Bartók Béla: 2. zongoraverseny
1956. október 22-én este koncertre gyűlt össze a közönség az Erkel Színházban. A műsoron Bartók 2. zongoraversenye szerepelt, a Mario Rossi vezényelte Állami Hangversenyzenekar előadásában. Az eredetileg tervezett szólista helyett egy beugró lépett színpadra, Cziffra György, akinek rövid idő alatt kellett megtanulnia az akkor szinte eljátszhatatlannak tartott darabot. A siker óriási volt, többek szerint a távozó közönség felfokozott hangulata is szerepet játszhatott a másnapi eseményekben.
A művész önéletrajzi kötetében így emlékezett vissza az estére:
Ez a zene a maga szinte tébolyult bonyolultságával, mely mégis maga a kristályos rend, kiváltotta belőlem azt, hogy túltegyek magamon, és a közönségből úgy tört ki a taps, mint az izzó láva.
Beethoven: Egmont-nyitány
Alighanem Beethoven színpadi kísérőzenéjének részlete jut legtöbbeknek eszébe a forradalom kapcsán, annak szinte szimbólumává vált, és megemlékezések hosszú során hangzott már el. Pedig szinte véletlen, hogy így alakult, a harcok során ideiglenes stúdióba költöző Magyar Rádió munkatársainak korlátozott lehetőségei voltak a műsorkészítésre. Így leginkább a rendelkezésre álló hanglemezekből válogattak,
nagyrészt olyan műveket tűztek műsorra, amelyek valamilyen módon kapcsolódtak a forradalom és a szabadság témájához.
A 16. századi spanyol uralom ellen fellázadó és elbukó németalföldi gróf történetét (amelyből a Goethe-dráma és Beethoven alkotása is készült) az utókor aztán a forradalom tragikus végével is párhuzamba állította.
Lajtha László: VII. szimfónia
Az 1956-os forradalom emlékezetének számos magyar és külföldi zeneszerző szentelt darabot, ma az egyik legismertebb közülük Lajtha László 1957-ben írt VII. szimfóniája. A darab a maga korában természetesen nem utalhatott direkt módon a forradalom eseményeire (habár a 3. tételben a Marseillaise kezdőmotívuma is felcsendül). A zeneszerző még az Ősz alcímet sem tüntethette fel a kottán, az is túlságosan nyílt utalásnak számított. A mű bemutatójára nem is Magyarországon került sor, hanem 1958-ban Párizsban, Lehel György vezényletével, itthon csak egy évvel később játszotta el az Állami Hangversenyzenekar Ferencsik Jánossal.
Károlyi Pál: Mise 1956. október 23. emlékére
A forradalom ideje alatt még zeneakadémista Károlyiban már október 23-án felmerült, hogy misét szeretne írni a történtek hatására.
Műve azonban nagy vihart kavart, hivatalosan a disszonáns megoldásaiért marasztalták el a komponistát, ám így is csak halála után, 2016-ban, a forradalom hatvanéves évfordulója alkalmából mutatták be a darabot.
A Kyrie bizakodó hangvétele utána a zene egyre jobban elkomorul, a Himnuszból és a Szózatból vett idézetek a nemzethalál jóslatát sejtetik. A zeneszerző műveit számos külföldi fesztiválon játszották, ám itthon sokáig nem tudott megszabadulni attól a bélyegtől, ami a Mise megírása miatt ragadt rajta.
Dubrovay: 1956
A 2006-ban, Gyurkovics Tibor szövegeire komponált 1956 – szimfonikus képek versmondóra és zenekarra címmel írt alkotás forrásairól a szerző így írt:
1956 októbere ifjúságom meghatározó élménye. Csodálatos volt megélni, hogy a forradalom győzelmének mámorában ismeretlen emberek boldogan összeölelkeztek, felszabadultan beszélgettek egymással és a szomorúság évei után ismét mosolyogtak, nevettek.
Döbbenetes volt november 4-e reggele, amikor Pestlőrincen a fejünk felett röpködtek a szovjet ágyúlövedékek, közben Nagy Imre segélykérése hangzott a rádióból. Azután az emberek reménye... hogy segít a nyugati világ.... 50 év után úgy éreztem, egy zeneművel kell tisztelegnem a magyar történelem e nagyszerű emlékműve előtt.”
Malawski: Hungaria 1956
A külföldi szerzők közül elsősorban a szintén viharos sorsú népek szülöttei érdeklődtek érzékenyen a magyar forradalom eseményei iránt. A lengyel zeneszerző, Artur Malawski egyik utolsó műve elsősorban a Bartók zenéjére történő utalásokon keresztül kapcsolódik a magyar sorshoz. Bár a művet még 1957-ben bemutatták, az évszámot ki kellett venni a címből, hogy ne lehessen közvetlenül a forradalomra vonatkoztatni.
Rautavaara: A bánya
A finn zeneszerző 1957-60 között írta allegorikus operáját, mely a diktatórikus hatalom ellen fellázadó bányamunkások történetén és bukásán keresztül állít emléket az 1956-os forradalomnak. A művet 1963-ban mutatták be a finn televízióban, majd 2016-ban a Magyar Állami Operaház tűzte műsorra (Varga Judt Szerelem című, Makk Károly filmjéből készült operájával párban). Az előadást Vilppu Kiljunen rendezte, és Bogányi Tibor vezényelte.
Fejléckép: A Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épülete 1956-ban (fotó: FORTEPAN / Nagy Gyula)
hírlevél
