Klasszikus

Az angol Kodály

2004.11.05. 00:00
Ajánlom
„Gyakran tapasztalhattuk, hogy a hangversenytermek angol zeneszámok előtt óhatatlanul kiürülnek, csakúgy, mint ahogy német vagy olasz zenére megtelnek, és a zenebarátok többsége kereken ki is jelenti, hogy igazi muzsikus az angolok közt sohasem volt és nem is lesz”- írja Roland de Candé Az angol zene rövid története című, 1952-ben (nálunk 1964-ben) megjelent könyvének előszavában.

Mai viszonyainkat tekintve talán már nem ez a helyzet, mégis, az angol zenével szembeni előítélet még ma is igen érezhető, hiszen a nagy reneszánsz mestereken (Tallis, Dowland, Byrd), valamint két későbbi zeneszerzőn, Henry Purcell-ön és Benjamin Britten-ön kívül másról szinte tudomást sem vesz zenei életünk. Talán ez is oka annak, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar október 15-én és 16-án a Zeneakadémia Nagytermében tartott angol estjein szinte teljesen ismeretlen darabokból álló műsort szólaltatott meg a London Sinfonietta nevű hangszeregyüttes vezetőjeként hírnevet szerzett angol karmester, David Atherton vezényletével.

Az első szám Sir Malcolm Arnold 1957-ben komponált Négy skót tánca volt, amely pazarul hangszerelt, hatásos mű, talán kissé hatásvadász is. A mű első és utolsó tételében mindez, úgy érzem, pozitívan érvényesült, a középső kettőben azonban voltak kivetnivalóim. A második tánc „kicsit ázottan”-karakterű fagott-szólója például kifejezetten ízléstelennek hat, a harmadik tétel pedig hollywoodi filmek szerelmi jeleneteinek olcsó, üres kísérőzenéit juttatta eszembe. Habár megjegyzendő, hogy a filmzene terén Arnold olyan remekművet is alkotott, mint az ugyancsak 1957-es „Híd a Kwai folyón” című film kísérőzenéje.

A következőkben Benjamin Britten fiatalon írt Hegedűversenye szólalt meg – Frank Peter Zimmermann megbetegedése miatt – az orosz származású hegedűművész, Mark Lubotsky előadásában. Ez a mű, bár szerzője Purcell óta az első világszerte elismert angol komponista, mégsem tartozik az agyonjátszott darabok közé. Talán joggal. Bár nagy mesterségbeli tudással van megírva, mégis mindez túlságosan heterogén módon jelenik meg és nem elég átütő. Helyenként Stravinskyra, ill. Sosztakovicsra emlékeztet, ám azok ősereje nélkül. A szólista – aki a ’7O-es években a szerző vezényletével játszotta lemezre a művet – zeneileg inkább, technikailag kevésbé volt meggyőző. Bár az autentikusság tényén kívül is volt játékának egyfajta kisugárzása, mégis, szinte küzdött a darabbal.

Számomra a szünet után érkezett el a várva várt pillanat: ekkor csendült fel Ralph Vaughan Williams II. „London” szimfóniája. Az 1914-ben keletkezett – és később több ízben átdolgozott – mű tulajdonképpen egy hatalmas szimfonikus költemény. Tabló, nem annyira Londonról magáról (bár a Big Ben hangjai félreérthetetlenül utalnak rá), mint inkább a nagyvárosban élő ember élményeiről, érzéseiről, szorongásairól.

Vaughan Williamset zenei stílusa, egész egyénisége, érdeklődése a régi mesterek, a kóruskultúra és mindenekelőtt hazája népzenéje iránt Kodály Zoltánhoz teszi hasonlóvá. Mindketten fontosnak tartották a német tradícióktól való eltávolodást és ez sok tekintetben már érvényre jut az angol mester e remekművében is. Épp ezért reméltem, hogy ez a feltételezett rokonság az előadókban, ill. a közönségben is felvetődik. Nem így történt. A karmester, aki az Arnold-műben még meggyőzően azonosult feladatával, itt az érzékenység szinte teljes hiányával dirigált. Tempói feltűnően, mégsem eredményre vezetően gyorsak voltak, a drámai csúcspontok sok esetben elsikkadtak, magas szintű, ám a bensőségességet nélkülöző, rutinos előadás szólalt meg keze alatt. Mindazonáltal a zenekar kiválóan helytállt, különösen a harsonák szóltak fenségesen – már a Britten-műben is –, valamint külön kiemelném az oboát és a szimfónia 2. tételének brácsa- és angolkürtszólóját.

(2004. október 16. 19:45 Zeneakadémia – A Budapesti Fesztiválzenekar koncertje; Sir Malcolm Arnold: Négy skót tánc; Benjamin Britten: Hegedűverseny; Ralph Vaughan Williams: II. „London” szimfónia; km.: Mark Lubotsky (hegedű); vez.: David Atherton)

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Káel Csaba lesz Andy Vajna utódja

A Kormányinfón árulta el Gulyás Gergely az új filmügyi kormánybiztos személyét.
Zenés színház

Emléktáblát avattak Moldován Stefánia operaénekes tiszteletére

A művészre emlékező alkotást egykori lakóháza, a Katona József utca 25. szám alatti épület falán helyezte el a XIII. kerület önkormányzata.
Vizuál

Mi a Casablanca titka?

CURTIZ – A magyar, aki felforgatta Hollywoodot címmel, Topolánszky Tamás Yvan rendezésében készült életrajzi film Kertész Mihályról, azaz Michael Curtizről, a Casablanca legendás magyar rendezőjéről.
Klasszikus

A budapesti éjszakában csendül fel Gershwin Kék rapszódiája Kohán István videoklipjében

Kohán István és Kohán István klarinétja is felcsendül abban a kisfilmben, amelynek főszereplője a Kék rapszódia egy budapesti pinceklubban.
Könyv

Strandkönyvtárak az elmúlt 100 évben

Van, akinek a nyár a strandolást, a dinnyeevést vagy a lenge ruhákat jelenti, akad azonban olyan is, akinek még több olvasást. 

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Pécsi barangolások a Partitúra stábjával

A nyári ismétlő részek utolsó állomásaként Miklósa Erika és Batta András kulturális országjáró műsora a Dunántúl legnagyobb városába, Pécsre látogat. Az adás augusztus 25-én vasárnap, 13.25 órától tekinthető meg a Duna Televízióban.
Klasszikus videó

A budapesti éjszakában csendül fel Gershwin Kék rapszódiája Kohán István videoklipjében

Kohán István és Kohán István klarinétja is felcsendül abban a kisfilmben, amelynek főszereplője a Kék rapszódia egy budapesti pinceklubban.
Klasszikus ajánló

Éjszaka még az ékszerek is varázslatosabbak

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása augusztus 24-én lesz hallható a 92.1-en, benne interjú Börcsök Annával, Deák Andreával, Hont Angélával és ifj. Kovács Antallal.
Klasszikus ajánló

Fischer Ivánnal a címlapon kezdi az évadot a Fidelio

Az ingyenes programmagazin évadkezdő számában az eseménynaptár mellett többek között interjút talál Láng Annamária színésszel, Ron Howard filmrendezővel, Várallyay Petra hegedűművésszel, Bán Zsófia íróval, illetve a címlapon szereplő Fischer Ivánnal. Lapozzon bele online!
Klasszikus kritika

Egzotikus és visszatérő vendégek Kaposváron – Kaposfest-napló 2.

A Kaposfest utolsó három napjáról szól alábbi írásunk: Brahmstól a Bolyi Soul és Gospel Kórusig haladt a fesztivál zenei programja.