Klasszikus

Az élmény és a hang

2011.10.25. 08:00
Ajánlom
Megnyerő arcél, amiről süt az intelligencia és az érzékenység. És valóban, az idén 75 éves Steve Reich, akit a minimálzene nagymestereként és a kortárs zene ikonjaként tartanak számon, hihetetlen érzékenységgel és nyitottsággal viszonyul mindenhez, legyen az belső vagy külső történéshez. Abból, ami megérinti, zene lesz.

A New York és Los Angeles közötti távolság 3940 kilométer. Több napos vonatút, amit Steve Reich három és hat éves kora között rendszeresen megtesz nevelőnőjével, hiszen a szülők külön élnek. Vonatozás apától anyáig, aztán vissza a New-York-i "bázisra" apához. Évek telnek el a zakatolásban, a gyerekkori emlék jó negyven évvel később, a Different Trains című művében köszön vissza. A szigorú ügyvéd papa úgy gondolja, egy rendes polgárcsaládban tanuljon a gyerek zongorázni, ha akar, ha nem. Steve történetesen nem akar, de azért három évig eljár az órákra, aztán tízévesen fellázad, és abbahagyja az egészet. Négy évvel később viszont épp az ellenkezője történik, felfedezi magának Bachot, Stravinskyt, mellette a jazzt, Charlie Parkert, Miles Davist, és szenvedélyesen beleveti magát a zenetanulásba. Ütőhangszerekkel kezd foglalkozni, többek közt Roland Kohlofftól, a New York-i Filharmonikusok későbbi dobosától vesz órákat, emellett egyetemre iratkozik, filozófia szakra. Főleg Ludwig Wittgenstein hozza lázba, igaz, nemcsak az írásai, de a személyisége is. Lenyűgözi, milyen érdekes figura volt, az például, hogy végig tudott fütyülni egy egész koncertet, és a bátyja, a zongorista Paul is különös életutat járt be: jobb karját elvesztette az első világháborúban, így Ravel neki írta a D-dúr zongoraverseny bal kézre című darabot.

Közben persze tudja jól, hogy nem lesz filozófus. Hétvégenként dobol, a filozófiát pedig zeneszerzésre cseréli William Austinnál a Cornwall Egyetemen.  Bebop kvintettet alapít, magánórákat vesz a jazz-zeneszerző és zongorista Hall Overtontól, és belekóstol a híres Juilliard zeneszerző szakába is. Itt azonban nem igazán találja a helyét, ráadásul úgy érzi, ütőhangszeresként enyhe lenézés övezi, úgyhogy a kaliforniai Milss College-ban folytatja a tanulmányait többek közt Darius Milhaudnál és Luciano Beriónál. Diploma után visszatér New Yorkba, és 1966-ban saját zenekart alapít Steve Reich and Musicians néven. Egyetlen dolog érdekli, a komponálás, amiből viszont nem tud megélni. Nem finnyáskodik, vállalja, ami adódik: taxisofőrködik, postahivatalban dolgozik. Mindent megtesz, hogy életben maradjon, és hogy zenét írjon, amit aztán kis galériákban ad elő. Festőkből, koreográfusokból, filmesekből áll össze az első törzsközönsége, ők biztatják, hogy érdemes folytatnia. A "hogyan"-nal kísérletezik, más akar lenni, mint a kortársak. "Csúnya volt a zene, amit hallottam, olyan volt elmenni egy kortárszenei koncertre, mint a fogorvoshoz. Tudtuk, hogy fájni fog, de muszáj, és láttam, hogy senki sem kíváncsi erre, csak maguk a komponisták" - meséli egyik régebbi interjújában. Ő viszont új utakat keres.

Sok minden érdekli, szeret kísérletezni. Fiatalon kialakít például egy speciális technikát, amit először magnóra vett beszédhangokkal gyakorol, és utána már a hangszeres zenébe is beépít. Arthur Morris Jones könyvének hatására 1970-ben Ghánába utazik, hogy Accrában az egyetemen tanulmányozza a tradicionális afrikai dobnyelveket. Ez is erősen megérinti, dobokra ír zenét, aztán a kör szélesedik. Elkezd foglalkozni a Bali szigetén és más délkelet-ázsiai régiókban honos gamelánkultúrával, ami ugyancsak a ritmusra, az ütőhangszerekre épül. Később az ősi héber dallamok felé fordul, ez az az időszak, amikor felerősödik a zsidó identitása. Minden impresszió, az ősi kultúrák és a nagyon is napi, aktuális történések egyaránt nyomot hagynak a zenéjében. Reich érzékenyen reagál a világra, izgatja a minket körülvevő, iszonyatos tempójú technikai fejlődés. Elgondolkodott például azon, milyen lesz, ha férfi és nő többé nem nemz gyereket, mert vásárolhatnak maguknak a bébiboltban. Foglalkoztatja mindaz, ami a 19. században még fantázia volt, mára pedig valóság lett, a repülés, a klónozás, a géntechnika. 1998-ban kezdi írni második operáját, a Három mesét, amelyet a Hindenburg léghajó katasztrófája, az atomkísérletek, valamint a klónozott Dolly bárány esete inspirált.  Hihetetlenül széles érdeklődési köre, nyitottsága a munkájában olyan módon is érződik, hogy nem ragad le egyetlen műfajnál. Az elmúlt évtizedek során zeneszerzői stílusa többször megváltozott, saját bevallása szerint ugyanis érdektelen számára mindig ugyanabban a stílusban írni.

Mint oly sokaknak, Steve Reichnek is megvan a maga magyar kötődése: a családi - az apai nagymama révén - és persze a szakmai. Az itthoni közönséggel az Új Zenei Stúdió kezdte megismertetni a még fiatal szerző darabjait, a körbe később a 180-as csoport, majd az Amadinda Ütőegyüttes is bekapcsolódott. Az évek során Reichet egyre több szakmai és személyes szál fűzte össze a magyar muzsikusokkal, magyarországi útjai közül az egyik legemlékezetesebb bizonyára a 2006-os volt. Ekkor töltötte be a hetvenedik évét, és a Művészetek Palotájában, az Amadinda és az UMZE Kamaraegyüttes részvételével tartott hangversenyen azt is érezhette, hogy Magyarországon nem "csak" szeretik, de becsülik is, hiszen átvehette a Magyar Köztársaság Középkeresztjét és a Zeneakadémia Tiszteletbeli Professzora címet. 2009-es budapesti koncertje szintén különlegességnek számít. Ekkor tartották ugyanis a fennállásának 25. évfordulóját ünneplő Amadinda számára komponált Mallet Quartet című művének ősbemutatóját, és a magyar közönség itt hallhatta először a Daniel Variations című darabot, amit az iszlám fundamentalisták által Pakisztánban kivégzett amerikai újságíró, Daniel Pearl emlékére írt. Október 30-án, három héttel a 75. születésnapja után pedig ismét Budapestre jön, hogy személyesen is részt vegyen a műveiből összeállított koncerten, amelynek a programja közel negyven évet ölel fel. Egy korábban adott interjúban azt mesélte, hiába a magyar származású nagymama, a sok pesti utazás és barát, magyarul mindössze annyit tud mondani, A kékszakállú herceg vára. És ez nekünk épp elég.

Steve Reich 75

2011. október 30. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Km.: Kelemen Kvartett, UMZE kamaraegyüttes, Amadinda ütőegyüttes

Steve Reich: Triple Quartet (magyarországi bemutató); Double Sextet (magyarországi bemutató); Drumming

  

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Meghalt Andy Vajna

A filmipari kormánybiztos hosszú betegség után hunyt el.
Zenés színház

Sonya Yoncheva: „Mernünk kell élni a lehetőségekkel”

Mimì, Violetta, Tosca vagy Médeia – az operairodalom legjelentősebb női szerepeit énekli a világ legnagyobb színpadain, osztatlan sikerrel. Az Opera idei tematikus évadához kapcsolódó Olasz Estély sztárvendége a Maria Callas utódjaként is emlegetett bolgár szoprán, Sonya Yoncheva.
Plusz

Megépítették a hangszereket, amiket Bosch a Gyönyörök kertjén ábrázolt

És kiderült, hogy pokolian szólnak. Nem véletlenül, hiszen az 1500 táján készült triptichon Pokol szárnyán találhatóak.
Klasszikus

Ez a nagybőgő elfér egy kézitáskában

A nagybőgősnek soha nem könnyű dolog az utazás, ezen segít a TravelBass nevű olasz cég. Persze egy kis trükk van a dologban.
Zenés színház

Signor Crescendo

Százötven éve hunyt el Gioachino Rossini. Ebből az alkalomból felavatták a zeneszerző mellszobrát a korszerűsítés alatt és állványok mögött álló Operaházban, ahol a dalszínház énekesei kedvenc áriáik előadásával tisztelegtek az olasz mester előtt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Ilyen lenne a #10éveskihívás kedvenc zeneszerzőinkkel

A közösségi médiában hódít a 10 éves kihívás, azaz a #10yearschallange. Megnéztük, milyen lenne, ha a legnagyobb zeneszerzők is posztolnának fotót és szöveget.
Klasszikus óbudai danubia zenekar

Baráth Emőke és az Óbudai Danubia koncertjét közvetítjük élőben

Pénteken este Händel műveiből ad koncertet a világszerte ismert magyar énekesnő az ÓDZ kíséretével. Ha nem tud ott lenni a BMC-ben, kövesse az eseményt a Fidelio Facebook oldalán.
Klasszikus magazin

Így szóltak azok a hangszerek, amikre Mozart, Haydn, Händel vagy Beethoven komponáltak

A Felvilágosodás Korának Zenekara jóvoltából most egyesével meghallgathatjuk, milyen hangszerekre írták műveiket a legnagyobb klasszicista és barokk szerzők.
Klasszikus ajánló

Könnyed kortárs kalandok az Óbudai Társaskörben

A Budapest Saxophone Quartet szaxofonosaival folytatódik a kortárszenei sorozat, először ad magyar nyelvű sanzonestet Szilágyi Enikő, lesz filmvetítés, visszatérnek Seress Rezső-slágerei, nem maradnak el az operarészletek, lesz medley és mashup – az Óbudai Társaskör februári kínálatából szemezgettünk.
Klasszikus ajánló

Berlioz ritkán hallható brácsaversenyét adja elő Szűcs Máté

A Harold Itáliában is elhangzik a Nemzeti Filharmonikusok koncertjén, amelyet a Müpa után a Pesti Vigadóban is megismétel az együttes.