Klasszikus

Az ész és a szív álma

2012.05.22. 07:13
Ajánlom
Akinek eddig kétségei voltak, hogy korunk egyik legnagyobb hegedűse Leonidas Kavakos, annak minden kételyét eloszlatta a szombat este.

Iszaak Babel leghőbb vágya az volt, hogy a világ legjobb hegedűse legyen. Ám egy számára tulajdonképpen szerencsétlen napon játszani hallotta az akkor még igen fiatal tehetségnek számító Jascha Heifetzet, és soha többé nem fogott hangszert a kezébe. Azt mondta, immár bizonyossá lett előtte, hogy nem lehet a legjobb, tehát semmi értelme a gyakorlásnak, arra a szirtre, melyen oly biztosan állt Heifetz, neki esélye sincs felkapaszkodni. Pár évtizeddel később Joe Morello hegedűskarrierjét törte derékba a litván szermazású amerikai hegedűművész, pedig Morello kilenc évesen már a Bostoni Szimfonikusokkal játszotta Mendelssohn Hegedűversenyét. Morello belátta, hogy hangszerén nem teljesedhet ki, ezért a dobra állt át: számtalanszor szólaltatta meg Dave Brubeckkel és társaival a Take Five-ot.

Attól tartok, ha egy hegedűvel barátkozó ifjonc hallotta szombat este a Művészetek Palotája Bartók Nemzeti Hangversenytermében Leonidas Kavakos koncertjét, könnyen hasonló következtetésekre jut, mint annak idején az odesszai fiú, aki végül íróként tett szert némi hírnévre. Sosztakovics önéletrajzi művének, ennek az éppen az önéletrajzságából következően rettenetesen komoly Hegedűversenynek teljesebb előadását - annak ellenére, hogy Kavakos hangszere egy-két pillanatra megadta magát - elképzelni is lehetetlen. A mű mélységeibe látott bele a görög hegedűs; technikailag is tökéletes előadása mindvégig feszes volt, egyetlen pillanatra sem engedett ki, nem hagyott időt, helyet a fellélegzésre, és oly módon közvetítette mind a rettegést, mind azokat az állapotokat, érzeményeket, melyekről csak ily módon, egy versenyműbe írva tudott nyilatkozni a mű megírásának idején éppen újra a margóra került szerző, hogy csak elvétve csattant taps a zárótétel után. Mély sóhaj szakadt ki a mellettem ülők szinte mindegyikéből, majd miután lecsengtek az érzelmek, kitört az ováció.

Ez a brutálisan nehéz mű - az elsőként a darabot elővezető Ojsztrah állítólag könyörgött, hogy az utolsó tételben vegyen át nyolc ütemet a zenekar, hogy legalább a homlokát legyen ideje megtörölni -, és a brutálisan nehéz kadencia, úgy szólalt meg a fekete, cigányos gúnyába öltözött, kissé sápatag, ezért talán a norvég halálmetálosokra emlékeztető Kavakos keze alatt, mintha egy utolsó táncára készülő őrjöngő adta volna elő. Mintha nagyobb lett volna ennek az előadásnak a tétje annál, hogy értően sikerül-e közvetíteni a zenébe rejtett félelmeket vagy sem. Mintha azt akarta volna elmondani, hogy ilyen érzelmekben mindannyiunknak lehet része (ezek az egisztenciális félelmek lettek megfestve Goya fekete képein is).

Amikor Sosztakovics e kompozícióját írta, már másodszor került zenéje miatt életveszélyes helyzetbe. A Kisvárosi Lady Macbeth után nagy valószínűséggel maga Sztálin írt róla ledorongoló cikket a Pravdába. A formalizmus vádja akkor is egyenlő volt a kitaszítottsággal, ahogy ekkor, 1946-ban is, amikor a megbüntetendő zeneszerzők listájára került. Sosztakovics az évtizeddel korábbi támadásra azzal reagált, hogy megírta IV. szimfóniáját, és ez alkalommal is egy jelentős műbe fogott. Hacsaturján azt írta róla: „ő volt az, aki az üldöztetésre is új művek írásával tudott reagálni, ezért volt köztünk ő a zseni, mi pedig csak tehetségek maradtunk".

Sosztakovics a hegedűt éneklő hangszernek tekintette, és valóban, Kavakos játékának a hegedű szónoki beszédhez hasonló megszólaltatása sajátossága volt. A mély bánatról tudósító, kódolt utalásoktól sem mentes első tétel olyan gyengéden, olyan erős fájdalommal szólalt meg, mint egy sirató. A csöndes hegedűhangot a Sosztakovics védjegyének tekinthető D-Esz-C-H hangokra épülő erőteljes második követte, amely szinte már eszelős, kavarodásba torkolló tiltakozásnak hangzott. A passacaglia komor ünnepiessége és a vad kadencia után (a kivételesen fényesre csiszolt gyönyörű hegedűhangot produkált Kavakos) következett a burleszk-szerű zárlat: Eizenstein, a kor legnagyobb rendezője nem sokkal korábban, a Rettegett Iván II. részének befejezése után - mivel tudta, hogy a mű ezen része Sztálint fel fogja háborítani - a bemutatót követő fogadáson őrült táncot lejtett. Az ájulásig pörgött, szabadulni akarván a rettegésétől. Ez a burleszk, ez utolsó tétel, úgy volt tánc, mint Eizensteiné.

A görög hegedűst - akit fiatalon Nagy Péter (nem a cár...) hozott el kamarázni hozzánk, és akinek régóta kísérhetjük pályafutását - a tudomásom szerint hazánkban először fellépő Riccardo Chailly és az általa vezetett Lipcsei Gewandhaus Zenekar kísérte. A zenekarnak különösen a fúvószekciója szólt nagyon jól.

A második részben Brahms III. szimfóniája - ami a Szereti Ön Brahmsot? óta számtalan film kísérőzenéje - és az Akadémiai ünnepi nyitány csendült fel (az utóbbi volt a ráadásszám, és nem mellesleg, a zenekar földöntúli képességeinek legékesebb bizonyítéka). Az első tételnél a zenekar kicsattanó erejét csodálhattuk meg, a zenében áradó vitalitást, a második tétel a kis kápolna - Brahms Clara Schumannak címezett levelében írja, hogy e zenét hallva mit képzeljünk el -, patak, a legyek játékának idilljét közvetítette. A harmadik, a legismertebb tétel könnyed sóhajt csalt sokak ajkára. Pedig a mindvégig rendkívül határozottan, nagyon érthető mozdulatokkal vezénylő Chailly sem nosztalgikusan, sem erőszakosan, sem szenvedélyesen vezényelte a Poco Allegretto tételt. Az inkább volt ez a boldogság, a dallam megidézte egykori boldogságok zenéje.

Egy arab okkultista szerint olykor egy hegedűhang nyitja ki a paradicsom kapuit. Ez a hegedűhang most az ismert dallamot elkezdő cselló volt, éppen ezért tökéletes ellentéte volt e mű a Sosztakovics-veresenyműnek. Mintha Chailly a két jelentős szerzemény egymás mellé helyezésével a megélhető tapasztalatok két végpontját mutatta volna meg: a halálnál is rémisztőbb valóságot (amely esetén a halál csak megváltás), illetve az örök élet vágyát. Ezt a második részt nem az ész, hanem a szív álmodta meg.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Tudod, mit énekel latinul a kórus a Mr. Bean-sorozat főcímében?

Az eredeti Mr. Bean-sorozat főcímében elhangzik egy latin nyelvű kórus, amelynek a szövegére senki sem figyelt. Pedig mély mondanivalót hordoz!
Zenés színház

Az Operett új vezetése bemutatta új évadát

A 2019/20-as évad legfontosabb bemutatója a Csárdáskirálynő lesz, de Mohács tragédiája is megjelenik egy új rockmusicalben.
Színház

“Kasszasiker” az Átriumban!

Új bemutatóra készül az Átrium, a Kasszasiker című vígjátékát június 17-én mutatja be színház.
Vizuál

Hosszú taps fogadta az Egy férfi és egy nő újabb folytatását Cannes-ban

Hatalmas sikerrel vetítette Claude Lelouch több mint fél évszázados Oscar-díjas filmjének újabb folytatását a Cannes-i filmfesztivál. Az Egy élet legszebb évei című film főszereplői ezúttal is Jean-Louis Trintignant és Anouk Aimée. 
Tánc

A kiégett szerelemmel szembesít az izraeliek könyörtelen táncelőadása

Sharon Eyal legújabb koreográfiájában, a Love Chapter 2-ban azt az élményt foglalja táncba, amikor a szerelem már csak egy „utóbetegség, miután már minden elveszett”. Az előadás három alkalommal látható a Trafóban május 24. és 26. között.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus bonn

700 apró Beethoven-szoborral ünnepel Bonn városa az évfordulón

Hétszáz mosolygó Beethoven-szobrot tervezett Ottmar Hörl a zeneszerző születésének 250. évfordulójára.
Klasszikus interjú

Koltai Katalin feltalált egy új eszközt a gitárhoz, hogy el tudja játszani Bartók műveit is

De nemcsak Bartók, hanem a 20-21. századi zene egészen új repertoárja tárul fel Koltai Katalin új találmányának, az egyhúros kapodaszternek köszönhetően.
Klasszikus tévé

Tudod, mit énekel latinul a kórus a Mr. Bean-sorozat főcímében?

Az eredeti Mr. Bean-sorozat főcímében elhangzik egy latin nyelvű kórus, amelynek a szövegére senki sem figyelt. Pedig mély mondanivalót hordoz!
Klasszikus gyerek

Hogyan érzi magát egy diák, ha elmegy a Zeneakadémiára?

Régi panasz, hogy a fiatalok nem járnak klasszikus zenei hangversenyre. A problémáról eddig mindenkit megkérdeztek már, csak épp a gyerekeket nem. Most ők mondják el, hogyan éltek meg egy koncertet.
Klasszikus ajánló

Válogatás az Óbudai Társaskör programjaiból

Felolvasószínház, Seress Rezső-est, filmzenei és születésnapi koncertek –  az évad végén is műfaji sokszínűség várja a vendégeket az Óbudai Társaskörben.