Ezer szál fűz a városhoz, mennyire tartod kalocsainak magad?

Tősgyökeres kalocsai vagyok, apám, nagyapám, ükapám, szépapám, mindenki odavalósi volt. Én 18 éves koromig éltem otthon, de mindig hazajártam, sőt a spanyolországi balesetem után ott kezdtem el felépülni, újra járni. Akkor még a nagymamám is élt, mindannyiunk példaképe, és a szüleim hál’ Istennek mai napig ott élnek. Sokat járunk Kalocsára, például az iskolaszünetekben és nyaranta előfordul, hogy heteket, hónapokat töltünk ott.

Lakatos György (Fotó/Forrás: Lakatos György, Wikipedia)

Kalocsán dőlt el az is, hogy zenész pályára lépsz, és a fagott lesz a hangszered.

Igen, bár elég kalandos volt, ahogy az életemben sok minden. Matematika-fizika tagozatos voltam és csillagásznak készültem, vagy őslénykutatónak. Hatévesen kezdtem el zongorázni, aztán furulyázni, gitározni tanultam, és amikor a Zeneiskolánkban nem volt basszus fúvós hangszeres, rábeszélték a szüleimet, leginkább édesapámat, hogy fagottozzon a gyerek. Nem vettem túl komolyan, valamennyire meg tudtam szólaltatni, de sose ment igazából jól. Zongorázni imádtam, csak gyakorolni nem szeretettem, aztán egy rosszul sikerült koncerten leégtem a fagottal. Utána döntöttem el, hogy több energiát fektetek bele. Mindenki le akart beszélni róla, de végül is ifjabb Hara Lászlónak köszönhetően belevágtam.

Elég nagy és nehéz hangszer a fagott, kell hozzá valamilyen sajátos kondi, vagy légzéstechnika?

Ahogy minden fúvóshangszernek, a tubától a fuvoláig, a pikolótól az oboáig ennek is megvan a maga nehézsége. Rengeteg múlik a légzéstechnikán, hogy ne fuldoklás legyen belőle, de szerintem nem kell hozzá különlegesen erős fizikum, csak jó technika. Az tény, hogy a napi több órás gyakorlás egy ilyen hangszeren nem könnyű a vállnak, a nyaknak, a gerincnek.

Az, hogy alapvetően zongorázni tanultál segít fagottosként a zenei pályán?

Megmondom őszintén én előírnám - mint ahogy elő is van írva, csak nem veszik komolyan -, hogy kiskorban minden zenét tanuló gyerek tanuljon zongorázni, még akkor is, ha alig van rá idő.

Kísérni tudok növendékeket, leolvasom a partitúrát, nagy adomány, ahogy látom magam előtt a zongorakivonatot és el tudom játszani a szólamokat, vagy egy harmóniát, harmóniák kapcsolatait. Tehát nem csak horizontálisan, hanem vertikálisan is át tudom fogni a hangokat - meg egyáltalán varázslatos dolog a zenetörténettel foglalkozni. Különböző műsoraimban én is sokszor magyarázom, fejtegetem a zenét, rengeteget segít, ha az ember tud zongorázni.

Batta András és Lakatos György a Partitúra forgatásán (Fotó/Forrás: Gál Bereniké)

Lehet, hogy a kortárs zene iránti érdeklődésedhez is köze van? Hiszen nagyon erősen kapcsolódsz a kortárs zeneszerzőkhöz.

Szerencsém van, mert rengeteg darabot írtak nekem, nem tudom pontosan mennyit, de 40-50 körül lehet a számuk. Ha beleszámítom még a Trio Lignumnak írt darabokat és a Corridor Fagott Quartettnek készült műveket, akkor még többről van szó. Mindig nyitott voltam az új dolgokra, érdekeltek a kortárs zeneszerzők munkái, és tény, hogy

Először 1983-ban tanultam meg egy Stockhausent egy müncheni versenyre, és azután valahogy bekerültem a fiatal kortárs magyar zeneszerzők akkori körébe. Igaz, már azelőtt is szívesen játszottam kortárs zenét Petrovicstól Sugárig, Madarásztól Hollósig, Szigetitől Faragóig és még sorolhatnám. Sokat foglalkoztam Eötvös Péter, Kurtág György, Ligeti György darabjaival, sőt még elektronikus zenével is. Ki játssza őket, ha nem mi? Valakinek el kell játszania ahhoz, hogy fennmaradjon. Amit nekem írtak, vagy amit magyar zeneszerzők fagottra írtak, annak 90, 95 százalékát eljátszottam.

Legutóbb Kovács Zoltán II. fagottversenyét adtuk elő a Miskolci Szimfonikus Zenekarral, ami egy rendkívül nehéz darab, de nagyon szeretek foglalkozni vele.  

Lakatos György (Fotó/Forrás: Lakatos György)

Mi érdekel jobban, a fagott, mint szólóhangszer, vagy inkább a kamarazenélés?

Amióta koncertezni kezdtem, mindig is az izgatott, hogy bebizonyítsam, a fagott igenis szólóhangszer. Azon is lehet olyan darabokat és úgy játszani, hogy azt szólóhangszerként elfogadják. Rengeteg színe van a zenekarban is, a líraitól, a buffon játékig, a ritmikus játéktól az ugrálósig, a mély szólamoktól az egészen magasokig. De szólóban talán még több lehetősége van a hangszernek. Hozzá kell tennem, hogy rendkívül élvezem, ha nem csak szólózom, de partnerekkel is játszhatok együtt, például Várjon Dénesék, vagy Kelemen Barnabásék fesztiváljain.

Remek partnerekkel, világklasszisokkal játszhattam, köztük Kocsis Zoltánnal is sokszor, de a névsor majdnem végtelen. 26 évig voltam az Operaház Zenekarában, és

Imádtam az Operában játszani, szimfonikus zenekarral, kamarázni, kortárs zenét játszani, szólózni. Egyik építi a másikat.

Több ismeretterjesztő műsorod van, a Társaskörben, a BMC-ben, hogyan fogadják a fagottot?

Akárhova megyek, szeretettel fogadják ezt a hangszert. Nem nyomulok vele természetesen, mert mindegyik hangszer a maga nemében csodálatos, de azért szokták ismerni. Az ember csak játszik és játszik, a hegedűvel ugyan sosem fog vetekedni, de nem is kell.

Most van egy sorozatom a BMC-ben, ahol rengeteg Vivaldit játszom, Árvaházi koncertek címmel. Az a tervem, hogy hat-hét év alatt Vivaldi összes, pontosan 39 fagottversenyét eljátszom. Vivaldi is hat a kortárs zenei játékomra és viszont. Változik a hangképzés, a hangok kezelése, a technika, egyiket használni tudom a másikban, tanulok belőle. A következő egy-két hónap kottáit mindig magamnál tartom és hála Istennek mindig dugig van a fagott kottatartója. Az nagyon jót tesz az embernek, hogy ennyifélét játszik, mert mindig tanulni kell valamit. Ez rendkívüli módon frissen tart.  

Fejléckép: Lakatos György a Partitúra forgatásán (Fotó: Gál Bereniké)