A kétszáz éve született és száznegyvenöt éve elhunyt Mosonyi Mihály Gyászhangok Széchenyi István halálára című darabja lesz a koncert első száma. Az eredetileg zongorára írt mű zenekari változata 1860. december 16-án hangzott el, a filharmonikusok Nemzeti Múzeumbeli hangversenyén, Erkel Ferenc vezényletével. „Mondanunk sem kell, hogy nemzeti zenénknek ezen - eddigelé még valódilag soha meg nem kísértett - magasztos, s művészies eszményesítése által, a nevezett darab volt a hangverseny legérdekesebb s minden figyelmet magára vonó része" - írta a kritikus Mosonyi Mihály Széchenyi István halálára írt darabjáról.  

A Két epizód Lenau Faustjából (1. Az éji menet Der nächtliche Zug, 2. Mefisztó-keringő Der Tanz in der Dorfschenke) Liszt Ferenc 1860-ban komponált szimfonikus műve. A teljes mű bemutatójáról nincsenek teljesen biztos adatok, az 1861-es, Liszt vezényelte weimari bemutatón csak a Mefisztó-keringőt játszották el, az első rész, illetve a teljes darab bemutatójáról nincs adat.

Lisztet komolyan megfogta a fausti történet, és évekig, tulajdonképpen élete végéig foglalkoztatta a téma. Azonban egyáltalán nem a Goethe-féle értelmezés vonzotta, sokkal közelebb állt hozzá Nikolaus Lenau megfogalmazása. Még az 1854-ben, a Goethe-ünnepségekre komponált Faust-szimfóniájában sem a goethei „kispolgári" Faustot, hanem saját romantikus Faust-alakját fogalmazta meg. Azt sem túlzás állítani, hogy Lisztet a Faust-témán belül Mefisztó alakja talán még jobban foglalkoztatta, számos e téma ihlette művet írt: a Két epizód második darabját (az 1. Mefisztó-keringőt) és annak zongoraváltozatát, az öregkori, zenekarra írott 2., a zongorára írott kései 3. és 4.számú Mefisztó-keringőt és a Mefisztó-polkát. Lenau költészete is érdekelte, a most tárgyalt alkotáson kívül írt egy dalt, a verbunkoszenei elemekből építkező Három cigány című dalt és A szomorú szerzetes című melodrámát, azaz deklamált szöveghez illesztett zongorakíséretes darabot. Liszt maga is úgy tartotta, hogy egyszerre van meg benne Faust és Mefisztó. A közvélemény már a fiatal Lisztben, démoni zongorázásában felfedezett egyfajta sátáni erőt, és még az öreg komponistát is „abbénak öltözött Mefisztóként" emlegették.

Liszt a szimfonikus művéhez Lenau drámai költeményéből két részletet választott, de ez a két részlet a költeményben fordított sorrendben helyezkedik el. Lisztnél előbb a bűntudat, utóbb magának a bűnnek a feldolgozása a sorrend. Mindig hangsúlyozta, hogy a két rész összetartozik, és saját sorrendjéhez is ragaszkodott. Ezzel kapcsolatban írta Franz Brendel zenekritikusnak 1862. augusztus 29-én: „... csak az a fontos, hogy a két darab egyszerre jelenjék meg. Az éji menet első, Mefisztó keringője második számként. Tematikus összefüggés persze nincs a kettő között; ennek ellenére összetartoznak, az érzés kontrasztja révén. Ilyen Mefisztó csak ilyen pudliból ugorhat elő!" Egy évtizeddel később, 1873. szeptember 16-án, Max Erdmannsdörfernek, a sondershauseni fesztivál-előadás karnagyának ezt írta: „Különösen azt szeretném, hogy a két Faust-epizódot egymástól szét nem választva adják elő - megkockáztatva, hogy a közönséget Az éji menettel néhány percig untatják."

A teljes mű, csakúgy, mint Az éji menet bemutatójáról nincs adat, a Mefisztó-keringőt Liszt vezényelte 1861. március 8-án a weimari hercegi palotában, egy udvari hangversenyen. A zeneszerző fiatal tanítványának, Carl Tausig zongoraművésznek ajánlotta a művét.