Klasszikus

Az ember csak attól tud tanulni, akit szeret – interjú Komlós Katalinnal, a Zeneakadémia tanárával

2020.10.08. 09:25
Ajánlom
Elsőként ő kérdez tőlem: ugye, játszom-e hangszeren? Aztán elkezdünk beszélgetni, tanításról, zenéről, fortepianóról. Idén ünnepli 75. születésnapját Komlós Katalin, a Zeneakadémia professor emeritusa, akinek összetéveszthetetlen kacagását nem felejti, aki hallja.

Nagy családban nőtt fel, ahol mindenki zenélt. Hogyan emlékszik ezekre a közös schubertiádákra?

Kilencen voltunk testvérek, én vagyok a kilencedik. Csodálatos szüleim voltak, képzelje el, több mint hatvan évig éltek házasságban. Hosszú életük volt. Édesapám orgonált, szép énekhangja volt, édesanyámnak úgyszintén. Nagyon sokat zenéltünk a testvéreimmel, négykezeseztünk, hatkezeseztünk a zongoránál, kórust alakítottunk, házi hangversenyt adtunk. Előadtuk a Misererét a Trubadúrból, persze Manricónak szopránhangja volt. Akkor még nem nagyon voltak lemezek, amiket hallgatni lehetett volna, úgy tudtuk megismerni a zenét, ha eljátszottuk. Sopronban nőttem fel, ahol tizenhat évesen már nem volt kitől tanulni. Így kerültem a győri konziba.

Mindig megvolt Önben az érdeklődés a zeneelmélet iránt?

Mindig. A nemrégiben elhunyt Szabó Miklós csodálatos tanárom volt Győrött. Alakított egy jó képességű csoportot. Minden hangnemben játszottunk Bach-fúgákat, ilyesféle gyakorlatokat végeztünk. Ő javasolta, hogy menjek zenetudományi szakra a Zeneakadémiára. Ez a hatvanas évek közepén volt, olyan nagyságok tanítottak, mint Szabolcsi Bence, Bartha Dénes, Bárdos Lajos.

Aki csak arról a korról és miliőről beszél, mindig megemlíti, hogy micsoda nyüzsgő élet volt a Zeneakadémián.

A hetvenes években Kocsis Zoli volt a motorja mindennek. Minden körülötte forgott a Liszt Ferenc téren.

Ott ült a földszinten, a pulton, nagy sereg vette körül, röhögések meg eszmecserék voltak. Akkoriban nyugodtan benn lehetett maradni az épületben éjfélig is. Ránki Dezső, Lantos István, Schiff András, Jandó Jenő, nagy generáció volt! És micsoda légkör! Végigjátszották partitúrából az egész zeneirodalmat, minden érdekelte őket. És micsoda tanárok voltak! Nem mintha ma nem lennének jó tanárok, de az mégis más volt. És minden áldott este koncertet hallgattunk a Zeneakadémián, vagy az Operában voltunk. Majd’ leszakadt a második emelet, és közelharcot kellett vívni az ülőhelyekért. Öt év alatt aztán csak megismeri az ember a zeneirodalmat.

És kiket hallott?

Richtertől Brittenig, Christa Ludwigtól Henryk Szeryngig a legnagyobbakat. De akkor is ott voltunk, ha nem világsztár volt a pódiumon. Ma a hallgatók alig járnak koncertre. Még nem tudtam kideríteni, miért. Nem érnek rá? Lusták? Mi az oka? Pedig ötven éve tanítok. Képzelje el!

Ehhez szívből gratulálok.

És még nem unom.

Mi a titka, hogy az ember ne unja meg a munkáját?

Borzalmasan kíváncsi vagyok. Alig várom, hogy megosszam, amit találok. Most kezdődik a tanév, tegnap átnéztem a legújabb nemzetközi folyóiratokat. Fontos, hogy az ember lépést tartson. Állandóan új hullámok és új szemléletek vannak a zenetudományban és az előadóművészetben, nem gyökerezhetek le annál, amit Bárdosnál ötven éve tanultam.

Igyekszem megkímélni magam a „bezzeg az én időmben”-szemlélettől is, pedig volna rá okom!

Ma már nincsenek Callasok meg Richterek – bár Jonas Kaufmannt imádom, csodálatos muzsikus! A mai világ nem a művészeteknek kedvez, hanem a matematikának, az informatikának. A tudományos életben kevesebb a megbecsültsége a humán tudományoknak.

Pedig lassan kiderül, hogy az egzakt tudományok felmagasztalása eszetlen fejlődéshez vezet a világban.

Én csak a zenetudományról tudok nyilatkozni. A legújabb interpretációelemzéseket például komputer segítségével végzik. Diagramokon mutatják be, milyen lassításokat csinált Cortot és a többiek.

20180123_Komlos_Katalin_interju_Fazekas_Istvan33-092930.jpg

Komlós Katalin (Fotó/Forrás: Fazekas István / Zeneakadémia)

Ez nem meghasonlás? Hiszen a zenének nem biztos, hogy ez a lényege.

Nézze, én nem mondom, hogy ez teljesen marhaság. Most ez a paradigma. A szellemtudományokat is az egzakt tudományokhoz akarják közelíteni. Persze én sem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy illetlenség egzakt módon megmérni azt, ami nem a számokhoz tartozna, hanem a varázslathoz, a lélekhez. Indiszkrét dolog. A szívem mélyén én sem kedvelem, hogy az érzelmeket komputerrel méricskélik, de hátha kiderül belőle valami. Na, az persze nem, hogy mitől volt Richter a Richter.

Mit gondol, mi az, amit tanárként el lehet várni egy diáktól, és mi az, amit nem?

Azt el lehet várni, hogy járjon koncertre, érdekelje a zene, olvasson, amit tud, legyen véleménye. Azt nem lehet elvárni, hogy úgy lásson dolgokat, mint én hetvenöt évesen. Amikor annyi idős voltam, mint ők, én is csak néztem, nem tudtam, mi az a Parsifal. Azt is becsülöm, ha valamire azt mondják, hogy tanárnő, ez túl nehéz, hiába próbálkozunk vele. De én is tanulok tőlük. Nagyon fontos, hogy tudjam, egy mai huszonéves hogyan gondolkodik, különben elmegyünk egymás mellett.

Milyen visszajelzést kap a munkájáról? Minek örül a legjobban?

Azt, hogy szeretnek. Szerintem az ember csak attól tud tanulni, akit szeret. Rengeteg embert tanítottam, a mostani neves magyar zenészek közül is sokat. És ők azzal jönnek hozzám, hogy jaj, tanárnő, mennyire szeretett minket! Bennem fel sem merül, hogy abbahagyjam a tanítást. Professor emeritus vagyok, már nyugdíjas, ez azt jelenti, hogy életfogytiglan taníthatok.

Ön mire figyel egy koncerten?

Ezt nehéz megfogalmazni. Arra, akiben valami varázs van. Nagyon jól zongorázni, hegedülni sokan tudnak, sokkal többen, mint ötven évvel ezelőtt. Itt is fejlődik a technika, talán túlzottan is. Túl nagy jelentőséget tulajdonítanak neki. Fischer Annie sokat ütött mellé, de nem számított, az ember elvarázsolódott. Legyen az előadónak személyisége. Ma jó dolgunk van, mert rengeteg jó fiatal zongorista van húsz-harminc között, mindegyik más.

És szabad kérdezni, ki a kedvence?

Nem! (nevet)

Máshogy hallja a zenét az, akinek abszolút hallása van?

Az én abszolút hallásom már régen odaveszett, mert a historikus gyakorlatnak megfelelően máshogy hangolták a korhű hangszereket. Amikor elkezdtem fortepianózni, fél hanggal lejjebb volt minden, nem 440 Hz-en, hanem lejjebb rezgett az A hang.

Szóval az abszolút hallásom elmúlt, sajnos. De hát semmi sem abszolút. Semmi. Én ezt szűrtem le a dologból.

A fortepianót a 18. század elejétől kezdve fokozatosan közeledett a modern zongora felé. Önnek mi tetszett mégis ebben a régi hangszerben?

Amikor meghallottam, az jutott eszembe, hogy nahát ez az a hangszer, amire Haydn és Mozart a műveit írta. Hogy ez az. Azt szokta mondani Malcolm Bilson, hogy ha az öt oktávos fortepianón játszom el a Holdfény-szonáta gyors tételét, kiesnek a lábai. Ez megvilágítja Beethoven forradalmiságát, és mindig lehetetlent akarását.

Milyen lemezbe vagy zeneműbe van most beleszerelmesedve?

Dvorák VIII. szimfóniájának harmadik tételébe Nikolaus Harnoncourt-ral és a Concertgebouw-val. Majdnem minden nap meghallgatom. Nincs még egy ilyen előadása, mint ez, persze én Harnoncourt-rajongó vagyok. Ez az, a későmonarchia hangja, kicsit benne van már Mahler is. Ez nem egyszerű bécsi keringő.

 

(Fotó: Fazekas István / Zeneakadémia)

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Kulka János tanítja újra beszélni a sztrókon átesett Lang Györgyit

Az énekesnő erről a Klubrádió Ötös című műsorában beszélt Falusi Mariannak, akivel korábban együtt vezették a műsort – számolt be róla a Színház Online.
Klasszikus

59 éves korában elhunyt Patkós Sándor fagottművész

Tragikus hirtelenséggel, életének 59. évében, január 26-án elhunyt Patkós Sándor fagottművész, a Budapesti Fesztiválzenekar alapító tagja.
Tánc

Élőben, a színpadon festenek majd a Feledi Project legújabb táncszínházi bemutatójában

Feledi János Csehov Sirályát állítja színpadra február 7-én a Nemzeti Táncszínházban. Az előadás érdekessége, hogy Bánki Ákos festőművész a teljes előadás alatt a színpadon fog festeni.
Zenés színház

Visszatérés a varázserdőbe – a Szentivánéji álom az Eiffel Műhelyházban

Január 28-tól újra látható az Opera műsorán Britten operája, a Szentivánéji álom. Az eredetileg operavizsgaként létrejött produkció csaknem hat év után kerül ismét színre.
Klasszikus

Kurtág György életműve előtt tisztelegnek a BMC-ben

A zeneszerző fia, ifjabb Kurtág György, Kiss Péter zongoraművész, valamint egy francia művészekből álló kamaraegyüttes ad koncertet a Budapest Music Centerben február 18-án.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus beszámoló

Zene építőkockákból – Beszámoló az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál koncertjeiről

Mi járhat egy zeneszerző fejében? Vajon hogyan találja ki, milyen hangok következnek egymás után? Erről is megtudhatott egyet s mást a közönség, ha ellátogatott az idén szerencsére élőben tartott Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál január 15-16-i koncertjeire.
Klasszikus ajánló

Olasz áriaesttel érkezik Budapestre a Metropolitan Opera sztárja

A világhírű lett szoprán, Kristīne Opolais legkiemelkedőbb szerepeiből énekel áriákat és duetteket a Müpában, február 7-én tartott koncertjén. A műsor gerincét verista operák részletei alkotják.
Klasszikus hír

Minden korosztályból várja az énekelni szerető gyerekeket a Magyar Rádió Gyermekkórusa

Nagycsoportos óvodások és általános iskolás gyermekek számára hirdet felvételt a Magyar Rádió Művészeti Együttesei tagjaként működő Magyar Rádió Gyermekkórusa. A jelentkezési határidő a leendő elsősöknek február 23., a felsőbb évfolyamokba jelentkezők számára pedig április 4. 
Klasszikus videó

Mozart első műve

Mindenki tudja, hogy Wolfgang Amadeus Mozart csodagyerek volt, aki már egészen ifjú korában elbűvölte a zeneszerető közönséget. De melyik volt az ifjú komponista legelső darabja, és hány évesen alkotta meg?
Klasszikus gyász

59 éves korában elhunyt Patkós Sándor fagottművész

Tragikus hirtelenséggel, életének 59. évében, január 26-án elhunyt Patkós Sándor fagottművész, a Budapesti Fesztiválzenekar alapító tagja.