Klasszikus

„Az évad utolsó fellángolása” – Kaposvár kócos fesztiválja tíz éves

2019.08.09. 20:50
Ajánlom
Kócos fesztiválnak indult, az is maradt, hiszen ebben rejlik a szépsége. A jubiláló Kaposfest részben visszatekint az elmúlt évtizedre, az biztos, hogy itt idén nagyon jól érezheti magát az ember. Már ha szereti a kamarazenét. És miért ne szeretné?

Tíz éves a Kaposfest, a legfontosabb vidéki kamarazenei fesztivál, amely minden év augusztusában várja vendégeit. Az évforduló kapcsán megkerestük a fesztivál néhány fellépőjét, és természetesen a művészeti vezetőket, Baráti Kristófot és Várdai Istvánt, akik 2015 óta dolgoznak azért, hogy a Kaposfest ázsiója emelkedjen.

A Kaposfesten idén több mint harminc meghívott szólista lép fel.

Pistivel szeretünk arra hangsúlyt fektetni, hogy ha valakit meghívunk, az a lehető legjobban érezze magát

– hangsúlyozza Baráti. Ezért a műsor kiválasztásánál is figyelembe vették az egyéni igényeket, ízléseket és prioritásokat. A komolyzenei fesztiválok sajátossága, hogy a fellépők a művész kollégák személyes meghívására, szakmai bizalmon alapuló döntést hoznak amikor elvállalják a felkérést. Nyári fesztiválról lévén szó, a cél az, hogy kötetlenebb, szabadabb koncertek jöjjenek létre.

_BHP8768-150109.jpg

A Szivárvány Kultúrpalota (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Kaposfest)

Baráti Kristóf azt mondja, hogy az augusztus 13-19. között zajló X. Kaposfesttel visszatekintenek az elmúlt évtizedre, és több olyan művészt is meghívnak, akik az elmúlt években felemelő pillanatokat okoztak a kaposvári közönségnek.

Felemelő pillanatokhoz pedig az kell – a kamarazene műfajában ez hangsúlyosan így van –, hogy a meghívott művészek között működjön a kémia. Würtz Klára zongoraművész például több évben is fellépett már Kaposvárott, egyébként több lemezt készített Baráti Kristóffal. „Vele bármikor, bármilyen formációban szívesen játszom, nagyon jól ismerjük egymást a színpadon” – mondja róla a hegedűművész. –

„A kamarazene egyik lényeges tényezője, hogy az emberi érzelmekre mennyire tudunk reagálni a zene nyelvén.”

De halljuk majd Julien Quentin francia zongoraművészt is, aki Várdai tavalyi, Dancing Cello című lemezén hallható.

Új fellépő idén JP Jofre bandoneonjátékos, aki saját műveit hozza. „Sok közös zenész ismerősünk van, de mi csak a múlt nyáron találkoztunk Ausztráliában” – mesélte róla Várdai István. – „Hasonlít az argentin tangózenéhez, Piazzolához, csak sokkal összetettebb annál. Eredeti a stílusa, és eredetivé válik tőle a hangszere is.”

A művészeti vezetők célja, hogy közönségük kitekintsen a klasszikus zene műfaján túlra is. Az idei év egyik izgalmas koncertjét a Cimbiózis és Lukács Miklós adja, aki cimbalmosként nyitott ajtón jár a jazz és a klasszikus műfajai között. „Nagyon hiányolom az előadóművész-oktatásból az improvizációt, ami szinte teljes mértékben kimúlt” – mondja a komolyzenei oktatás kapcsán Baráti. – „Nagyon sokat hallgatok jazzt, és örülök annak, hogy ezen a fesztiválon szerepelhet a zenének az a szemléletmódja, amit Lukács Miklós képvisel.”

_BHP9211-150109.jpg

Az évről-évre megjelenő Kaposfest Times olvasói (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Kaposfest)

Barátom, tán még emlékszel rá

A Kaposfest úgy indult, mint a legtöbb fesztivál: néhány reményteljes ember reménykedett egy reménytelennek ítélt ötletben. Mert ki szervezne vidékre, augusztusban kamarazenei fesztivált, hacsak nem akar öngyilkos lenni? „2010 márciusában a kezembe került egy koncertkalendárium, és abban az igénytelen szóróanyagban ott virított a színes hirdetés, hogy kamarazenei fesztivál lesz Kaposváron. Gondoltam, ennél egyszerűbb, ha az illető követ köt a nyakába, akkor hamarabb eléri amit akar” – meséli Bősze Ádám zenetudós, műsorvezető első találkozását a Kaposfest névvel.

De Bolyki György, illetve a két alapító művészeti vezető, Kokas Katalin és Kelemen Barnabás nem harakirire készültek, sőt. „A legszínvonalasabb kamarazenei fesztiválok világszerte kisvárosokban vannak, elengedhetetlen az ilyen városok hangulata, közösségteremtő aurája” – jelentette ki magabiztosan Bolyki György a második évre készülve, és úgy tűnik, az idő nem cáfolt rá, mert azóta csak nőtt a hasonló műfajú nyári fesztiválok száma. Magabiztosságának kézzel fogható jele is volt: a saját vagyonával, ötvenmillió forinttal felelt a város felé a fesztivál sikeréért.

Ezt hogy kell elképzelni, kérdezem. Ha bebukik a fesztivál, ment volna a ház meg az autó? „Volt a cégemben egy ennyit érő tárgy” – világosít fel Bolyki sejtelmesen, de hogy a Szent Jobbot őrizte a széfjében, vagy egy Dénes Valériát, azt már nem árulja el.

A Kaposfest idén tíz éves, sokak szerint ugyanolyan, mint volt, mások szerint azért változott. A két művészeti vezető már cserélődött, 2015 óta Várdai István és Baráti Kristóf sakkozik a műsorral, és az ő hívásukra gyűlnek össze a kamaraművészek. Különböző az a kapcsolati háló, amivel Várdai István és Baráti Kristóf rendelkezik, de éppen így egészítik ki egymást. „Egy nyári fesztiválon nem csak a nagy nevek vonzzák be a közönséget ” – véli Baráti Kristóf.

Szerinte így lehetőségük van olyan művészeket hozni a fesztiválra, akiket itthon nem ismernek, de a közönség megbízik abban, hogy akiket felkérnek, azok a legmagasabb színvonalat képviselik.

JoshuaBell1-101054.jpg

Joshua Bell (Fotó/Forrás: Kaposfest)

A névsor miatt a Kaposfestnek amúgy sosem kellett szégyenkeznie. Már az első fesztiválon ott volt Joshua Bell és Pekka Kuusisto, az utóbbi hegedűművész fellépésén a krónika szerint a hallgatók „kvázi szétverték a házat”. Szokatlan volt, hogy rögtön az induláskor világszínvonalú fellépőkkel legyen tele a program, ez főként az alapítóknak, Kelemen Barnabásnak és Kokas Katalinnak volt köszönhető. „Az én feladatom az volt, hogy a közönség megszeresse azt, amit kínálunk” – teszi hozzá Bolyki.

„A fesztivál alapvetően tíz évvel ezelőtt is kócos volt, és az is maradt – ez a szexepilje” – így emlékszik Bősze Ádám az első évre, amikor még a Szivárvány Zeneház sem volt készen, a Bartók Rádió közvetítésébe behallatszott a templomharang, a sziréna és a kutyaugatás, és a műsor sem volt soha az, mint amit meghirdettek. Ez utóbbi most sem változott teljesen, de ezzel mindenki ki van békülve. Kivéve persze egy-egy szőröző kritikust: „a fénymásolt és naponként összefűzött részletes műsorokról lemaradt a dátum!” – panaszkodott egyikük.

KelemenBarnabas-KocsisZoltan1-101053.jpg

Kelemen Barnabás és Kocsis Zoltán (Fotó/Forrás: Kaposfest)

Ott van, akit hallani kell

Kaposvár és a Kaposvárra érkezők megszerették a Kaposfestet, pedig a művészeti vezetők nem arra törekedtek, hogy slágerkoncerteket szervezzenek. Egyszerűen csak hívták azokat, akikről úgy gondolták, ezeket a muzsikusokat hallani kell. És persze már az első években jött a magyar zenei élet legjava, Perényi Miklós, Frankl Péter, Keller András és Kocsis Zoltán is. És az örök rejtőzködő Rados Ferenc, az a művész, aki Kocsist, Ránkit és Schiffet is tanította. Az ő fellépése egész különleges alkalom volt. „Rados Ferenc és Nyesztyerenko nem tudott mit kezdeni egymással a próbákon, a végére viszont valódi cimboraság lett köztük” – emlékezik vissza Bolyki, és hozzáteszi, hogy ilyen történetek is vannak a fesztiválról, na meg persze nehézségek is.

„Negyven-ötven-hatvan öntörvényű művészt kell irányítanunk, akiknek vannak nehezebb kívánságaik. De hát fesztivált szervezünk, nekünk ez a dolgunk” – mondja. Vannak sztorik elhagyott Stradivari-hegedűkről, zenészrománcokról és egymást felemelő, de egymást megbántó művészekről is. Ők is emberek, és a Kaposfesten, ahol a koncertek után a művészek a legnagyobb természetességgel mennek ki sörözni, fröccsözni, borozni az éjszakába, ez egyértelműen megmutatkozik. Itt a művészek nem rohannak el a fellépésük után, se haza, se Bécsbe, se Londonba, hanem meghallgatják a másikat, megtapsolják, megéljenzik, ha jó zenét hallanak. Habár gyakran előfordulnak rögtönzött műsorok, az utolsó pillanatban összeálló setlistek, sokat számít, hogy a résztvevő művészek egy hétig együtt lélegeznek, és ez hallatszik a produkciókon.

És természetesen az évadközbeni koncertek előtt makulátlanra vasalt ingekre, kosztümökre sincs szükség, megteszi a hanyag elegancia.

„Az első fesztiválra nem sok kedvvel, és öltönyben, nyakkendőben mentem, még be is szóltak, hogy mit képzelek” – meséli Bősze. Szenvedélyes horgász volt akkoriban, esténként vissza is ment Révfülöpre, szinte a pecabotot a vízben hagyta a koncertek ideje alatt. „Nem fogtam semmit” – szól a mea culpa. „Ez is egy jel volt.” A következő fesztiválra már felkészültebben ment: „Leültem a Szivárvány Kultúrpalotával szemben egy fröccsel a kezemben, és azt mondtam, akkor most nyaralunk. Aztán valahol felbukkant Bolyki Gyuri és Kokas Kati, és azt mondták, konferálni kéne.”

Bolyki-Gyorgy-101408.jpg

Bolyki György, a fesztivál igazgatója (Fotó/Forrás: Kaposfest)

Felnőtt egy nemzedék

A Kaposfesten kezdettől fogva vannak úgynevezett „párnajegyek”, amiket diákok válthatnak meg, és ha vannak szabad helyek a lépcsőn, a sorok között, ők oda leülhetnek. Az első „Kaposfest-gyerekek” azóta meglett hölgyekké és úriemberekké válnak: „A szemünk előtt nőttek fel, számukra a világ legtermészetesebb dolga, hogy van nyáron egy hét, amikor a muzsikusok színe-java Kaposvárra jön, hogy nekik zenéljen” – mondja Bolyki, aki amúgy az ajtóban üdvözli egyesével a vendégeket, mert mint mondja, a legfőbb érték a személyesség.

A fesztivál indulásakor a város vezetése rögtön mindenben támogatta a szervezőket. Bolyki György elmeséli, hogy heti rendszerességgel látogatta a helyi vállalkozókat, étteremtulajdonosokat, szállásadókat, akik ma már a Kaposfest igényeihez igazítják a kínálatukat. „Rávezettem a helyieket, hogy hogyan tudnák elvenni azoknak a pénzét, akik szívesen elköltenék. Ennek eredménye, hogy első évben egyetlen kaposvári alvállalkozója volt a fesztiválnak, ma pedig ötvennégy.”

Kaposfest-Times-IV7-page-001-101725.jpg

Ifjabb Sárközi Lajos és zenekara (Fotó/Forrás: Kaposfest Times)

Aki előtt az idősebb prímások is kalapot emelnek

A Kaposfest egyik legnagyobb sztárja évről-évre ifjabb Sárközy Lajos és zenekara, ami azért is öröm, mert a gyakran lenézett, nem megbecsült, de kiváló cigányzene ázsiójának emelkedését jelzi. Apja, az idősebb Sárközi, ha meglát egy vendéget, kis próbálgatás után tudja, milyen nótát húzzon, egyszerűen megfigyeli, mire csillan az illető szeme.

Az ifjabb Sárközy pedig fantasztikusan improvizál, a családi legendárium szerint már az újszülött osztályon a hegedűre állt a keze.

A fesztivál számos látogatója szerint ők azok, akik utánozhatatlanná és felejthetetlenné teszik az estéket a Kapos Hotel éttermében, immár évek óta. A New Yorkot is meghódító cigányprímással három éve előfordult, hogy négy Stradivari és egy Guarneri hegedű is megfordult a kezében egy este – persze nem a saját hangszerei, de úgy tűnik, tulajdonosaik számára egyenesen megtiszteltetés volt, hogy az ifjabb Sárközy kezébe veszi a hegedűjüket. „Kétségkívül ez egy olyan alkalom volt, amit sose felejtek el” – emlékezett vissza a művész. Ifjabb Sárközy azt is elárulta, hogy a zenekara nem véletlenül játszik olyan minőségben, hogy annak csodájára járnak. „Nagy elvárásaim vannak zenésztársaim felé, például a cigányzenénél minden dalt, minden kívánságot el kell tudni játszani, és mindent ugyan abban a minőségben, valamint két embernek is ugyanúgy játszunk, mint száznak.”

_BHP6938-145940.jpg

Kaposfest (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Kaposfest)

Egy titokzatos szó

Anekdotázásra próbálom bírni Bősze Ádámot, aki rögtön kérdez: tudom-e, mi a „horszpekács”. A Kaposfesten mindig vannak kísérőprogramok, idén is lesznek. Hat éve egy világbajnok lovasíjász bemutatóját nézte meg a közönség és a muzsikusok jó része. A lovasíjász folyamatosan ezzel az angolnak vélt kifejezéssel hivatkozott a tevékenységére:

horszpekács.

A külföldi vendégek persze nem tudták, hogy ez a lovasíjász az angol „horseback archery” kifejezést emlegeti, kicsit hadarva.

_BHP0046-145935.jpg

Bősze Ádám a Kaposfesten (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Kaposfest)

Így lett fogalom ez a furcsa szó, amely bármit jelenthet. Nicolas Altstaedt csellóművész például így határozta meg a „horszpekács” jelentését: „Ha valakit arra kérnél, határozza meg, miben áll Goethe művészete, biztosan széttárná a kezét. Egyszerűen nem lehet szavakba foglalni. Ahogyan Shakespeare-t vagy Mozartot sem. Halálunk napjáig ülhetnénk itt és beszélhetnénk róluk. Nos, ugyanez a helyzet a horszpekáccsal, az emberi lét lényegének szerves része ugyanis.” José Gallardo szerint a horszpekács életérzés, Maxim Rysanov szerint hülyeség. Thomas Dunford lantművész szerint: „A horszpekács az, ahogyan most mi itt élünk.” (A szó jelentéstérképének megrajzolásáért Bősze Ádámot illeti köszönet.)

S még mindig vannak emberek, akik tudják, mi az a „horszpekács”, sőt újabb és újabb értelmére jönnek rá nap mint nap.

_BHP6273-145938.jpg

Baráti Kristóf (hegedű) és Várdai István (cselló) (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Kaposfest)

A Várdai-Baráti páros

Amikor 2015 tavaszán Kokas Katalin, váratlanul, szinte indoklás nélkül lemondott a fesztivál vezetéséről, Bolyki Györgynek lóhalálában kellett utódot találnia. „Úgy tűnt, hiába mozgatok meg minden követ, amikor feltűnt Baráti Kristóf és Várdai István” – meséli az igazgató, aki azt mondja, már a fesztivál első évétől látszott, hogy ez a két zenész meghódítja a világot. Baráti úgy emlékszik, egy vagy két nap gondolkodási időt kért. „Olyan érzés volt, mintha örökbe fogadtunk volna egy gyereket.”

A kaposváriaknak ez a tizedik fesztiválja, a két művészeti vezetőnek pedig az ötödik.

Azon dolgozunk, hogy a fesztiválunk minden tekintetben erősödjön, és nemzetközi hatása növekedjen

– mondja Baráti. „A Kaposfest előttünk is nagyon Kaposfest volt” – szögezi le Várdai. – „Számomra ez az évad utolsó nagy kreatív lángolása, amelynek a végén pozitív értelemben minden megsemmisül. Elfogy az összes energia, hiszen az ember csak akkor tud kapni valamit, ha képes mindent odaadni magából.  A mi feladatunk művészeti vezetőként a legnagyobb felelősség, hiszen olyan tartalommal kell megtöltenünk az egyhetes rendezvénysorozatot, amely értéket teremt és értéket közvetít.  Ehhez szükség van művész barátainkra, akiket ha meghívunk, és idejük engedi azonnal jönnek, hiszen a Kaposfest már nekik is szívügyük lett.”

Az idei Kaposfest augusztus 13-19. között zajlik. A fellépők között lesz (a teljesség igénye nélkül sorolom) Josef Špaček és Rosanne Philippens hegedűművészek, Razvan Popovici brácsaművész, Alexei Volodin, Berecz Mihály, Frankl Péter és Würtz Klára zongoraművészek, Károlyi Katalin és Kristóf Réka szoprán, Mirjam Schröder hárfaművész, Lukács Miklós cimbalomművész, valamint a Liszt Ferenc Kamarazenekar. A teljes programot a fesztivál honlapján találja.

Tíz éves a Kaposfest, és ezzel várnak augusztusban

Kapcsolódó

Tíz éves a Kaposfest, és ezzel várnak augusztusban

Augusztus 13-19. között jubilál a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei fesztivál, azaz a Kaposfest. A művészeti vezetők, Baráti Kristóf és Várdai István az elmúlt évtizedre is visszatekintenek.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

„Atyaúristen” – Ilyen volt nekem idén Kaposfest

„Atyaúristen” – nyögte a templomi csöndben egy hölgy két tétel között. Ugyanis jó zenét hallott, meg én is, sokat. Naplószerűség Kaposfest első két napjáról.
Plusz

Összeköt és feszültséget teremt – Dejcsics Konrád bencés szerzetes az Arcus Temporum csendjéről 

Egy pillanatnyi csendre hív meg a művészet és az élet forgatagában az Arcus Temporum művészeti fesztivál augusztus 23. és 25. között Pannonhalmán. Dejcsics Konrád fesztiváligazgatóval beszélgettünk a Főapátság és a kortárs kultúra kapcsolatáról, és a fesztivál eszmeiségéről.
Színház

Tompos Kátya énekli a Színházak Éjszakája „himnuszát” - Klippremier

Tompos Kátya dalos játékra hívta kollégáit, többek közt Udvaros Dorottyát, Vecsei H. Miklóst és Mucsi Zoltánt. Hangulatos videoklip készült a Színházak Éjszakája idei „himnuszához”, melyet Hrutka Róbert és a népszerű színésznő közösen jegyeznek.
Klasszikus

Hangversenyek hegyek között – Börzsöny Barokk Napok

Tizenhatodik alkalommal csendül fel augusztusban a régi korok muzsikája a Börzsöny és a Dunakanyar hegyei között. A Börzsöny Barokk Napok idén is különleges, több évszázad zenéjét bemutató műsorral és a szokásos gyönyörű helyszínekkel várja visszatérő és új vendégeit.
Vizuál

Nemecsek Ernő szobrot kapott a Füvészkertben

Már megint megfürdették nemecsek ernőt. A Pál utcai fiúk bandájának közlegényéről a Füvészkertben mintáztak szobrot.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Nagyon dübörög a zongorapiac Kínában

Mintegy 40-50 millió kínai gyerek tanul zongorázni, az országban gyártott hangszerek alig tíz százaléka kerül exportra. Kínában van kiknek zongorát gyártani.
Klasszikus évad

Köszönjük, hogy velünk töltötték a nyári estéket!

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is számos programmal várta az Óbudai Nyár keretében az Óbudai Társaskör kertje a vendégeket. Július 1. és augusztus 5. között klasszikus és könnyűzenei koncertek, zenei stand up, opera és színházi előadás közül válogathattak az érdeklődők.
Klasszikus ajánló

Hangversenyek hegyek között – Börzsöny Barokk Napok

Tizenhatodik alkalommal csendül fel augusztusban a régi korok muzsikája a Börzsöny és a Dunakanyar hegyei között. A Börzsöny Barokk Napok idén is különleges, több évszázad zenéjét bemutató műsorral és a szokásos gyönyörű helyszínekkel várja visszatérő és új vendégeit.
Klasszikus beszámoló

„Atyaúristen” – Ilyen volt nekem idén Kaposfest

„Atyaúristen” – nyögte a templomi csöndben egy hölgy két tétel között. Ugyanis jó zenét hallott, meg én is, sokat. Naplószerűség Kaposfest első két napjáról.
Klasszikus érdekesség

Mégis, hogy írjuk Sztravinszkij nevét? Akarom mondani, Stravinskyét...

Fél hajkoronámat elvesztettem már a kérdés felett töprengve, és a legrosszabb, hogy a másik fele beleőszül. Szerencsére Bárdos Lajos kisegít.