„Isten útjai kifürkészhetetlenek” – mondja Szeleczki Artúr, mikor szóba kerül, milyen hatásoknak köszönhető, hogy az énekesi pályát választotta. Családjában egyáltalán nincs zenész, legfeljebb festőművész édesanyjától örökölhetett művészi affinitást. Testvérei az asztalos szakmát választották, tehát ők is inkább a vizuális érdeklődést képviselik. Véletlennek köszönhető, hogy Artúr negyedik osztályos korában zenei általános iskolába iratkozott át, egy tanár ismerősük javaslatára került oda. Ekkor kellett elkezdenie hangszeren tanulni, először a furulyát, majd a trombitát választotta.

Osztályával koncerteket is látogattak, ekkor érték Artúrt az első zenei élményei, operát is egy ilyen alkalommal látott először. Az általános iskolában működött egy kórus, ahol az éneklés élete állandó részévé vált, ám ez az elfoglaltság a középiskolában megszakadt. Kéttannyelvű, programozói szakgimnáziumba járt, és bár mellette továbbra is trombitált, úgy érezte, valami hiányzik az életéből.

A kórus karnagya éppen Dallos Erika volt, aki azóta már a Zeneakadémián tanítja Artúrt. Az egyik próbán odament az akkor tizenöt éves fiatalemberhez, és felhívta a figyelmét, hogy valószínűleg érdemes lesz majd éneket tanulnia, de legyen türelmes. Fontos a megfelelő fizikai érettség is, hogy a hangképzés ne okozzon kárt. Közben Artúrnak voltak egyéb próbálkozásai is az éneklés terén, ahogy az tinédzserkorban sokakkal előfordul, rockbandákban énekelt.

Szeleczki Artúr (Fotó/Forrás: Kondella Misi)

Egyszer csak újabb fordulópont következett, Szilágyi Olga kezdett a kórustagoknak énekórákat tartani. Dallos Erika ekkor szólt Artúrnak, hogy nála nyugodtan elkezdhet korábban is hangképzést tanulni.

„Fogalmam sem volt, milyen egy egyéni énekóra, aztán az első fél óra után rettenetesen elfáradtam, pedig jó kondícióban voltam, sokat sportoltam. Rájöttem, mennyire nehéz, amikor az ember az egész testét használja az énekléshez.

Talán azért is használják az éneklést terápiás célokra, mert ekkora örömérzetet okoz.”

Artúr tehát a trombita mellett belefogott az énektanulásba, egy újabb zeneiskolába felvételizett, Szilágyi Olgához, majd versenyezni kezdett, és hamarosan szép eredményeket ért el. A pozitív visszajelzések mellett az is szerepet játszott a pályaválasztásában, hogy úgy érezte, az informatikusléttel járó életmód nem illene hozzá. Felvételizett a Zeneakadémiára, ahová elsőre, konzervatóriumi tanulmányok nélkül vették fel. „A legjobb helyre kerültem.

Már a BA-képzés idején is nehéz eldönteni, mit akar csinálni az ember, mivel érdemes foglalkoznia, hiszen a zeneirodalom hatalmas, ezért nagy szerencse, hogy volt egy mesterem, aki irányt mutatott.”

Artúr feltétlenül kiemeli még Rózsa Gábort, aki zongorakísérőként segítette a tanulmányaiban, úgy érzi, két tanára teljes egészében meghatározta a zenei gondolkodását. Ám egy tenoristának praktikus, ha egy magas hangfajú énekestől is elsajátíthatja az énektechnika rejtelmeit, így idén februártól Marton Éva lett a tanára.

Kapcsolódó

58 év, 52 napló – beszélgetés Marton Évával

Egy férj, Dr. Marton Zoltán, aki azt mondja élete párjáról: „58 éve őt szolgálom”. És egy feleség, akit úgy hívnak: Marton Éva. S máris kirajzolódhat minden olvasó fejében a folytatás.

„Egy szoprán és egy tenor hang esetében sok hasonlóság van.

Fantasztikusan tudunk együtt dolgozni.” Természetesen a kiváló énekesnő bőséges szakmai tapasztalataiból is sok mindent megoszt a tanítványaival, hiszen ez is fontos része a pályára történő felkészítésnek.

A tanulmányok mellett Artúr még valamit köszönhet a Zeneakadémiának. Egy egyetemista pályaindulása anyagilag igen megterhelő lehet, ami a zenészekre különösen igaz, egyrészt mert nekik a fellépésekkel járó ruha- és egyéb költségekkel is számolniuk kell, másrészt mert nem végezhetnek el akármilyen munkát, vigyázniuk kell a fizikai állapotukra. Szerencsére a Zeneakadémia Alapítványa minden évben havi ösztöndíjat biztosít néhány tehetséges fiatal művésznek, akik közé Artúr is bekerült.

A versenyeredmények szerepéről már esett szó, de a visszajelzésen kívül mit tud profitálni egy tanulmányait folytató énekes ezekből a megmérettetésekből?

„Arra mindenképpen jó a verseny, hogy az ember ismerkedjen önmagával, a hangjával, és persze a társaival, más zenészekkel is.

Szeleczki Artúr (Fotó/Forrás: Kondella Misi)

Artúr lassan tanulmányai végéhez ér, ám még mindig csak óvatosan lehet megítélni, mire lesz alkalmas a jövőben, hiszen huszonnégy évesen a test, és így a hang is változik. Ő maga óvatosan fogalmaz, épp egy intenzív fejlődési periódusban van, nem is szívesen mutatja meg az akár csak fél évvel korábbi felvételeit, annyit változott azóta. Hamarosan egy Mozart-operában fog énekelni, Az álruhás kertészlány egyik főszerepét a Magyar Állami Operaház és az Opera Neo közös produkciójában. Szerinte az ő korában nem is kaphat valaki szerencsésebb lehetőséget, hiszen Mozart nem tud ártani a hangnak, viszont rengeteget lehet tanulni belőle. Szívesen énekelné még például Donizetti Szerelmi bájital című operáját is, pillanatnyilag ezek a könnyebb hangot igénylő darabok illenek hozzá. Hogy azután inkább Puccini és az olasz repertoár, vagy például Wagner felé vezet az útja, még kérdés,

– teszi hozzá.

Az operaszakon már eddig is változatos feladatokban próbálhatta ki magát, félévente van egy vizsgaelőadás, legnagyobb örömére most ott is Mozartot, az Idomeneót fogják előadni. Artúr nagyon örül, hogy az Opera művészeti igazgatója, Almási-Tóth András tanítja őket.

Az operajátszásban a színészet is nagyon fontos, egy művésznek ezen a téren is fejlődnie kell.

„A zenének és a színészetnek is van egy sajátos időkezelése, előbbi sokkal lassabban pereg, kötöttebb, de ugyanazokat az érzelmi folyamatokat kell megjeleníteni benne, mint a prózai színházban, miközben persze az ének sem csorbulhat.

Még sok tanulnivalóm maradt ezen a téren, mert egy énekest elsősorban a zenei tanulmányai foglalnak le, de szerencsére engem mindig is érdekelt a prózai színház, például középiskolában színjátszókörbe is jártam és rendszeres színházlátogató vagyok.”

Bármilyen felkészült is legyen valaki, a Magyar Állami Operaház munkájába belecsöppenni fordulópontot jelent. Artúr Az arany meg az asszony és a Farsangi lakodalom előadásaiban szerepelt eddig.

Ezért tanultam, és tanulok még mindig. Ugyanakkor ijesztő is bemenni az Operaházba vagy az intézmény egy másik épületébe, de szerencsére mindenki nagyon befogadó, hiszen egykor ők is voltak kezdők. Kedves és segítőkész csapattal dolgozhattam együtt, ráadásul mivel András rendezte a Farsangi lakodalmat, a próbákon nem éreztem magamat annyira idegennek.”

A jövőre nézve Artúr azt mondja, amíg lehet, minél több ajtót nyitva kell hagyni, és készen állni, bármerre is tereli az élet vagy a hangjának a változása. Csak az számít, milyen óriási örömet okoz neki az éneklés.

A sorozat a Zeneakadémia támogatásával valósul meg.

Fejléckép: Szeleczki Artúr (fotó: Kondella Misi)