Melyik a legemlékezetesebb élménye a MÁV Szimfonikus Zenekarral kapcsolatban?
1974-ben a karmesterverseny első fordulójában vezényeltem a MÁV Zenekart, A sevillai borbély nyitányát játszották. Akkor dolgoztam először külföldi zenekarral, és sosem fogom elfelejteni, amikor meghallottam az első hangot, mennyire máshogy szólt, mint bármi, amit korábban hallottam.
Olyan érzés volt, mint amikor Olaszországban meglátjuk a tiszta, kék eget, amelyet egyetlen felhő sem háborít.
Miben más japán zenészekkel dolgozni, mint magyarokkal?
Japánban, mire a koncert karmestere megérkezik a zenekarhoz, már nincs sok dolga, az előkészítő próbák során a zenekar nagyjából 80%-ban elkészül a produkcióval. Magyarországon, vagy általában a külföldi zenekaroknál ez teljesen máshogy történik, amikor a karmester elkezd foglalkozni a zenészekkel, a kidolgozás még csak nagyjából 20-30%-os szinten van, de utána a muzsikusok nagyon gyors fejlődésre képesek, és egyre jobban játszanak. Tehát a magyar zenekaroknál sok ugyan a tanítani való, de éppen ezért
sokkal inkább közösen dolgozzuk ki a zenei megvalósítást, ami nagyon jót tesz a koncertnek.
Kobajasi Kenicsiró a MÁV Szimfonikus Zenekar évadbejelenetésén az ajándékba kapott Herendi-tállal (Fotó/Forrás: Steirer Máté / MÁV Szimfonikus Zenekar)
Milyen zenészekkel tud jól együttműködni?
Attól függ, hogy szólistával vagy zenekarral dolgozom-e.
Egy szólista esetén könnyen előfordulhat, hogy nézetkülönbség támad közte és a karmester között, mert valamivel kapcsolatban eltérő érzéseik vannak.
Lehet, hogy vitatkoznak is, teljesen természetes, hogy össze kell hangolni az elképzeléseket. A zenekar tagjainak viszont muszáj elfogadniuk azt, ahogyan a karmester elképzeli a darabot, követniük kell az ő interpretációját.
Hogyan viselte, hogy a pandémia miatt hosszabb ideig nem lehetett koncerteket adni?
Az ember nagyon rugalmas, minden körülményhez tudunk alkalmazkodni.
A pandémia alatt is tudtam dolgozni, kottákat tanulmányoztam, sok darabban elmélyedtem. Ha nem is tudtam zenekarral zenélni, azért sokat haladtam, és más módon tudtam fenntartani a zenei aktivitásomat.
A májusi koncertek műsorán több Mozart-darab is szerepel – miért olyan fontos önnek a zeneszerző?
Mozart egy igazi zseni, és természetesen érdemes minél többször játszani, de nem gondolom, hogy kiemelkedően sokat foglalkoznék vele. Inkább Beethoven az, aki a pályám kezdőpontja volt, és meg kell vallanom, az ő zenéjében rendkívül otthonosan érzem magam.
Igen régóta jár már Magyarországra, mi volt a legfontosabb tapasztalat, amit az országunkban szerzett?
Nincs egyetlen dolog, amit kiemelnék, de Magyarország számomra azért különösen fontos, mert itt lett belőlem, ismeretlen karmesterből, olyan dirigens, akit világszerte számontartanak. Igazából Magyarország nevelt engem karmesterré, és rengetegen segítettek a nemzetközi karrierem indulásában.
Ha nem győztem volna 1974-ben a versenyen, soha nem tudtam volna ilyen szinten elsajátítani az európai zenét, nem tudtam volna ennyit fejlődni.
Így mondhatom, hogy zenei értelemben olyan, mintha Magyarország a szülőanyám lenne.
hírlevél
