A tavalyi évben alapította meg a Zeneakadémia a Nemzeti Filharmonikusokkal közösen A magyar klasszikus zene napját. Milyen visszajelzéseket kaptak az azóta eltelt időben?

Örömünkre szolgál, hogy már tavaly nagy sikert aratott a kezdeményezés. Az volt a célunk, hogy megünnepeljük a magyar klasszikus zene napját, és ezt éppen Kocsis Zoltán születésnapján tegyük, aki a klasszikus zene egyik ikonja. Az első alkalomra a halála ötéves évfordulója alkalmából került sor. Kocsis Zoltánhoz két intézmény köthető legszorosabban – a saját zenekara, a Nemzeti Filharmonikusok és alma matere, a Zeneakadémia. Az összefogás azonban az egész országnak szól, sőt, a nemzetközi zenei életre is kihat. Közös sikernek könyveltük el, hogy még külföldről is többen jelezték a csatlakozási szándékukat.

de természetesen a fénypont akkor is a Nemzeti Filharmonikusok koncertje volt a Zeneakadémián, ahogyan idén is az lesz. A 2016-ban elhunyt neves muzsikus születésének idei, hetvenedik évfordulójára különleges műsort állított össze a két társszervező. Bartók Magyar képek és Kodály Budavári Te Deum című művei mellett részletek hangzanak el Dohnányi Pierrette fátyla című alkotásából, valamint ősbemutatóként hallhatjuk Dragony Tímea BIFROST – „a Híd” című szimfonikus költeményét, a skandináv mitológia ihlette alkotást, melyet a Müpa 2020-as Zeneműpályázatán zenekari művek kategóriájában díjaztak. Így tehát ismét egy Kocsis Zoltán művészi alkatának és életművének megfelelő, átfogó igényű programsorozatot valósítunk meg.

Dr. Vigh Andrea (Fotó/Forrás: Felvégi Andrea / Zeneakadémia)

Hogyan kapcsolódtak be az eseménysorozatba a zeneiskolák?

Változatos koncertekkel készültek, volt köztük kamarazene, szólózongora-játék, egyes iskolákban pedig vetélkedőt, illetve rajzpályázatot is szerveztek. A szervezők építettek a gyerekek kreativitására, hiszen Kocsis Zoltán életművében is nagy szerep jutott a tehetséggondozásnak. Még élete utolsó időszakában, betegen is tanított, mesterkurzust tartott zongoristák számára, vezényelte a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarát, ahol szintén átadta hihetetlen tudását a fiataloknak.

Mit emelne ki Kocsis Zoltán alakjából, munkásságából, ami különösen fontos példaként szolgálhat a zenével foglalkozó fiatalok számára?

Szerintem az lehet a legfontosabb útravaló, amit tőle kaptunk, hogy a kiemelkedő képességek önmagukban nem elegendők, az embernek szüntelenül dolgoznia kell, hogy fejlessze magát. Kocsis Zoltán zseniális zenei adottságain túl páratlan kitartással, szorgalommal, tudásvággyal rendelkezett, nagyon kevés ilyen személyiség születik a világban. Technikai képességekből, hallásból, memóriából összetevődő tehetségéhez rengeteget tett hozzá tanulással. A másik, amit kiemelnék, hogy ő diákzenekarokkal is dolgozott, és mindig törekedett arra, hogy segítsen a fiataloknak. Látta ugyan, hogy még nem rendelkezhetnek olyan tudással és tapasztalattal, mint a pályán lévő zenészek, de

Nagyra értékelte, ha valaki a maximumra törekedett, sokszor többet számított neki, ha valaki lelkesedett, mint ha tehetséges volt, de közben nem vette elég komolyan a feladatot. Az elhivatottság volt életének egyik fókusza.

Kocsis Zoltán születésnapján nem csupán egy emléknapot, hanem A magyar klasszikus zene napját hozták létre, mondhatjuk, hogy az ő alakja, a maga sokoldalúságával, az egész magyar komolyzenei életnek egyfajta szimbóluma?

Sőt, azt is jelképezheti, hogy mi, magyarok, zenei nagyhatalom vagyunk. Ha csak végigtekintünk nagy alkotóink ívén: Liszt, Bartók, Kodály, Dohnányi, Weiner, Kurtág, Eötvös, vagy kimondjuk, hogy magyar zeneoktatás, kodályi-bartóki alapok, Liszt Ferenc által alapított Zeneakadémia,

Egy valódi zenei családfával rendelkezünk, és Zoliban egyesült az a sok-sok kiválóság, ami a nagy elődökben is megvolt, akik mind az alkotó-, mind az előadó-művészet terén kiemelkedőt hoztak létre.

Az alkotóművészet és a kortárs zene kapcsán felmerül, lehetséges, hogy az eseménysorozatban részt vevő fiatalok, növendékek hídként szolgálhatnak a kortárs zene és a nagyközönség között?

Lássuk be, a kortárs zene rétegművészet, de persze így is nagyon értékes, és ha például egy fiatal közönség azt látja, hogy velük egykorú előadók szólaltatják meg a műveket, és hisznek benne, elragadtatás, öröm, frissesség van a játékukban, akkor máshogy fognak tekinteni rá. Fontos a muzsikához fűződő élő kapcsolat, így könnyebb a mai zenével koncerteken megismerkedni, mint például felvételekről. Ez a lelkesedés jelenik meg A magyar klasszikus zene napjának koncertjein is, hiszen a közös muzsikálás és az együttműködés egy olyan minőségű és tekintélyű együttessel, mint a Nemzeti Filharmonikusok, mindenkinek örömet okoz.

Fejléckép: Dr. Vigh Andrea (fotó: Felvégi Andrea)