Klasszikus

Az ember, aki zongorázik

2005.04.20. 00:00
Ajánlom
A szünetben annyit tudok mondani, ugye megmondtam. Mintha részem lenne abban, amit az előző háromnegyed órában hallhattunk. A végén meg még ennyit se, csak nem akaródzik hazamenni, muszáj legalább azt hallgatni, mások hogy lelkesednek, és bölcsen bólogatni. És bízni benne, hogy másnapra kerek mondatokba szűrődik a tanulság.

Lemezeiről ugyanaz az élmény köszön vissza, mint két általam hallott koncertjéről. A felvételek húsz évvel korábban készültek; de ez csak a borítóról derül ki, zeneileg semmi különbség. Egy ember, akinek a zongora az élete: ez látszik a koncerteken, ez hallatszik a lemezeken. Interjút nem ad, lemezfelvételeket nem készít. Továbbá nem érdekli az öltözködés, kissé az elhanyagoltság látszatát keltve lép a színpadra, hiába visel frakkot. Zenén kívüli eszközökkel nem kommunikál a közönséggel. Nem csak sztár nem akar lenni, de szemmel láthatólag semmi sem érdekli, csak a zene, a zongora. A Zeneakadémia Nagytermében a sokadik ráadás után is folyamatos vastaps fogadja, a közönség feláll – az ő arcán a siker ugyanúgy nem látszik, mint előtte. Nem tudom, milyen ember lehet, azt gondolom, szomorú, és biztosan tudom, hallgatag. Nem mondja be a ráadásokat, begyakorolt mozdulatokkal végzi a meghajlást, harmadszorra megtanulhatjuk, most le fog ülni, hogy végre zongorázhasson, tovább. Az az érzésem, ha nem fogja a menekülőre közönség: ha nem találnánk el, milyen ütemben kell a tapssal elhalkulni, még most is játszana. Ez bárki másnál bosszantana – nála maximum mosolygok, és önző mód örülök. Kaptam egy harmadik félidőt.

Szokolov a legutolsó ráadást legutolsó ütemét épp úgy megformálja, mint az előző másfél óra zenét – egy pillanatig sem engedve ki vagy fel, a közönségnek is komoly feladatot adva. A fáradtságot azonban mintha csak mi éreznénk, rajta ¼ 11-kor se látszik több, mint ¾ 8-kor.

Chopin Szokolov számára éppoly fontos, mint Schubert (Bach, Brahms, Scarlatti vagy Prokofjev), és a lélegzetnyi szünet nélkül elhangzó közel órányi zenéből én is megismerhetek egy olyan Chopint, akit eddig kevésbé: a befelé forduló, játékosan matematikus, könyörtelenül szigorú szépség prófétáját. Chopin nagyon modern szerző, és a kis formákon túl a darabok közti összefüggések is sejtetődnek, nem csak azonos műfajú műveken belül, hanem műfajok közt is; a tánc éppúgy jellemző az Impromptukre, amint az improvizatív jelleg a Polonéz-fantáziára vagy a Noktürnökre, és a sötét tónus mindezekre.

Számomra az igazán mellbevágó élmény a Schubert-szonáta, az utolsó előtti A-dúr. Van egy húros hangszer, a húrokat kalapács ütögeti, a kalapácsokat mindenféle áttételekkel a leütött billentyű, az előadó pedig csak itt, a sor végén (elején?), a billentyűk innenső oldalán foglal helyet. És most kiderül, mennyi múlik rajta, azon, hogy mit és hogyan csinál a billentyűkkel – most úgy érzem, ezt eddig ennyire senki másnál nem hallhattam. Nem, ez így nyilvánvalóan banális, nekifutok újra: énekhangtól, vonós hangszertől is ritkán hallani ennyi színt. De Szokolov zongorája nem énekel: mindig világos, hogy ütős hangszer, mindig világos, hogy sokszólamú. Amit ez az ember technikában tud, arra tényleg nem találunk szavakat, istenkísértésnek ható pianói sose kapnak mellékzöngét, de amikor úgy érzi, belecsap a húrokba, ez is helyénvaló. A brutalitás a zenében van, pl. a második tétel kidolgozásában, nem a játékban, és Szokolov zongorája ilyenkor is zongoraként szól. A hangerő, az intenzitás változásai egy szemvillanás alatt megvalósulnak, ha Szokolov úgy látja helyesnek.

De mindez külsőség, technika, mely elengedhetetlen ahhoz, amit megmutat a zenéből. Schubert szonátája szokatlanul, richteresen lassú (ő a B-dúr szonátát játszotta hasonló tempóban), folyton változó, folyton áramló. De miközben hallgatom, úgy érzem, csak félig van igaza Perahiának, hogy Schubert minden pillanatban improvizál, az ütem elején nem tudni, mi lesz a végén – mert ez a zene logikus. Az ismétléseknél bólintanunk kell, mint a jó ismerősöknek szoktuk, és azt is észrevesszük, mennyi jó ismerősünk lett a mű végére. Eddig sosem hallottam, hogy a mű első üteme köszön vissza a harmadik tétel triójában is. Szokolov egy leheletnyi agogikával megmutatja, de ezekben az agogikákban semmi manír, semmi magamutogatás. Egy-egy átfutó hang, egy trilla: nem tudtam, hogy ennyire fontos. Hogy azon veszem észre magam, a végső kérdéseken gondolkodom. Nem is annyira életen és halálon – azon is, mert Schubert erre bőven ad okot –, hanem inkább azon, miért lesz valaki zongorista. Vagy mit is hallok most. Előadó-művészet? Szokolov semmit sem mutat magából. Csak a zenéből. Így kell ezek szerint Schubertet játszani? Szokolov fogta magát, és belépett a hermeneutikai körbe, mint más a pártba vagy a pocsolyába? Hol van ő, hol van Schubert és hol vagyok én?

Érzem, hogy Szokolov a legnagyobb zongorista, akivel mostanában találkoztam, és nem tudom megmondani, miért. Mert ilyen a technikai tudása? Mert ennyire érti a zenét? Mert ennyire szigorúan csak zenei eszközökkel kommunikál? Mert ennyire ismeri az életet? Mert ennyire megfoghatatlan? Lám, a tanulság kerek mondatokká áll össze másnapra: nem tudok semmit.

( 2005. április 17. Zeneakadémia Nagyterem – Grigory Sokolov zongoraestje; Schubert: A-dúr szonáta, D 959 (1828); Chopin: cisz-moll fantaisie-impromptu (kéziratverzió, 1835); Asz-dúr impromptu, op. 29; Fisz-dúr impromptu, op. 36; Gesz-dúr impromptu, op. 51; 2 nocturne, op. 62; Asz-dúr Polonaise-fantaisie, op. 61)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

„Kényszerhelyzetbe kerültem” – megszólalt Horváth Lajos Ottó a Nemzetiben történt balesete után kapott összegek kapcsán

A balesetben megsérült színművész azután lépett a nyilvánosság elé, hogy Vidnyánszky Attila a neki és Szász Júliának adott pénzbeli juttatásokkal kapcsolatban nyilatkozott. Közleményére a Nemzeti Színház is reagált.
Vizuál

Ezekről a kultfilmekről ma már mindenki szuperlatívuszokban beszél, pedig megbuktak a premierjük idején

Ma már nehéz elhinni, de számos kultikus remekmű alulteljesített premierje idején a mozikban. Cikkünkben ezek közül mutatunk be néhányat, rávilágítva arra is, milyen tényezők befolyásolhatják egy-egy produkció pénzügyi sikerét. 
Klasszikus

Fischer Iván lett az Európai Unió Ifjúsági Zenekarának zeneigazgatója

Az együttes bejelentette, július 10-től Fischer Ivánt nevezik ki zeneigazgatójuknak. A dirigens a pozícióban Vaszilij Petrenkót váltja, aki tíz sikeres éven át volt a társulat vezető karmestere.
Színház

Közülük kerül ki a Kaszás Attila-díj idei nyertese

Balla Esztert, Ecsedi Erzsébetet és Tóth Ildikót jelölték idén a Kaszás Attila-díjra. A színművészekre a közönség szavazatait augusztus 23-án éjfélig várják a díj weboldalán.
Könyv

Vámos Miklós: Szívbe markoló az írói padlások posztumusz lesöprése

Vámos Miklós állandó rovatában hónapról hónapra megmondja, mit érdemes elolvasni. Ezúttal Gabriel García Márquez posztumusz kiadású, Találkozunk augusztusban című kisregényével foglalkozik. Gondolataira a Magvetőnél megjelent kötet kontrollfordítója, Kutasy Mercédesz reagál.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Idén is régizenei hétvégék várják a közönséget Eszterházán

Idén nyáron is Eszterházára invitálja a közönséget a Haydneum – Magyar Régizenei Központ, ahol július 19. és augusztus 25. között hat hétvégén keresztül magas színvonalú, korhű hangszeres régizenei hangversenyeket rendeznek.
Klasszikus beszámoló

Kobayashi Ken-Ichiróval turnézott Japánban a MÁV Szimfonikus Zenekar

A MÁV Szimfonikus Zenekar a legutóbbi, 2019-es nagy sikerű japán turné után idén június 17-től július 7-ig újra a „felkelő nap országának” nagyvárosaiban vendégszerepelt, Kobayashi Ken-Ichiro vezényletével.
Klasszikus kritika

Sorscsapások két kalapácsütésben – Mahler-koncert Szombathelyen

Mahler 6. szimfóniája nem tartozik a szerző leggyakrabban játszott művei közé, a Tragikus melléknév azonban félrevezető lehet azoknak, akik először találkoznak a darabbal. Az alkotás ezúttal Szombathelyen, a Savaria Szimfonikus Zenekar előadásában hangzott el.
Klasszikus ajánló

Varázslatos tájakon várnak a Zempléni Fesztivál koncertjei

Az idén augusztus 9–19. között tartott Zempléni Fesztivál célja, hogy sokszínű műsor-összeállítással, valamint a kultúra és a turizmus összekapcsolása irányába mutatott elkötelezettségével megismertesse a régió történelmi és kulturális értékeit a világgal.
Klasszikus hír

Fischer Iván lett az Európai Unió Ifjúsági Zenekarának zeneigazgatója

Az együttes bejelentette, július 10-től Fischer Ivánt nevezik ki zeneigazgatójuknak. A dirigens a pozícióban Vaszilij Petrenkót váltja, aki tíz sikeres éven át volt a társulat vezető karmestere.