A II. világháborút követő rövid felívelés alatt itthon és külföldön egyaránt szép sikereket elérő Lajtha László számára 1950-re minden összeomlott. Pedig barátai figyelmeztették, mikor 1948-as londoni útjáról indult haza, hogy ne térjen vissza Magyarországra, ám a zeneszerzőben – részben hazaszeretetből, részben jóhiszeműségből – fel sem merült, hogy külföldön maradjon. Nagyot kellett csalódnia, útlevelet tizennégy évig nem kapott, nem találkozhatott külföldön komoly tudományos pályát befutó fiaival, létbizonytalanság, elszigeteltség és folyamatos ellenőrzések közepette élte életét. Ebben a nagyon sötét időszakban, mindössze április és július között született meg Missa in diebus tribulationis (Mise a szorongattatás napjaiban) című alkotása. Bár a zeneszerző vallásos volt, eddig mindössze egyetlen egyházi művet komponált, egy 1926-ban írott motettát,

Sajátos lázadás volt ez részéről a kor vallásellenességével szemben, és bár református létére a katolikus szertartásszövegre alkotta műveit, azokat aligha szánta liturgikus előadásra, a Mise a szorongattatás napjaiban nagy apparátusával nem is lenne alkalmas erre a célra, inkább szimbolikus jelentőséggel bírt a magasabb jóba vetett hit a félelem és a szenvedések éveiben.

A Mise 1957-ig lapult Lajtha fiókjában, mikor Kelemen Magda, a Rádió fiatal szerkesztője kereste fel a zeneszerzőt, akit még zeneakadémiai éveiből ismert. Elmondta neki, hogy Vermes István brácsaművész, az akkori zenei szerkesztő szeretné olyan komponisták műveit bemutatni, akik az utóbbi években háttérbe szorultak. Lajtha az 1950-es Misét küldte el Vermesnek, aki azonban így válaszolt:

A második világháborúban ugyanis a zeneszerző szerzett búvóhelyet több üldözött muzsikusnak, így Vermesnek is, akit még a Nemzeti Zenedében tanított. Ám a Misét kritikus hangvételű címe miatt így is túl kockázatos lett volna bemutatni. Mikor Kelemen Magda megvitte az üzenetet, Lajtha egy feltétellel egyezett bele a címváltoztatásba, ha meg tudja neki mondani, milyen ritkán alkalmazott hangnemben íródott a mű. Így a darab végül Mise fríg hangnemben címmel szerepelt műsoron, mikor először felcsendült a Rádióban, közönség nélkül. Az ötvenes évek után pedig jóformán teljesen feledésbe ment, 1989-ben hangzott el végül közönség előtt, ekkor készült belőle lemezfelvétel – ahogy a mostani hangversenyen, Záborszky Kálmán és a Szent István Filharmonikusok adták elő (még Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus néven). Azóta szerencsére már több alkalommal is hallhatta a közönség ezt a különleges hangvételű művet, mely híven mutatja meg, hogyan képes az emberi lélek a külső világ fenyegetése elől a hit védőfalai mögé visszavonulni.

A koncert második felében a Lajtha László életében egyik legfontosabb zeneszerző, Mozart kerül műsorra. „Lajthának Mozart volt a világ eleje, közepe, vége, ő volt a mindene, őt tartotta a legnagyobb zseninek. Ha Mozartról beszélt, a lelkesedéstől szinte magán kívül volt” – idézte fel Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós, a komponista egykori munkatársa. Az 1786 decemberében írt C-dúr zongoraverseny hangzik majd el, melynek Berecz Mihály játssza a szólóját. A további szerzők a kerek évfordulóban osztoznak Lajthával, a kétszáz éve született Petőfi Sándor négy versét Hirtling István színművész adja elő.

ebből Bagó dala hangzik majd el, a szívbemarkoló dallamával mindenki számára ismerős Egy rózsaszál szebben beszél... A zeneszerző két évvel későbbi, Rákóczi című darabja már jóval ritkábban kerül színre, pedig a bemutatót követő méltatások elismerően szóltak róla, sőt egyenesen operai igényűnek nevezték a mű zenéjét, még ha dramaturgiáját illetően meg is oszlottak a vélemények. A közönség leginkább a koncerten is felcsendülő tenorslágerrel találkozhatott, a Rákóczi megtérésével, amely ezen az estén Fekete Attila tolmácsolásában hangzik majd el.

(A Lajtha-mű keletkezéstörténetének forrásai: Solymosi Tari Emőke tanulmánya és műismertetője, valamint Ozsvárt Viktória tanulmánya.)

Fejléckép: Lajtha László és a Mise a szorongattatás napjaiban kottája (forrás: Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola, Zenetudományi Intézet)