Liszt Budapestet, Bécset, Párizst, Weimart és Rómát egyaránt otthonának tekintette, s amolyan utazó-zeneszerzőként a mai értelemben vett európaiság letéteményese lett. A sorozat célja - az általános tiszteletadáson túl - pontosan ennek a nemzetköziségének a kiterjesztése a vallási-etnikai síkra. Liszt köztudottan mélyen katolikus volt, de sok szállal kötődött a zsidósághoz, ugyanis a zsidóság a szocio-kulturális háló szerves része volt a 19. században, képviselői a köz- és kulturális (így a zenei) élet valamennyi szegmensében jelen voltak. Ez a vonatkozás önmagában legitimálja Liszt zenéjének jelenlétét zsidó körökben, még akár zsinagógai környezetben is.
Az általános társadalmi szempontrendszertől eltekintve, Liszt közvetlen és közvetett kapcsolatainak száma a magyarországi zsidóság különböző rendű-rangú képviselőivel végtelen. Legelébb említhetjük a magyar zsidó zenész-népzenészek közül Rózsavölgyi (eredetileg Rosenthal) Márk nevét. A hegedűművész, zeneszerző (a csárdás "atyja"), s alapítója annak a Rózsavölgyi Zeneműkiadónak, amelynek nem egy kiadványában megjelent dallamot használt fel Liszt a Magyar Rapszódiákban.
Feltétlen szót kell ejteni Salomon Sulzer bécsi főkántorról, akinek énekéről és a zsidó istentiszteletről (melyet volt alkalma Bécsben meghallgatni) Liszt egy csodálatos írásban emlékezett meg. Ugyanitt kell megemlítenünk Friedmann Móric nevét is, aki Sulzer tanítványa volt Bécsben, később a Dohány utcai zsinagóga főkántora lett. Találkozásuk alkalmával (1865) a főkántor a zsinagógában fogadta Lisztet, s rögtönzött koncerten héber zenedarabokat mutatott be a mesternek. Liszt elragadtatva beszélt a kántor által elé tárt zenei világról. Külön érdekesség Friedmannal kapcsolatban, hogy korábban kántori és hitoktatói állását otthagyva az 1848-49- es szabadságharc honvédjaként harcolt Jellasics seregei ellen, továbbá, hogy felesége Goldmark Károly, zsidó származású magyar-osztrák zeneszerző Johanna nevű leánya volt.
Joachim József, magyar zsidó származású, európai hírű hegedűművész (Brahms zsenijének felismerője, valamint a berlini Zeneművészeti Főiskola alapítója és első igazgatója), 1848 és 1852 között a weimari udvari zenekar koncertmestere volt, Liszt keze alatt. Joachim emlékét - a vele készült hangfelvételek mellett - ma éppen a Liszt Ferenc nevét viselő weimari zeneművészeti főiskola róla elnevezett zenei versenye őrzi.
A teljesség igénye nélkül említhetjük még Liszt bensőséges kapcsolatát a Wohl nővérekkel, akiknek szalonjában nem egyszer megfordult pesti tartózkodásai alkalmával, valamint szíves közbenjárását, aminek eredményeképpen Saint-Saënsnak 1879-ben lehetősége nyílt zártkörű koncertet adni a Dohány utcai zsinagóga orgonáján, amely a város legjobb orgonájának számított akkoriban.
hírlevél
