„Az amerikai író, John Updike mondta, hogy ugyanazzal a nyugalommal próbál dolgozni, mint azok a mesteremberek a középkorban, akik a templomok elrejtett réseit dekorálták, amelyeket senki nem látott soha. Amennyire tudok, ezen elv mentén élek” – felelte az észt zeneszerző, Arvo Pärt arra a kérdésre, hogy máshogy éli-e mindennapjait, inspirálta-e a koronavírus-járvány a munkájában. Szerinte a mostani helyzet arra kényszerít minket, hogy lassítsunk az életünk tempóján, olyan ez, mint a böjt. A böjt hatásait, jótéteményeit pedig minden kultúra ismeri.
„Az apró koronavírus megmutatta – fájdalmas úton –, hogy az emberiség egyetlen organizmus, és az emberi létezés csak a másokkal való relációban lehetséges. A »kapcsolat« fogalmát maximaként kellene kezelnünk, ez ugyanis a szeretet képességét jelenti. De lehet, hogy ez túl magas elvárás még az emberek számára is” – reflektál saját idealizmusára a zeneszerző. Miközben a járvány izolációval is jár, a közvetlen környezetünkre vagyunk utalva, jobban, mint eddig - vélekedik.
„Miközben izolációban vagyunk, szükséges – sőt, kényszerítve vagyunk rá, hogy megbecsüljük a legközelebbi kapcsolatainkat. Ezt kell megtanulnunk, mielőtt szeretetet, igazságot várunk vagy várunk el a világtól.
A koronavírus visszaküldött az elemi iskolába.”
Arvo Pärt szerint nem tanultunk meg a szabadságunkkal helyesen élni, és ez most megbosszulja magát.
(via Estonian World)
hírlevél
