Az „amerikai zene dékánja”: Copland

A klasszikus zene amerikai nyelvének egyik megteremtője az Oscar- és Grammy-díjas amerikai zeneszerző-karmester, harvardi professzor Copland, aki klasszikus amerikai népdalokra alapozott modern-népszerű zenekari feldolgozásokat komponált, és küldetése volt, hogy a zenét elérhetőbbé tegye a közönség szélesebb rétegei számára.

A II. világháborúba való belépés az amerikai társadalom szinte minden részének tömeges mozgósítását igényelte, ebből a művészek, zenészek is kivették a részüket. Eugene Goosens, a Cincinnati Szimfonikus Zenekar karmestere amerikai zeneszerzők egy csoportját kérte fel, hogy írjanak hazafias címet viselő fanfárokat rézfúvós és ütőhangszerekre. A művek közül az 1943-ban bemutatott, háromperces Fanfare for the Common Man szerzett tartós hírnevet. „Fanfárt az egyszerű embernek – emlékezett később a szerző –

Többen hallották Copland e zeneművét, mint bármi mást, amit komponált. Az 1950-es évektől televíziós műsorokban is folyamatosan használták, széleskörű jazz- és rockfeldolgozásai Woody Hermantól a Rolling Stonesig terjednek. Rengeteg hazafias-politikai témájú amerikai filmben a Fanfare összetéveszthetetlenül amerikai hangképe hallható. Copland az amerikai zeneszerzők egész generációjára hatott, barátja és műveinek legavatottabb tolmácsolója Leonard Bernstein volt.

Az első mai értelemben vett musical szerzője: Bernstein

Bernstein a 20. század egyik legnagyobb karmester-egyénisége, színházi és balettzenék, nagyzenekari és kórusművek, misék és zongoradarabok szerzője, mégis legtöbben a West Side Story zeneszerzőjeként ismerik. Ennek a musicalnek a sikerét egyik alkotásával sem sikerült megközelítenie. 

A máig népszerű darab, a Rómeó és Júlia zenés adaptációja, tele híres dalokkal. A koncerten elhangzó America a közönség egyik legfőbb kedvence. Érdekesség, hogy

Mégis a zene, a tánckoreográfia és a szöveg egysége lehetővé tette, hogy a mű az amerikai musicaltörténet fordulópontjává váljon. A West Side Story 1957-es Broadway-bemutatója hatalmas siker lett, a produkció hat Tony-díjat, majd az 1961-es filmadaptáció tíz Oscar-díjat nyert.

Magyarországra a 60-as években jutott el, az első magyar nyelvű bemutatót Vámos László rendezte a Fővárosi Operettszínházban 1969-ben.

Egy cseh New Yorkban, szimfónia 300 dollárért – Dvořák

Az Egy amerikai Párizsban című Gershwin-darabot parafrazálva láthatjuk magunk előtt a cseh faluból induló, eredetileg hentesnek tanuló Antonín Dvořákot, aki a New York-i Nemzeti Konzervatórium igazgatói állásáig jutva komponálta meg híres zeneművét, a IX. „Újvilág” szimfóniát. A saját maga által kiírt konzervatóriumi pályázat díját, 300 dollárt – mintegy véletlenül – maga Dvořák nyerte el csodálatos zeneművével. Az 1893-ban a Carnegie Hallban rendezett, zajos tetszést arató bemutató óta a darab töretlen népszerűségnek örvend.

A díjak királya, a nagy mozis fantáziavilágok zeneszerzője: John Williams 

A Steven Spielberggel évtizedek óta együtt dolgozó, ötszörös Oscar-díjas, huszonhat Grammy-díjat, három Emmy-díjat, négy Golden Globe-díjat elnyert, több olimpia hivatalos zenéjét is jegyző amerikai zeneszerző-karmester jazz-zongoristaként indult, és számos világhírű filmzene (Csillagok háborúja, Indiana Jones, A cápa, Jurassic Park, Superman, E. T., a földönkívüli, Schindler listája, Ryan közlegény megmentése, Harry Potter I-III.) szerzője lett.

A Danubia Zenekar karmestere, Hámori Máté szerint „gyakorlatilag bármit kompromisszummentesen lehet játszani John Williamstől, nem fog a zenekar a gagyi bűnébe esni”, mert iszonyú nehezek a zeneszerző művei, mivel azt a zenekari tudást követeli meg, amit Mahler is megkövetelt. A Harry Potter is magas szintű filmzene – nagyon igényes partitúrákkal, nem könnyű feladatot jelentve.

The History of: Yeah! – Ott Rezső

A zenei időutazás végén, a Danubia állandó zeneszerzője, Ott Rezső The History of: Yeah! című, „kis amerikai daloskönyve” hangzik el – ikonikus számokkal, nagy jazzsztenderdekkel, Whitney Houston-slágerekkel. Közreműködik: Csóka Anita (ének) és Oláh Kálmán jazz-zongoraművész.

Fejléckép: A Danubia Zenekar Hámori Máté karmesterrel (fotó/forrás: Hrotkó Bálint / Danubia Zenekar)