Klasszikus

Az ember csak attól tud tanulni, akit szeret – interjú Komlós Katalinnal, a Zeneakadémia tanárával

2020.10.08. 09:25
Ajánlom
Elsőként ő kérdez tőlem: ugye, játszom-e hangszeren? Aztán elkezdünk beszélgetni, tanításról, zenéről, fortepianóról. Idén ünnepli 75. születésnapját Komlós Katalin, a Zeneakadémia professor emeritusa, akinek összetéveszthetetlen kacagását nem felejti, aki hallja.

Nagy családban nőtt fel, ahol mindenki zenélt. Hogyan emlékszik ezekre a közös schubertiádákra?

Kilencen voltunk testvérek, én vagyok a kilencedik. Csodálatos szüleim voltak, képzelje el, több mint hatvan évig éltek házasságban. Hosszú életük volt. Édesapám orgonált, szép énekhangja volt, édesanyámnak úgyszintén. Nagyon sokat zenéltünk a testvéreimmel, négykezeseztünk, hatkezeseztünk a zongoránál, kórust alakítottunk, házi hangversenyt adtunk. Előadtuk a Misererét a Trubadúrból, persze Manricónak szopránhangja volt. Akkor még nem nagyon voltak lemezek, amiket hallgatni lehetett volna, úgy tudtuk megismerni a zenét, ha eljátszottuk. Sopronban nőttem fel, ahol tizenhat évesen már nem volt kitől tanulni. Így kerültem a győri konziba.

Mindig megvolt Önben az érdeklődés a zeneelmélet iránt?

Mindig. A nemrégiben elhunyt Szabó Miklós csodálatos tanárom volt Győrött. Alakított egy jó képességű csoportot. Minden hangnemben játszottunk Bach-fúgákat, ilyesféle gyakorlatokat végeztünk. Ő javasolta, hogy menjek zenetudományi szakra a Zeneakadémiára. Ez a hatvanas évek közepén volt, olyan nagyságok tanítottak, mint Szabolcsi Bence, Bartha Dénes, Bárdos Lajos.

Aki csak arról a korról és miliőről beszél, mindig megemlíti, hogy micsoda nyüzsgő élet volt a Zeneakadémián.

A hetvenes években Kocsis Zoli volt a motorja mindennek. Minden körülötte forgott a Liszt Ferenc téren.

Ott ült a földszinten, a pulton, nagy sereg vette körül, röhögések meg eszmecserék voltak. Akkoriban nyugodtan benn lehetett maradni az épületben éjfélig is. Ránki Dezső, Lantos István, Schiff András, Jandó Jenő, nagy generáció volt! És micsoda légkör! Végigjátszották partitúrából az egész zeneirodalmat, minden érdekelte őket. És micsoda tanárok voltak! Nem mintha ma nem lennének jó tanárok, de az mégis más volt. És minden áldott este koncertet hallgattunk a Zeneakadémián, vagy az Operában voltunk. Majd’ leszakadt a második emelet, és közelharcot kellett vívni az ülőhelyekért. Öt év alatt aztán csak megismeri az ember a zeneirodalmat.

És kiket hallott?

Richtertől Brittenig, Christa Ludwigtól Henryk Szeryngig a legnagyobbakat. De akkor is ott voltunk, ha nem világsztár volt a pódiumon. Ma a hallgatók alig járnak koncertre. Még nem tudtam kideríteni, miért. Nem érnek rá? Lusták? Mi az oka? Pedig ötven éve tanítok. Képzelje el!

Ehhez szívből gratulálok.

És még nem unom.

Mi a titka, hogy az ember ne unja meg a munkáját?

Borzalmasan kíváncsi vagyok. Alig várom, hogy megosszam, amit találok. Most kezdődik a tanév, tegnap átnéztem a legújabb nemzetközi folyóiratokat. Fontos, hogy az ember lépést tartson. Állandóan új hullámok és új szemléletek vannak a zenetudományban és az előadóművészetben, nem gyökerezhetek le annál, amit Bárdosnál ötven éve tanultam.

Igyekszem megkímélni magam a „bezzeg az én időmben”-szemlélettől is, pedig volna rá okom!

Ma már nincsenek Callasok meg Richterek – bár Jonas Kaufmannt imádom, csodálatos muzsikus! A mai világ nem a művészeteknek kedvez, hanem a matematikának, az informatikának. A tudományos életben kevesebb a megbecsültsége a humán tudományoknak.

Pedig lassan kiderül, hogy az egzakt tudományok felmagasztalása eszetlen fejlődéshez vezet a világban.

Én csak a zenetudományról tudok nyilatkozni. A legújabb interpretációelemzéseket például komputer segítségével végzik. Diagramokon mutatják be, milyen lassításokat csinált Cortot és a többiek.

20180123_Komlos_Katalin_interju_Fazekas_Istvan33-092930.jpg

Komlós Katalin (Fotó/Forrás: Fazekas István / Zeneakadémia)

Ez nem meghasonlás? Hiszen a zenének nem biztos, hogy ez a lényege.

Nézze, én nem mondom, hogy ez teljesen marhaság. Most ez a paradigma. A szellemtudományokat is az egzakt tudományokhoz akarják közelíteni. Persze én sem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy illetlenség egzakt módon megmérni azt, ami nem a számokhoz tartozna, hanem a varázslathoz, a lélekhez. Indiszkrét dolog. A szívem mélyén én sem kedvelem, hogy az érzelmeket komputerrel méricskélik, de hátha kiderül belőle valami. Na, az persze nem, hogy mitől volt Richter a Richter.

Mit gondol, mi az, amit tanárként el lehet várni egy diáktól, és mi az, amit nem?

Azt el lehet várni, hogy járjon koncertre, érdekelje a zene, olvasson, amit tud, legyen véleménye. Azt nem lehet elvárni, hogy úgy lásson dolgokat, mint én hetvenöt évesen. Amikor annyi idős voltam, mint ők, én is csak néztem, nem tudtam, mi az a Parsifal. Azt is becsülöm, ha valamire azt mondják, hogy tanárnő, ez túl nehéz, hiába próbálkozunk vele. De én is tanulok tőlük. Nagyon fontos, hogy tudjam, egy mai huszonéves hogyan gondolkodik, különben elmegyünk egymás mellett.

Milyen visszajelzést kap a munkájáról? Minek örül a legjobban?

Azt, hogy szeretnek. Szerintem az ember csak attól tud tanulni, akit szeret. Rengeteg embert tanítottam, a mostani neves magyar zenészek közül is sokat. És ők azzal jönnek hozzám, hogy jaj, tanárnő, mennyire szeretett minket! Bennem fel sem merül, hogy abbahagyjam a tanítást. Professor emeritus vagyok, már nyugdíjas, ez azt jelenti, hogy életfogytiglan taníthatok.

Ön mire figyel egy koncerten?

Ezt nehéz megfogalmazni. Arra, akiben valami varázs van. Nagyon jól zongorázni, hegedülni sokan tudnak, sokkal többen, mint ötven évvel ezelőtt. Itt is fejlődik a technika, talán túlzottan is. Túl nagy jelentőséget tulajdonítanak neki. Fischer Annie sokat ütött mellé, de nem számított, az ember elvarázsolódott. Legyen az előadónak személyisége. Ma jó dolgunk van, mert rengeteg jó fiatal zongorista van húsz-harminc között, mindegyik más.

És szabad kérdezni, ki a kedvence?

Nem! (nevet)

Máshogy hallja a zenét az, akinek abszolút hallása van?

Az én abszolút hallásom már régen odaveszett, mert a historikus gyakorlatnak megfelelően máshogy hangolták a korhű hangszereket. Amikor elkezdtem fortepianózni, fél hanggal lejjebb volt minden, nem 440 Hz-en, hanem lejjebb rezgett az A hang.

Szóval az abszolút hallásom elmúlt, sajnos. De hát semmi sem abszolút. Semmi. Én ezt szűrtem le a dologból.

A fortepianót a 18. század elejétől kezdve fokozatosan közeledett a modern zongora felé. Önnek mi tetszett mégis ebben a régi hangszerben?

Amikor meghallottam, az jutott eszembe, hogy nahát ez az a hangszer, amire Haydn és Mozart a műveit írta. Hogy ez az. Azt szokta mondani Malcolm Bilson, hogy ha az öt oktávos fortepianón játszom el a Holdfény-szonáta gyors tételét, kiesnek a lábai. Ez megvilágítja Beethoven forradalmiságát, és mindig lehetetlent akarását.

Milyen lemezbe vagy zeneműbe van most beleszerelmesedve?

Dvorák VIII. szimfóniájának harmadik tételébe Nikolaus Harnoncourt-ral és a Concertgebouw-val. Majdnem minden nap meghallgatom. Nincs még egy ilyen előadása, mint ez, persze én Harnoncourt-rajongó vagyok. Ez az, a későmonarchia hangja, kicsit benne van már Mahler is. Ez nem egyszerű bécsi keringő.

 

(Fotó: Fazekas István / Zeneakadémia)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Elhunyt Vadász Zsolt, az Operettszínház művésze

A Budapesti Operettszínház egyik legfoglalkoztatottabb művészét 51 éves korában érte a halál június 21-én, adta hírül a Szinház Online.
Vizuál

Öt Donald Sutherland-film, amit látni kell

Filozofikus sci-fi, háborús szatíra, feszült kémjátszma vagy éppen sokkoló erejű horrordráma: Donald Sutherland számtalan műfajban bizonyította rendkívüli tehetségét. Kedvenc filmjeinkkel emlékezünk a kanadai színészlegendára.
Zenés színház

Ami szembejön, nem biztos, hogy akadály – interjú Béres Attilával a szegedi Rebecca-bemutató kapcsán

Pont ilyennek képzeltem: elfoglalt, egymást érik a beérkező hívásai, többször kér fél percet, mire leül és belehelyezkedik az interjúszituációba. Béres Attilával, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójával beszélgettünk, aki a Szegedi Szabadtéri Játékokon rendezi a Rebecca musicalt.
Vizuál

Műkincsrablás Lengyelországban – izgalmas politikai krimi érkezik a mozikba

Június 27-től érkezik országszerte a mozikba a lengyel-magyar koprodukcióban készült Szent című film, amely Szent Adalbert gnieznói ereklyetartójának 1986-os elrablását dolgozza fel.
Zenés színház

„Brünnhilde szerepe olyan, mintha maratont futnánk” – villáminterjú Iréne Theorinnal

A kiváló svéd szoprán a Budapesti Wagner-napok rendszeresen visszatérő vendége, akit a magyar közönség különösen érzékeny, lelki finomságokra kihegyezett szerepformálása miatt zárt a szívébe. Iréne Theorin egy nappal színpadra lépése előtt válaszolt kérdéseinkre.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Ifjú versenygyőztesek hangversenye a Pesti Vigadóban

Június 25-én este a Szent István Filharmonikusok fiatal tehetségei mutatkozhatnak be a Pesti Vigadóban. Az eseményen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. 
Klasszikus interjú

„A művek mélyebb megértését tartom a legfontosabbnak” – beszélgetés Szalai Molli zongoraművésszel

Külföldön értük utol a friss Junior Prima-díjas zongoraművészt, aki jövőre már második mesterdiplomáját szerzi. Az MVM Zrt. jóvoltából idén megemelt, hárommillió forinttal járó elismerést ezért felkészülésre, új hangszerre és megszakítás nélküli, folyamatos munkára fordítja majd.
Klasszikus hír

Balogh Máté olasz zeneszerzőversenyen nyert első díjat

A trieszti Friedrich Schiller Kulturális Társaság által kiírt dalversenyen a nagy német költő szövegeit kellett megzenésíteni. A megmérettetést az első alkalommal rendezték meg, Jörg Widmann fővédnöksége alatt.
Klasszikus ajánló

Stradivari, Guadagnini és Guarneri hangszerei varázsolnak el az idén tizenöt éves Kaposfesten

Tizenötödik alkalommal, augusztus 12-18. között rendezik meg idén az ország egyik legjelentősebb komolyzenei eseményét, a Kaposfestet. Most is számos meglepetéssel készülnek a rendezők a kaposvári fesztiválra.
Klasszikus interjú

„Emberi kapcsolat nélkül nem lehet tanítani” – interjú Szecsődi Ferenccel

Kortárs vonóshangszer-kiállítással nyílik meg A magyar hegedű ünnepe június 22-én délelőtt az MMA székházában, a Pesti Vigadóban. A kétnapos összművészeti esemény idén összekapcsolódik Szecsődi Ferenc hetvenedik születésnapi ünneplésével.