt. Az Actéonban Csereklyei nemcsak lélegzetelállító ruhája, hanem fajsúlyos színpadi jelenléte révén is sikerrel jelenítette meg Diána istennő megközelíthetetlen érzékiségét. A fiatal Hámori Szabolcs egyelőre sem vokálisan, sem színészileg nem tudta hitelesen megformálni Aeneas alakját, vele ellentétben a Dido szerepét éneklő Halmai Katalin viszont az este egyetlen igazán nagyformátumú alakítását nyújtotta. Az Actéonban Júnót, a Didóban a Varázslónőt játszó Németh Judit erőteljes, pontos vokalitásán egyáltalán nem hallatszott, hogy betegen vállalta a fellépést.

A tizenöt éve éppen a Dido és Aeneas előadására életre hívott Purcell Kórus jelentette mindkét produkció legnagyobb erősségét: megszólalásaikat tömör, kiegyenlített hangzás és hajlékonyság jellemezte. A Vashegyi György vezette Orfeo Zenekar is magabiztos, ihletett muzsikálással járult hozzá az est sikeréhez.

(2005. november 27. 19:00 Művészetek Palotája Fesztivál Színház – „Opera Antiqua”; Charpentier: Actéon; Purcell: Dido és Aeneas; ea.: Jean-Francois Lombard (Aktéón), Csereklyei Andrea (Diána, Második hölgy, Első boszorkány), Kiss Noémi (Arthébuze, Belinda, Második boszorkány), Németh Judit (Júnó, Varázslónő), Halmai Katalin (Dido), Hámori Szabolcs (Aeneas), Kovács Ágnes (Hyale), Pintér Ágnes (Daphné), Regenhart András (Első vadász, Tengerész), Bodóczky Miklós (Második vadász), Gavodi Zoltán (Szellem); km.: Purcell Kórus, Orfeo Zenekar; vez.: Vashegyi György; rend.: Káel Csaba)

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Ön mit szól a legújabb budapesti Sisi-szoborhoz?

Új, egész alakos szobrot kapott Sisi, azaz Erzsébet királyné a Madách téren, ám felmerül néhány kérdés az alkotással kapcsolatban.
Klasszikus

Nyolc percen át ünnepelték Kurtág operáját, a zeneszerző rádión hallgatta az előadást

Nyolc percig tapsolta Kurtág György első operájának ősbemutatóját a Scala milánói operaház közönsége csütörtök este - számolt be a Corriere della Sera olasz napilap a többnyire szakmai közönség előtt tartott előadásról.
Könyv

A nő, aki beleszületett az irodalomba, és azóta is benne él – Szabó T. Anna

Első novelláskötetét, a Töréstesztet egyfajta katalizátornak szánta, hogy begyújtson valamit, akkor is, ha fáj, hiszen nem lehet megúszni. Szabó T. Anna Kult50-ben megjelent portréja.
Tánc

Lélegzetelállító klippel tér vissza a Polunyin-Hozier páros

Az ukrán balettművész öt évvel ezelőtt az ír zenész Take Me To Church című zenéjére készült David LaChapelle-videoklipben robbant be a köztudatba. Most ismét összeálltak egy remekműre.
Klasszikus

Miért nem vették fel a Zeneakadémiára ezt a tehetséges zongoristát?

Ezt kérdezte a legendás Leon Fleisher, amikor először találkozott Érdi Tamással. A torontói Királyi Konzervatórium zongora tanszakán látássérültként is elfogadták a fiatalember jelentkezését, ezt a napot örökíti meg a következő szemelvényünk a zongoraművészről szóló könyvből.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus érdi tamás

Miért nem vették fel a Zeneakadémiára ezt a tehetséges zongoristát?

Ezt kérdezte a legendás Leon Fleisher, amikor először találkozott Érdi Tamással. A torontói Királyi Konzervatórium zongora tanszakán látássérültként is elfogadták a fiatalember jelentkezését, ezt a napot örökíti meg a következő szemelvényünk a zongoraművészről szóló könyvből.
Klasszikus nfz

A zene ajándék

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar 2018/2019. évadának koncertjeire már feltölthető ajándékkártyával is vásárolhatóak jegyek.
Klasszikus la scala

Nyolc percen át ünnepelték Kurtág operáját, a zeneszerző rádión hallgatta az előadást

Nyolc percig tapsolta Kurtág György első operájának ősbemutatóját a Scala milánói operaház közönsége csütörtök este - számolt be a Corriere della Sera olasz napilap a többnyire szakmai közönség előtt tartott előadásról.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Mozgássérült sportoló és siket színésznő is fellép Frenáknál

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának november 17-i adásában vendégünk lesz Rohmann Ditta gornodkaművész, Borbély László zongoraművész, Frenák Pál koreográfus, Horváth László, a Fonó igazgatója.
Klasszikus interjú

Szeretnénk vigyázni Bartók örökségére

November 25-én szólal meg a Zeneakadémián a Bartók Világverseny és Fesztivál gálakoncertje, amely egyben lezárja a zeneszerzőversenyt is. Fekete Gyulával, az intézmény Zeneszerzés Tanszékének vezetőjével beszélgettünk, aki azt is elmondta, milyen kérdést felesleges feltenni egy komponistának.