Február 13-án jelent meg Fáy András kritikája Állóképesség címmel lapunkban.

Február 21-én fizetett hirdetésként Nyílt levél jelent meg Schiff Andrásnak címezve, amelynek aláírói ugyan nem említve Fáy-t megkövették a művészt. Másnap közöltük, hogy „a hirdetést az a Strém Koncert iroda rendelte meg, amely a cikkben bírált hangversenyt is szervezte, valamint azt, hogy a hirdetés aláírói (Csengery Kristóf, Dalos Anna, Farkas Zoltán, Halász Péter, Kerényi Mária, Kovács Sándor, Mácsai János, Molnár Szabolcs és Retkes Attila) meg sem kísérelték álláspontjukat a sajtóban szokásos módon, vitacikk formájában közzétenni, amelynek természetesen helyet adtunk volna”. Olvasóink tájékozódását megkönnyítendő újra megjelent a kritika is, valamint egy össszeállítás az európai zenekritikai szokásokról.

Mivel a hirdetések az archívumba nem kerülnek be, ezért a teljesebb tájékozódás miatt itt közöljük a nyílt levelet.

A február 28-i Élet és Irodalomban öt cikk foglalkozik a történtekkel.

Váncsa István Hogy csinálta Brigeron? című vezércikkében arra keresi többek között a maga módján a választ, hogy „hogyan lehet rábírni embereket arra, hogy egy ennyire viszolyogtató tartalmú levelet aláírjanak.”

J. Győri László szerint „tény, Fáy Miklós zene és (az utóbbi években) tévékritikusi munkásságát sokan és régóta érzik problematikusnak. Ugyanakkor az is tény, hogy Fáy tagadhatatlan íráskészsége, írásainak szókimondása sokaknak tetszik, bolond lenne a szerkesztő elnémítani, vagy akárcsak megzabolázni népszerű szerzőjét, a kendőzetlen őszinteség rettenthetetlen, magányos bajnokát”.

Molnár Gál Péter G. B. Shaw idézettel nyító és záró Kritikusok zsoldban című cikkében azt írja: „ Nem avatkoznék bele a dologba, de a kritika szabadságáról van szó. A szabad véleményalkotásról. (...) A hirdetést aláírók önként lemondanak a szabadságról. Amennyiben nem az ő szabadságukról van szó.”

Végső Zoltán ugyancsak azt emeli ki, hogy a „Mi, magyar zenekritikusok” aláírással megjelent nyílt levél aláírói fogadott prókátorok, akik úgy gondolják a művésszel kapcsolatban, hogy „kötelességünk Önt megkövetni.”

Rényi András Kiheztartás végett című féloldalas elemzésében többek között azt írja: „Személy szerint Fáy Miklós írását csekély műgonddal megírt, nyegle és a jó ízlés határait olykor sértő irománynak tartom - mint írást eszem ágában sincs 'megvédeni'.” Majd később hozzáteszi: „ Legyünk őszinték: mindenki, aki ebben az országban figyel a (zene)kritikára, pontosan tudja, hogy 'ki' Fáy Miklós, vagy ami itt ugyanaz: hogy mi várható tőle. 'Na ma kibe köt bele, és megint mit fog kitalálni?' - ez a nem túl épületes szempont vezérel, amikor rovatánál kinyitom az újságot.”