A tavalyi évben alapította meg a Zeneakadémia a Nemzeti Filharmonikusokkal közösen A magyar klasszikus zene napját. Milyen visszajelzéseket kaptak az azóta eltelt időben?
Örömünkre szolgál, hogy már tavaly nagy sikert aratott a kezdeményezés. Az volt a célunk, hogy megünnepeljük a magyar klasszikus zene napját, és ezt éppen Kocsis Zoltán születésnapján tegyük, aki a klasszikus zene egyik ikonja. Az első alkalomra a halála ötéves évfordulója alkalmából került sor. Kocsis Zoltánhoz két intézmény köthető legszorosabban – a saját zenekara, a Nemzeti Filharmonikusok és alma matere, a Zeneakadémia. Az összefogás azonban az egész országnak szól, sőt, a nemzetközi zenei életre is kihat. Közös sikernek könyveltük el, hogy még külföldről is többen jelezték a csatlakozási szándékukat.
Tavaly egy egész héten keresztül ünnepelhettünk, vidéki zenekarok és zeneiskolák is elképesztő lelkesedéssel és gazdag műsorral kapcsolódtak be,
de természetesen a fénypont akkor is a Nemzeti Filharmonikusok koncertje volt a Zeneakadémián, ahogyan idén is az lesz. A 2016-ban elhunyt neves muzsikus születésének idei, hetvenedik évfordulójára különleges műsort állított össze a két társszervező. Bartók Magyar képek és Kodály Budavári Te Deum című művei mellett részletek hangzanak el Dohnányi Pierrette fátyla című alkotásából, valamint ősbemutatóként hallhatjuk Dragony Tímea BIFROST – „a Híd” című szimfonikus költeményét, a skandináv mitológia ihlette alkotást, melyet a Müpa 2020-as Zeneműpályázatán zenekari művek kategóriájában díjaztak. Így tehát ismét egy Kocsis Zoltán művészi alkatának és életművének megfelelő, átfogó igényű programsorozatot valósítunk meg.
Hogyan kapcsolódtak be az eseménysorozatba a zeneiskolák?
Változatos koncertekkel készültek, volt köztük kamarazene, szólózongora-játék, egyes iskolákban pedig vetélkedőt, illetve rajzpályázatot is szerveztek. A szervezők építettek a gyerekek kreativitására, hiszen Kocsis Zoltán életművében is nagy szerep jutott a tehetséggondozásnak. Még élete utolsó időszakában, betegen is tanított, mesterkurzust tartott zongoristák számára, vezényelte a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarát, ahol szintén átadta hihetetlen tudását a fiataloknak.
Mit emelne ki Kocsis Zoltán alakjából, munkásságából, ami különösen fontos példaként szolgálhat a zenével foglalkozó fiatalok számára?
Szerintem az lehet a legfontosabb útravaló, amit tőle kaptunk, hogy a kiemelkedő képességek önmagukban nem elegendők, az embernek szüntelenül dolgoznia kell, hogy fejlessze magát. Kocsis Zoltán zseniális zenei adottságain túl páratlan kitartással, szorgalommal, tudásvággyal rendelkezett, nagyon kevés ilyen személyiség születik a világban. Technikai képességekből, hallásból, memóriából összetevődő tehetségéhez rengeteget tett hozzá tanulással. A másik, amit kiemelnék, hogy ő diákzenekarokkal is dolgozott, és mindig törekedett arra, hogy segítsen a fiataloknak. Látta ugyan, hogy még nem rendelkezhetnek olyan tudással és tapasztalattal, mint a pályán lévő zenészek, de
mindig az adott helyzetből próbálta meg a legtöbbet kihozni, és így a maga tudásával megmutatni, hogyan lehet még jobban muzsikálni.
Nagyra értékelte, ha valaki a maximumra törekedett, sokszor többet számított neki, ha valaki lelkesedett, mint ha tehetséges volt, de közben nem vette elég komolyan a feladatot. Az elhivatottság volt életének egyik fókusza.
Kocsis Zoltán születésnapján nem csupán egy emléknapot, hanem A magyar klasszikus zene napját hozták létre, mondhatjuk, hogy az ő alakja, a maga sokoldalúságával, az egész magyar komolyzenei életnek egyfajta szimbóluma?
Sőt, azt is jelképezheti, hogy mi, magyarok, zenei nagyhatalom vagyunk. Ha csak végigtekintünk nagy alkotóink ívén: Liszt, Bartók, Kodály, Dohnányi, Weiner, Kurtág, Eötvös, vagy kimondjuk, hogy magyar zeneoktatás, kodályi-bartóki alapok, Liszt Ferenc által alapított Zeneakadémia,
mindez olyan presztízst jelent, amivel nem minden nemzet rendelkezik, és amit érdemes éltetni és építeni rá.
Egy valódi zenei családfával rendelkezünk, és Zoliban egyesült az a sok-sok kiválóság, ami a nagy elődökben is megvolt, akik mind az alkotó-, mind az előadó-művészet terén kiemelkedőt hoztak létre.
Az alkotóművészet és a kortárs zene kapcsán felmerül, lehetséges, hogy az eseménysorozatban részt vevő fiatalok, növendékek hídként szolgálhatnak a kortárs zene és a nagyközönség között?
Lássuk be, a kortárs zene rétegművészet, de persze így is nagyon értékes, és ha például egy fiatal közönség azt látja, hogy velük egykorú előadók szólaltatják meg a műveket, és hisznek benne, elragadtatás, öröm, frissesség van a játékukban, akkor máshogy fognak tekinteni rá. Fontos a muzsikához fűződő élő kapcsolat, így könnyebb a mai zenével koncerteken megismerkedni, mint például felvételekről. Ez a lelkesedés jelenik meg A magyar klasszikus zene napjának koncertjein is, hiszen a közös muzsikálás és az együttműködés egy olyan minőségű és tekintélyű együttessel, mint a Nemzeti Filharmonikusok, mindenkinek örömet okoz.
A magyar klasszikus zene napja
május 30. 19:30, Zeneakadémia
Dohnányi Ernő: Pierrette fátyla, op. 18 – részletek
Dragony Tímea: BIFROST – „a Híd”
Bartók Béla: Magyar képek, BB 103
Kodály Zoltán: Budavári Te Deum
Közreműködik: Rőser Orsolya, Bakos Kornélia, Brickner Szabolcs, Cser Krisztián
Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar
Vezényel: Oliver von Dohnányi
A magyar klasszikus zene napjáról és a további koncertekről itt érhető el információ.
Fejléckép: Dr. Vigh Andrea (fotó: Felvégi Andrea)