Glenn Gould 1955-ben, amikor megjelent a Goldberg-variációkból készült felvétele, megváltoztatta, ahogy Bach zenéjéről gondolkodunk. Az excentrikus művész később még egy lemezt készített a variációkból 1981-ben, megtagadva az előzőt. Gould kritikus szemléletét nem csak a saját interpretációira, hanem Bach műveire is érvényesítette.
A Kromatikus fantáziát (BWV 903) például nem szerette, egyenesen úgy tartotta, hogy a darab fúgáját nem is Johann Sebastian, hanem valamelyik fia írta.
Pedig semmi nem utal arra, hogy a mű nem lenne a nagy Baché. A mester kötheni évei alatt, 1717-23 között írta, és a hagyományos tonalitást a hagyomány felől felbontó művet saját korának szakmai körei is nagyra tartották. Számos kéziratban fennmaradt: csak Bach korából öt, összesen 16 kézzel írt kottapéldány. Ezek között persze több különbség van, a zenetörténészek valószínűnek tartják, hogy a szerző több változatot komponált.
A Kromatikus fantáziát az egyik első Bach-újrafelfedező, Felix Mendelssohn is eljátszotta néhány koncertjét 1840 tájékán, kihasználva, hogy a mű széles futamai remekül szólnak a modern zongorán. Hasonlóan Mendelssohnhoz Liszt és Brahms is romantikus játékstílussal szólaltatta meg a darabot, ami megfelelt a kor interpretációs szokásának. Játszotta a művet később Edwin Fischer, Wilhelm Kempff és Alfred Brendel, illetve a csembalista Wanda Landowska is. Glenn Gould interpretációja, amelyet egy lemezfelvétel is megörökít, szakít a romantikus előadási stílussal. A kanadai zongoraművész nemigen használ pedált az arpeggiókhoz.
Gould sosem szerette a Kromatikus fantáziát, és a fúgáról – amit nem is akart eljátszani – azt mondta, valószínűleg valamelyik Bach-fiú műve. „Az a fajta zene, amit Bachnak írnia kellett volna a fiai szerint” – mondta Bruno Monsaingeon tévéshowjában. (A műből stúdiófelvételt is készített, ez itt hallható.)
Gould interpretációjának hatása jól érződik Schiff András játékán.
A Kromatikus fantáziát Kodály Zoltán dolgozta át brácsára. Nem könnyű darab, zenész a talpán, akinek sikerül jól eljátszania. Az alábbi felvételen Nobuko Imai zenél.
A darabot a legendás Jaco Pastorius is feldolgozta Word of Mouth c. lemezén.
hírlevél
