Klasszikus

Átkelni az Urálon Berezovszkijjal

Borisz Berezovszkij zongoraestje a Zeneakadémián
2018.11.13. 13:00
Ajánlom
Egyszerre különleges, és első pillantásra kissé rendhagyó összeállítással készült Borisz Berezovszkij A Zongora című sorozatban rendezett idei koncertjére, melyet a Zeneakadémia Nagytermében adott november 9-én.

A különleges kifejezés az ő esetében nem újdonság, főleg azoknak, akik rendszeresen hallgatják az orosz zongoraművészt, a rendhagyóra viszont érdemes alaposabban kitérni az est kapcsán. Egyetlen kivétellel, aki a norvég Grieg volt, csakis orosz szerzők művei hangzottak el, a koncert anyaga a 19. és a múlt század orosz zenéjének leginkább apró, finom momentumaiból állt össze.

Már korábban, például amikor a transzcendens etűdöket hallottam Berezovszkij előadásában, vagy amikor Schubertet játszott, az volt az érzésem a koncert közben, mintha ott is „csak” gyakorolna, úgy értve, hogy

minden egyes alkalommal kitűnt, fellépés közben is milyen alaposan vizsgálja magát, a mozdulatait, hogyan is nyúljon a következő darabhoz, mi is a lényeges abban.

Ezen az estén a kiválasztott művek pedig még inkább alátámasztották ezt az érzést, ugyanis nem a monumentális alkotásokról szólt a koncert, hanem olyan – terjedelmükben vagy szerkezetükben nem annyira feltűnő, de mélységükben nagyon is meghatározó, a zongoristát jelentős kihívások elé állító – daraboknak lehettünk fültanúi, mint Balakirev b-moll scherzo-ja, és b-moll noktürnje, Rahmanyinovtól az (op. 16.) 6 Moment Musicaux, Szkrjabin 2 Poémája, Sztravinszkij Petruskájának zongoraátirata, vagy épp Ljadov 4 prelűdje.

berezovszkij_zak_szollosi_1-103931.jpg

Borisz Berezovszkij zongoraestje a Zeneakadémián (Fotó/Forrás: Szöllősi Mátyás)

Hamisítatlan orosz estében volt részünk tehát. A darabok mögött persze ott lappang néhány nagy szerző munkássága, elég csak Chopinre gondolni a noktürn, vagy Ljadov mazurkája kapcsán. Berezovszkij ezekkel a darabokkal olyan színeket, tájakat, (élet)érzéseket mutatott meg igen határozottan, amelyek azok számára is nagyon sokat adhattak, akik nem jártak mondjuk az Urálon túl. Nem mehetek el azonban amellett, hogy én magam jártam, és azt a fajta lassúságot, türelmet, amelyet az ott tartózkodás, a megértésre való törekvés, vagy pusztán a távolságok megtétele jelentett, kibontakoztatta ez a zenei szövet is. Mindig különös érzés rádöbbenni koncert közben – amikor már magát a zenét halljuk, és nem csak a műsorfüzetből kiolvasva konstatáljuk, hogy igen, ezek vagy azok jönnek majd egymás után –, hogy fokozatosan értelmet nyer, és funkciót kap, hogy miért pont az a mű következik a sorban. Mikor egy olyan folytonosság alakul ki, amely (önálló) gondolkodásra sarkallja az embert.

Eszembe jutott a zongorajáték hallgatása közben egy beszélgetés, amelynek épp az egyik oroszországi tartózkodásom alatt voltam részese, mikor is egy fiatal útitárs megkérdezte tőlem, miért a klasszikus zene, s hogy hogyan vagyok képes végighallgatni ilyen hosszú, nehéz és ismeretlen dolgokat. Talán az akkori válaszom is hosszú volt, de a lényege az,

most már tudom, hogy zenehallgatás közben a türelem az egyik legfontosabb, amit gyakorolni, alkalmazni kell.

berezovszkij_zak_szollosi_2-103928.jpg

Borisz Berezovszkij (Fotó/Forrás: Szöllősi Mátyás)

Mert – például a huszadik századi orosz zene esetében – nem lesznek azonnal nyilvánvalóak, egyértelműek a dolgok, s nem feltétlenül ér olyan élmény záros határidőn belül, amely arra késztet, hogy maradjunk, és hallgassuk az adott művet tovább és tovább. Amikor Berezovszkij a Petruskát játszotta, egy pár percig ezt éreztem a hallgatóságon. Voltak, aki feszengtek, mozgolódtak, látszott, hogy eleinte nem egyértelmű, mi történik, mit is hallunk valójában – egy hölgy például megkérdezte édesanyámat, aki szintén ott volt a koncerten, hogy akkor most a zongorista improvizál? –, de a végén aztán mégis csak kitisztult az egész.

És pont ezért csodálatos a koncertélmény, hogy ott, élőben történik minden, válik fokozatosan érthetővé egy kompozíció, anélkül, hogy idő előtt, még az igazi élmény átélése előtt nemet mondhatnánk rá.

berezovszkij_zak_szollosi_4-103928.jpg

Borisz Berezovszkij megköszöni az ünneplést (Fotó/Forrás: Szöllősi Mátyás)

Berezovszkij előadásmódjában benne volt a zenekari textúra is: kiérződtek, kihallatszottak a különféle hangszerek, amelyek az eredeti balettzene létrehozásában szerepet játszanak, és a legtöbb momentum nagyon is meglepő volt, hiszen a darabok valóban nem a leggyakrabban műsorra tűzött alkotások közé tartoznak. Berezovszkij játékát egyébként figyelni is nagyszerű élmény. Nem csak azért, mert önmagában meghatározó jelenség, nagyon szuggesztív, erős kisugárzású zongorista, de az önvizsgálat mellett hozzátartozik a rendkívüli poétikusság, elemi virtuozitás, könnyedség, egyfajta lazaság. Hogy nem mindig tökéletes, és hogy nem is retten meg attól, ha nem az.

A koncert programja: Balakirev: 2 mazurka, b-moll scherzo, b-moll noktürn, Iszlamej ● Rahmanyinov: 6 Moment Musicaux, op. 16 (2, 3, 4, 5, 6) ● Ljadov: Barcarolle, Mazurka, 4 prelűd ● Szkrjabin: 3 etűd (op. 42), 3 etűd (op. 65), 2 Poéma ● Sztravinszkij: Petruska (átirat) ● Ráadás: Grieg: Lírikus darabok (részlet) ● Csajkovszkij: Évszakok (részlet)

A Margó-díjas Szöllősi Mátyás beszámolói A Zongora-sorozat tavalyi koncertjeiről itt, itt és itt olvashatók. Új regényéről, a Simon Péterről itt adtunk hírt.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Liszt Ferenc szépunokája ez a csodakamasz zongoraművész

Ahogy a középkorú és idősebb generációk birtokba vették a közösségi médiát, úgy futott fel Michael Andreas Häringer karrierje is. A most tizenhét éves zongoraművész nem csak ragyogó tehetség, de kivételesen népszerű is.
Vizuál

Mutatjuk, hol találja a ma 75 éve elhunyt Róth Miksa alkotásait!

Sőt, galériánkban azokat az enteriőröket is, amelyek már elpusztultak. Róth elsőként ismerte fel a monarchiában a Tiffany-üveg alkalmazásában rejlő lehetőségeket, és mesteri szintre emelte az üvegművészetet. 1944. június 14-én halt meg Róth Miksa üvegfestő és üvegmozaik-készítő.
Könyv

12 izgalmas kötet a Könyvhétről

Mi ezeket a könyveket szeretnénk látni a könyvespolcunkon. Szubjektív válogatás a most megjelenő újdonságokból.
Vizuál

Elhunyt Franco Zeffirelli

A hosszú betegség után elhunyt rendező 96 éves volt. Firenzében helyezik örök nyugalomra – számolt be róla a hvg.hu.
Színház

Két díjnak is örülhet ifj. Vidnyánszky Attila a POSZT-on

Szombat este átadták a 19. Pécsi Országos Színházi Találkozó díjait a Kodály Központban megrendezett ceremónián. A versenyprogramban tíz nap alatt tizennégy előadás vonult fel a díjakról döntő szakmai-, színész-, és közönségzsűri előtt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus Partitúra

Nem vagyok kétlaki - Interjú Selmeczi Györggyel 

Kisorosziban Selmeczi György, Orbán György, Vajda János és Csemiczky Miklós zeneszerzők fogadták a Partitúra stábját. Miklósa Erika és Batta András a kamerák előtt pillanthatott be a kortárs magyar zeneszerzés Négyek-nek is nevezett csoportja semmihez sem hasonlítható alkotói miliőjébe.
Klasszikus koktélparti

Liszt Ferenc szépunokája ez a csodakamasz zongoraművész

Ahogy a középkorú és idősebb generációk birtokba vették a közösségi médiát, úgy futott fel Michael Andreas Häringer karrierje is. A most tizenhét éves zongoraművész nem csak ragyogó tehetség, de kivételesen népszerű is.
Klasszikus ajánló

Aranysárkány, vadméz és egy jótékony születésnap

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adását június 15-én sugározzák a 92.1-en, benne interjú hallható Meláth Andreával, Kaszap Gáborral, Tóth Viktorral és Znamenák Istvánnal.
Klasszikus hír

90 évesen visszavonul Bernard Haitink

A veterán karmester 65 év után hagyja ott a karmesteri pulpitust. Szeptemberben, Luzernben csíphetjük el utoljára.
Klasszikus fotó

Zenetörténeti pillanat: Arvo Pärt és Sting találkoztak

Tallinn közelében találkozott az egyik legnépszerűbb kortárs zeneszerző és a brit popcsillag. Szemmel láthatólag élvezték egymás társaságát.