Klasszikus

Az ajándék ló foga

2004.06.02. 00:00
Ajánlom
Jótékonysági koncertről kritikát írni: fából vaskarika. Hírt adhatunk, előre vagy utólag, a koncert tényéről, megköszönhetjük. Vagy írhatunk kritikát, de ebben az esetben lényegtelen, milyen alkalomból álltak a zenészek a dobogóra.

Kocsis Zoltán születésnapi koncertjeinél mégis meg kell említeni a különlegességet, hogy az előadók a koncert bevételét a Nemzetközi Gyermekvédő Szolgálat számára ajánlották fel. Mert ez korántsem magától értetődő. Egyrészt Kocsisról elég sok gyalázkodó mendemonda járja, mások jópofa – szintén ellenőrizhetetlen – sztorikat tudnak, s ebben bizonyára szerepe van a művésznek is, akit nem visszahúzódó szerénysége miatt szeretünk. A születésnapi felajánlás azonban tény, a legnemesebb emberi gesztus – lehet csatlakozni hozzá.

Másrészt – név és cím a szerkesztőségben – ismertem egy nemzetközi vállalatot, ahol a fiatal és naiv munkatárs bement a Nagyfőnökhöz, mert egy ismerőse megkereste, segítsen neki valamelyik gyerekklinika javára gyűjteni – ott egy díszvacsorán lehetett részt venni, a mostani koncert jegyáraihoz hasonló összegért. A nyereségérdekelt nemzetközi vállalat ügyvezetőjének – maga is fiatal hölgy – száján a következő mondat szaladt ki: „minket se támogat senki”. Az ügyvezető fizetéséből néhány sort a mostani koncerten is meg lehetett volna tölteni – szerencsére más cégek és magánemberek másképp gondolkoznak, nekik köszönhető, hogy a mostani koncerten szépszámú közönség gyűlt össze. És bár kevesen szeretik a Kongresszusi Központot, ha ez a helyszín a záloga annak, hogy még párszáz jegy gazdára találjon, ennyi engedményt a legkényesebb zenerajongó is tehet az ügy érdekében. S ha a közönség soraiban kevés a más koncertekről ismerős arc, fanyalognunk vagy nagyképűsködnünk nem helyes, inkább emeljünk kalapot azok előtt, akik akár nem kimondottan koncertrajongóként is évről évre fontosnak tartják, hogy Kocsis kezdeményezéséhez hozzájáruljanak, és reménykedjünk abban, hogy más hangversenyekhez is kedvet kapnak.

Erre egyébként minden okuk megvan a vasárnap esti koncert után: Kocsis Zoltán ezúttal Kelemen Barnabás partnereként ragyogó koncertben részesítette közönségét. Először Beethoven A-dúr szonátája (op. 12/2) hangzott el – s e korai Beethoven volt talán az egész est csúcspontja. Kelemen Barnabás és Kocsis Zoltán teljes összhangban adta elő ezt az alapvetően jókedvű, könnyen befogadható szonátát. Az volt az érzésem, a zongora határozta meg, mi történjék, de ez helyes is, hiszen Beethoven hegedűszonátái – különösen a koraiak – voltaképp hegedűkíséretes zongoraszonáták. A hangnemben hozzá illő Brahms-szonáta (op. 100) messze nem volt ennyire problémamentes, itt Kelemen mintha kompenzálni akart volna, „nagyobbat” játszani, mint a Beethovenben, ettől időnként meg-megtört egy-egy ív, ki-kiabált egy-egy dallam. A mű végére aztán helyreállt az egyensúly, s a szünet utáni Dvořák-szonatinában is megmaradt. E mű előadása tűnt a legtermészetesebbnek. A kicsinyítő képző ellenére terjedelmes mű a legjobb Dvořák-kamarazenéket idézi, talán nem annyira összeszedett, szerkesztett, mint a Néger-vonósnégyes vagy a zongoratriók, de dallam- és ritmusvilágában, színeiben ugyanolyan sokoldalú. Kelemen és Kocsis megcsillantotta a színeket, az összeszokottság látszatát keltve váltott tempót, s szembetűnő volt a zene sokszólamú játékossága, ami valószínűleg elsősorban a zongorista bal kezét dicséri.

Nekem a Debussy-szonáta is tetszett, különösen az első két tétel (bár a másodikban egy-egy bizonytalan intonáció becsúszott) – a hangverseny ráadásaként megismételt harmadikkal, mint kiderült, az előadók maguk is kevésbé voltak elégedettek; az ismétlés lényegesen jobban sikerült, bár úgy érzem, e zenében még ennél is több van. Bartók 1. rapszódiája végül afféle jutalomjátéknak tűnt: itt Kocsis – a darab jellegének megfelelően – igazán hagyta érvényesülni Kelemen Barnabás hegedűszólamát. Sajnos a fiatal hegedűművész itt-ott ezúttal is kissé túljátszotta a művet, különösen a „Friss” tétel vált ettől darabossá; ám soha rosszabb előadást, s a virtuozitásra végképp nem lehet panasz.

Bár a két nagyszerű művész nem mindenütt érte el azt az összhangot, amit a Beethoven- vagy a Dvořák-műben kiemeltem, azért egészében nagyon jó koncertet hallhattunk. És kimondottan érdekes, mikor két olyan művész kamarázik, akik ritkán játszanak együtt, talán mert mindketten erős zenei egyéniségek. Kocsis Zoltán játéka mindvégig nagyon határozott volt, s ahol a zene engedte, ő dominált – de sohasem a zene ellenében. Kelemen Barnabás hegedűjátéka összességében kevésbé fegyelmezett, s bár sok manírtól megszabadult már, ami a zenét illeti, a Bartók vagy a Brahms-mű (különösen a „népies”, „belemenős” részletek) még nincs kész: a Bartókban talán túl sok mindent szeretett volna megmutatni (nem csak a zenéből, hanem önmagából is), a brahmsi ívek meg mintha nem álltak volna még össze. Mindkét műnek jót tenne egy magábafordulóbb szemlélet, kevesebb külsőség, ami pl. a Dvořák lassú tételében sikerült. Ki kell azonban emelni mindkét művész félelmetes pianóit, finom díszítéseit, illetve azt az adottságot, ahogy – a kevés próba ellenére – képesek egymás rezdüléseire reagálni.

Akárhogy is: az ilyen zenei találkozások mindkét művész számára hasznosak. A közönség pedig örül, hogy tanúja lehet e találkozásnak, mellyel mindenki jól jár – a jelenlévők, akik igazi zenei élménnyel térhetnek haza, és azok a gyerekek is, akiket e koncert bevételéből tudnak megmenteni.

(Budapesti Kongresszusi Központ, 2004. május 30. 20:00; Kocsis Zoltán születésnapi jótékonysági koncertje, Beethoven: A-dúr szonáta Op.12. No.2.; Brahms A-dúr szonáta Op.100.; Dvořák: G-dúr szonatina; Debussy: Szonáta; Bartók: 1. rapszódia; km.: Kelemen Barnabás)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Vizuál

Frida Kahlo személyes tárgyai a Victoria és Albert Múzeumban

A Frida Kahlo: Making Her Self Up (Hogyan építette fel magát Frida Kahlo) című kiállítás több mint 200 tárgyat mutat be a művész mexikóvárosi szülőházából, a Kék Házból, ahol 1954-ben, 47 éves korában meghalt. Festményei július elején Budapestre érkeznek.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.
Vizuál

Makulátlan pálya - a színész, akinek minden filmjét Oscarra jelölték

Marlon Brando? Daniel Day-Lewis? Esetleg Jack Nicholson? Valószínűleg ők ugranak be először, ha minden idők legjobb színészére gondolunk. Pedig a legtökéletesebb filmográfiája valószínűleg John Cazale-nak volt - ehhez azonban sajnos korai halála is hozzájárult.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Klasszikus fszek

Új helyre költözik a FSZEK Zenei Gyűjteménye

Épületfelújítás miatt augusztus 6-ától várhatóan 2019 augusztusáig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának épületében működik a Zenei Gyűjtemény.
Klasszikus díszpolgár

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.
Klasszikus

Ha kottát nyomtatsz egy pólóra, legalább csináld jól

Valami nagyon nem a kotta szerint alakult az Amazonon.
Klasszikus gyász

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.