Klasszikus

Az Ezeregyéjszaka meséi a Pannon Filharmonikusok előadásában

2013.02.27. 18:00
Ajánlom
Rendkívül különleges élménnyel gazdagodhattak azok, akik jegyet váltottak a Pannon Filharmonikusok február 23-i hangversenyére: a több mint kétszáz éve fennálló zenekar történetében először ezen a szombaton női karmester lépett a pécsi pódiumra.

A skandináv országokban igen nagy elismertségnek örvendő fiatal karmester, Eva Ollikainen neve itthon valószínűleg nem sok embernek ismerős. Jómagam sem igazán tudtam, mit várhatok az estétől, így kíváncsian figyeltem, amint a Maestra határozott léptekkel és kedves mosollyal a színpadra érkezett. Legelsőként a finnek nemzeti zeneszerzőjének tartott Sibelius szimfonikus fantáziája, a Pohjola lánya hangzott el. Ahogy azt a műsorismertetőből is megtudhattuk, a zenemű egy borongós történetet mesél el: Vejnemöjnen, az öreg agg egy fiatal lány kezét igyekszik elnyerni, egy lehetetlen feladat azonban meggátolja ebben. Miközben a zord, téli dallamot hallgattam, lenyűgözött, ahogy ez a törékeny hölgy szilárd elképzeléseivel és megbízható kézmozdulataival az egész zenekart irányította. Azzal, hogy a gyökereihez nyúlt vissza, a finn származású karmester még hitelesebbé tette az előadást - természetesen ehhez a zenészek precizitására is szükség volt. Az utolsóként a levegőbe hasító éles, egyenes, halk vonós hangok a műsorismertető előzetes olvasása nélkül is egyértelművé tették a darab végkifejletét: a kudarc, az összeomlás és a teljes reménytelenség érzése még másodpercekig ott ragadt közöttünk, egészen addig, míg el nem oszlatta a kirobbanó, fergeteges tapsvihar.

A döbbenetes kezdés után Saint-Saëns Bevezetés és Rondo Capriccioso című műve következett a fiatal hegedűművész, Petteri Iivonen közreműködésével. Ez a nagyívű alkotás kisebb egységekre tagolódott: az indításként szolgáló melankolikus andantéban a szólista virtuozitása már az első pillanatoktól kezdve megmutatkozott, ám a művész helyenként - ahol a darab megkövetelte - ügyesen a zenekar részévé is tudott válni. A kezdetben puha, majd heves vonósok csak erősítették a kedves-szomorkás hangulatot. A következő, játékos rondótéma mentes volt a heves érzelmektől, hallgatásakor a színtiszta zenében merülhettünk el; ezután a két közjáték hirtelen felébredésként hatott. Bár mindkettő egzotikus spanyol táncokat idézett, mégis sokban különböztek: míg az egyikben a lelassult zenekari kíséret mellett a szóló váratlan fordulatai, furfangos félzárlatai teremtették meg a kora tavaszi hangulatot, addig a másikban a fúvósok újbóli belépésükkel, a vonósok pedig jóleső, meleg, telt üveghangjaikkal varázsoltak jókedvű, lendületes légkört. Hallottam, ahogy valahol a közelemben valaki a lábával üti a taktust, és a tipikus, odamondó zárlat után érthető volt a véletlenül összecsattanó néhány kéz; a rondótéma utolsó viasszatérése azonban még hátra volt. Az ebben végig jelenlévő dinamizmus, a pontos hangok és az utolsó üveghang biztosan a tudtunkra adta: most már jöhet a taps.

A szünet előtt még felcsendülő Hat humoreszk valószínűleg Sibelius életművének legelhanyagoltabb darabjai közé tartozik, a Pannon Filharmonikusoknak azonban sikerült bemutatniuk, hogy ez az egyszerű tény semmit sem von le a mű értékéből. A hegedűre írt, egyáltalán nem hivalkodó, ugyanakkor fölényes és parádés szóló szólamban egyértelműen érződött a szerzőt a saját hangszeréhez fűző különös viszony. Petteri Iivonen gyönyörű kezdése után szinte rögtön megismerhettünk egy vissza-visszatérő dacos, feszes, majd vicces dallamot, ugyanakkor volt, hogy a monumentális zenekart csodáltuk. A hegedű hol virgonc játékával, hol békés kettősfogásaival emelkedett ki a nyugodt, szinte már folyékonynak tetsző zenekari kíséretből. Bár a szólista játéka néha egyenesen nyersnek hatott, véleményem szerint az adott körülmények között mégis megfelelőnek és helyénvalónak bizonyult. A művész rátermettségét mi sem bizonyíthatta jobban, mint a ráadásként és elköszönésként - később ugyanis már nem hallhattunk a hangverseny folyamán - spontán előadott csipetnyi Bach-muzsika: bámulatos volt, ahogyan egy ilyen apró hangszer folyamatosan egymásba kötött aprólékos hangjai betöltötték a hatalmas koncertterem utolsó kis szögletét is.

 A koncert második részében egyetlen hosszabb lélegzetvételű darab került terítékre: Rimszkij-Korszakov Seherezádé című szvitje. A zenekar koncertmestere, Deák Márta finom, nőies szólójátéka teljessé tette, de nem uralta a művet, hiszen mellette más hangszerek is fontos szerepet kaptak. A bevezető részben szépen bontakozott ki a dühös, bosszúszomjas szultán és az életéért meséket mondó Seherezádé alakja a hegedű és a cselló párbeszédében. A következőkben a szemünk előtt megelevenedő négy történetben pontosan nyomon követhettük a szultán hangulatváltozásait, melyek egyenesen vezettek a végkifejlethez - de ne szaladjunk ennyire előre. Az est fénypontjaként ez volt az a mű, ahol egy percig sem kellett arra figyelnem, vajon minden tökéletes-e: egyszerűen magával ragadott a zene. Képzeletben ott voltam, mikor a hullámzó tengeren kalandoztunk a híres Szindbáddal; együtt nevettem a szultánnal Kalender herceg mókás csínytevésein; magam előtt láttam gyermekkorom meséinek bájos képeit hercegekről és hercegnőkről; elvesztem a bagdadi vásár forgatagában; végül pedig én is térdre borultam a haragos tenger hullámai előtt, és tehetetlenül néztem, amint hajóm odavész a tomboló viharban. Seherezádé nagyon jól fonta meséinek fonalát, hiszen nemcsak én hittem el minden szavát, hanem láthatólag a szultán is: a hegedű átvette a csellótól az utolsó témát, így megbizonyosodtunk róla, hogy a sok izgalom és kaland után Seherezádé végül is bocsánatot nyert. Az utójáték harmóniája, békét sugárzó szépsége csodálatos feloldása volt az egész darabnak, amely után megnyugvással teli csönd következett a nézőtéren.

 Azt hiszem, az est végére a pécsi közönség is szívébe zárta a fiatal karmestert, aki egy-egy kompozíció után alig győzte megköszönni a kiváló munkát minden egyes művésznek.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Aki tudott szeretni – Törőcsik Mari visszatért a Nemzetibe

Szeptember 21-én nagyszabású gála keretében helyezték el az emlékezés sárga rózsáit egy ikonikus fotel mellé Törőcsik Mari pályatársai és barátai a Nemzeti Színházban. A nézőtéren meghatott csend, a színpad elé kifeszített kivetítőn egy mondat – „Tudni kell szeretni” – és egy távolba révedő arc… Marié.
Klasszikus

Csodagyerekeket hív új évadjába a Pannon Filharmonikusok

Az élet sója mesei motívuma kíséri végig a zenekar 2021/22-es évadát, amely során a fiatalok nem csupán a közönség soraiban, de a színpadon is helyet foglalnak. A Varga Tibor hegedűművész és tanár emlékének szentelt koncerten versenygyőztes ifjú szólisták lépnek fel.
Színház

Mécs Károly végleg visszavonul

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész pályafutásának hatvan éve alatt számos helyen megfordult, jelenleg egy előadásban látható, utána visszavonul.
Színház

Itt a videó a Törőcsik Mari Emlékestről

Szeptember 21-én, a napokban zajló MITEM fesztivál keretében megemlékezést tartottak az idén elhunyt Törőcsik Mariról pályatársai, tisztelői részvételével a Nemzeti Színházban. Az eseményről készült összefoglaló videót a színház tette közzé.
Könyv

Könyves séták és ismert szerzők az idei Margó Fesztiválon

A Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében rendezik meg október 14. és 17. között a 10. Margó Irodalmi Fesztivált, amely a Müpával közös szervezésben valósul meg a Várkert Bazárban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Európai körutazás a tánc nyelvén: Erdélytől Örményországon át Spanyolországig a Liszt Ünnepen

Az első Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál nevéhez méltóan a kontinens különböző szegleteit hozza el a magyar fővárosba október 8. és október 24. között, mégpedig nem is akármilyen előadások formájában! A tánc- és mozgásművészet legkülönfélébb műfajai invitálják kulturális utazásra a nézőket: flamenco, néptánc, balett és fizikai színház várja a közönséget.
Klasszikus ajánló

Brahms, magyar zene és kortárs darabok a Concerto Budapest évadában

A Bartók, Liszt és Josef Suk műveinek szentelt évadnyitó dupla koncert után az ősz folyamán több rövid fesztivál is megvalósul a zenekar szervezésében, elsőként októberben a Magyar Kincsek Ünnepe.
Klasszikus ajánló

Szupersztár, lángész, egyetem és kisbolygó – történetek Lisztről és egy vadonatúj fesztiválról

Sokan az első „rocksztárnak” tekintik, akiért addig sosem látott módon rajongott a közönség, még többen egyszerűen korszakalkotó zenei géniusznak tartják, teljes joggal: Budapesten, Európa és a világ nagyvárosaiban számtalan köztéri szobor idézi meg alakját, de neveztek el róla egyetemet, repteret, sőt kisbolygót is.
Klasszikus interjú

A zene fölszabadít – jótékonysági koncert neves fellépőkkel a Zeneakadémián

Október 3-án délután neves zenészek adnak jótékonysági koncertet a Zeneakadémia Nagytermében. Olyan muzsikusok, mint Vásáry Tamás, Sümegi Eszter, Rajk Judit, Rolla János és a művésszé érett „csodagyerek”, Gertler Teo. A jegybevételt az EKC Szent János Kórház I. Belgyógyászati-Gasztroenterológiai osztálya kapja. Az eseményről, valamint a zene és a gyógyítás kapcsolatáról az osztályvezető főorvossal, egyben a rendezvény házigazdájával, dr. Székely Györggyel beszélgettünk.
Klasszikus ajánló

Csodagyerekeket hív új évadjába a Pannon Filharmonikusok

Az élet sója mesei motívuma kíséri végig a zenekar 2021/22-es évadát, amely során a fiatalok nem csupán a közönség soraiban, de a színpadon is helyet foglalnak. A Varga Tibor hegedűművész és tanár emlékének szentelt koncerten versenygyőztes ifjú szólisták lépnek fel.