Klasszikus

Az anyja Kraus!

2003.09.08. 00:00
Ajánlom
Vashegyi György és az Orfeo Zenekar harmadik éve dolgozik egy monumentális sorozaton: Haydn első nyolcvan szimfóniáját adják elő nyaranta Fertődön, az Esterházy-kastély tükörtermében. Most tartanak az öt éves ciklus felénél, és nem kérdés, mi lesz, ha a végére érnek: kezdik elölről.

Sir Simon Rattle, aki ma a világ egyik első nagyzenekarának, a Berlini Filharmonikusoknak a vezető karmestere (azt kevesebben tudják, hogy ő is a régizene felől indult) még birminghami korszakában állandóan műsoron tartotta Haydnt, mondván: nagyon jót tesz a zenekarnak zeneileg-technikailag a Haydn-játék. Vashegyi is hasonló véleményen van, azonban az ő vállalkozása egyedülálló: a Tükörterem (számos szimfónia eredeti vagy egyik eredeti helyszínének) méretéhez igazította zenekarát, melyben mindössze nyolc zenész: három első hegedű, két második, egyetlen brácsa, cselló és bőgő játssza a vonósszólamokat, s őket egészítik ki a korhű hangszereken játszó fúvósok. Ez egy normál kamarazenekarnak mintegy a fele, s fokozott egymásra figyelést tesz lehetővé (és követel meg). Néhány aspektusában így egy-egy tétel sokkal közelebb kerül a vonósnégyesjátékhoz, mint gondolnánk.

A nyolcvan (vagy száznégy) mű közt nincs két egyforma. Jóllehet, a prototípus a hatvanas évek elejére kész van (Vashegyi 1764-et nevezi fordulópontnak, de hozzáteszi: Haydn már a hatvanas évek legelején felejthetetlen tételeket írt). Szombaton, szeptember 6-án a 39-es sorszámú g-moll szimfónia nyitotta a „Haydn Eszterházán”-fesztivál utolsó zenekari hangversenyét. E mű (mely 1770-hez közel, valamivel talán előtte keletkezett) egy kicsit ismertebb lehet a lemezvásárlók körében, mint a nagyátlag, hiszen – a sokat játszott londoni és párizsi sorozat tagjai mellett – Végh Sándor vezényletével is hozzájuthatunk egy remek előadáshoz az Orfeo lemezkiadótól. (Vigyázat! Ez az Orfeo nem az az Orfeo – Végh felvételét az Osztrák Rádió, az ORF kiadója tette közzé – nem lenne jó, ha Vashegyiék magánkiadásainak azonos nevéből kalamajka keletkeznék!) A mű a Sturm und Drangnak nevezett korszak gyümölcse – bár e stílust és elnevezését eredetileg Goethe Wertherétől számítjuk, mely pár évvel a Haydn-mű után íródott – valami azonban kétségkívül a „levegőben volt”, hiszen Haydn művére éppúgy jellemzőek a szélsőséges, leplezetlen érzelemmegnyilvánulások, a váratlan hangsúlyok (pl. a harmadik ütéseken), meglepő hangnemi kitérések, a disszonanciával, kromatikával való játék, mint a hangverseny másik két moll szimfóniájára, Mozart 183-as „kis” g-molljára (1773/74) és Joseph Martin Kraus c-molljára (1783).

A Haydn-művet az Orfeo Zenekar nyáron több tucat szimfóniát megszólaltató „belső” csapata játszotta. Talán ennek, talán a sajátos akusztikának köszönhető, hogy e mű tűnt a legkidolgozottabbnak, legegységesebbnek, s csak sajnálhatjuk, hogy nem ez zárta a koncertet. A menüett triójának eltérő karaktere nemcsak Haydnt, hanem az előadókat is dicséri, és e mű megszólaltatásában hallhattuk a legtöbb színt. A nyolc vonós az utolsó tételben például olyan fergeteges szimfonikus hangzást produkált, ami csak belefér (a terembe). A másik két szimfónia nagyobb együttese – még mindig kamarazenekar – talán csöppet túllógott a terem méretein.

Vashegyi György (Rattle-lel azonos szellemben) egyszer azt mondta, azért jó sok Haydnt játszani, mert ettől a zenekar megérik a nagy Mozart-szimfóniákra. Ráadásul a szombat esti három közül a legismertebb (korántsem „kis”) szimfónia kétségkívül Mozarté. Épp ezért előadása is a legkényesebb – ezt a laikusok is alaposan ismerik, s ha az előadás eltér a megszokottól, hajlamosak hibának venni. Nos, az Orfeo Zenekar előadása eltért. Számos olyan ellenszólamot hallhattunk (pl. az első tétel kidolgozási részének elején a fúvósokon megszólaló cantus firmust), melyet általában észre se venni. A korhű fafúvósok hangzása különösen a második tétel elején okozott meglepetést, amihez a szokatlan hangsúlyozás is hozzájárult (a hangsúly inkább a felütésen volt, mint az első ütésen). Az első tétel gyönyörű oboaszólói emlékezetesebbek voltak, de e sorok írója örül, hogy Vashegyi György előadása meggyőzte, lehet a második tételt úgy is játszani, ahogy ők játsszák. Nem mondható ez el a harmadik tétel triójáról (mely szinte szó szerint trió, hiszen csak a fúvósszólamok – háromféle hangszeren – adják elő), ahol bizony a kürtök gikszerei olykor már felülmúlták a tolerálható határt. Kár, mert e tétel A-része olyan súlyos zene volt a zenekar előadásában, hogy akár zárótételnek is elment volna. A negyedik tétel aztán elsöprő lendületével, polifonikus, alapvetően inkább mélybe hajló vonós-színeivel feledtette e hibát.

Az est szenzációjának Kraus c-moll szimfóniája számított, hiszen e mű megírása óta most hangzott el először hazánkban. Már a lassú bevezetésben felismerhettük Kraus példaképét, Gluckot. A hangverseny után a csembalókontinuót játszó Gyöngyösi Leventével arról beszélgettünk, hogy Kraus zenéje talán abban „kisebb” a két ismertebb szerzőénél, hogy bonyolultabb: nehezebben világlik át a szerkezet, körülményesebbek az apró formák megoldásai, lassabban bontakozik ki a zene. A nagyok nagysága tehát jórészt egyszerűsítő készségükben áll. Igen, Kraus műve olykor terjengősnek tűnt, alapvetően mégis inkább pozitív meglepetést szerzett: sötét színek, meglepő harmóniák és szép dallamok jellemezték ezt a művet is. És ha mi el is felejtettük, ki volt Joseph Martin Kraus, a német zenei hagyományban a hömpölygősebb, monotematikusabb glucki vonal jelentőssége se csekély – a wagneri-bruckneri építkezés legalább annyira ebből származik, mint Haydnból.

Az Orfeo Zenekar szemmel láthatólag Kraus művének előadásának szentelte a legnagyobb figyelmet, ennek eredményeképp teljes pompájában hangozhatott el a c-moll szimfónia, melynek harmadik, zárótétele árulja el leginkább Kraus zeneszerzői tehetségét. Örülhetünk, hogy Vashegyi György zenetudósként sem utolsó, s a jövőben is várhatjuk tőle, hogy méltatlanul elfelejtett műveket fedezzen fel újra.

A zenekar minden tagját dicséret illeti – különösen a Haydnban közreműködő vonósokat, illetve a fafúvósokat, bár Kraus c-moll szimfóniájában a kürtök is remekül szóltak. Dicséret illeti továbbá a hangverseny és fesztivál szervezőit. Strém Kálmán, aki minden általa szervezett koncertet meghallgat, a szünetben tréfásan azt mondta (miközben az Esterházy-tallért majszoltuk): nem biztos, hogy ötven évnél hamarabb befejeződik az Esterházy-kastély tatarozása (idén a teljes felújításhoz szükséges pénz két százalékát kapta meg a fertődi kastély), de az biztos, hogy ötven év múlva is koncerteket fognak benne tartani. Eszterháza bekapcsolódott az európai fesztiválok sorába, Fertődhöz éppúgy kötődhet a jövőben Haydn neve, ahogy Bayreuthhoz Wagneré vagy Salzburghoz Mozarté. Ehhez nemcsak a csokoládé adott, zenészben és koncertszervezőben sincs hiány, az érdeklődők alapos, szép és színvonalas műsorfüzetből informálódhatnak.

A zenészekre visszatérve: ezeknek a fiataloknak a nyár Eszterházát jelenti, többet vannak itt, mint otthon. És ha Fertődhöz az Orfeo Zenekar és Vashegyi György neve is kapcsolódik, akkor a jövőben is bízhatunk a magas színvonalban.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

A néző bosszantása és kényeztetése – jegyzetek az idei POSZT-ról

Ha valaki valóban egy fesztiválra kíváncsi, arról szeretne összbenyomást kapni, leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Csak látszólag egyszerű megoldás, hogy módszeresen végignézi valamennyi előadást.
Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Tánc

40 évesen Júliát táncolni? Nem lehetetlen!

Kenneth MacMillan Rómeó és Júlia-koreográfiájának címszerepében debütál New Yorkban a 40 éves ragyogó szépség, Stella Abrera.
Zenés színház

Bartók Plusz Operafesztivál: Rohanok koncertről koncertre

Milyen jó is azoknak, akik nem szeretik a klasszikus zenét! Jaj nem, persze nem úgy értem, szóval milyen könnyű is azoknak... Hm, nem, nem könnyű, sőt... Akkor meg milyen jó azoknak, akik két-három helyen is tudnak lenni egyszerre! Olyan meg nincs...
Vizuál

Hollywood elfeledett férfi ikonja

James Dean és Marlon Brando mellett a legnagyobb sztárok közé tartozott - míg rájuk azonban ma is emlékszünk, Montgomery Cliftnek csak zseniális filmjei maradtak fent.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus gyász

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus virtuózok

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.
Klasszikus klassz a parton

Íme, a Klassz a pARTon! fesztivál teljes programja

Ötvenkét ingyenes koncerttel várja látogatóit a Balaton, a Duna és az Adriai-tenger partján Érdi Tamás fesztiválja július 8. és szeptember 22. között. Mutatjuk, hol hallgasson klasszikus zenét, ha nyaral.
Klasszikus hír

Magyar taggal bővült az Európai Zenei Tanács elnöksége

Az európai zenei ernyőszervezet vezetésének Zsoldos Dávid személyében 13 év után újra magyar tagja van.
Klasszikus fidelio klasszik

Fidelio Klasszik: Hogyan válhat szemléletformálóvá egy kulturális esemény?

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 16-i adásában vendégünk lesz Fekete Péter, Göttinger Pál, Hamar Zsolt és Pataki András.