Klasszikus

Az Ezeregyéjszaka meséi a Pannon Filharmonikusok előadásában

2013.02.27. 18:00
Ajánlom
Rendkívül különleges élménnyel gazdagodhattak azok, akik jegyet váltottak a Pannon Filharmonikusok február 23-i hangversenyére: a több mint kétszáz éve fennálló zenekar történetében először ezen a szombaton női karmester lépett a pécsi pódiumra.

A skandináv országokban igen nagy elismertségnek örvendő fiatal karmester, Eva Ollikainen neve itthon valószínűleg nem sok embernek ismerős. Jómagam sem igazán tudtam, mit várhatok az estétől, így kíváncsian figyeltem, amint a Maestra határozott léptekkel és kedves mosollyal a színpadra érkezett. Legelsőként a finnek nemzeti zeneszerzőjének tartott Sibelius szimfonikus fantáziája, a Pohjola lánya hangzott el. Ahogy azt a műsorismertetőből is megtudhattuk, a zenemű egy borongós történetet mesél el: Vejnemöjnen, az öreg agg egy fiatal lány kezét igyekszik elnyerni, egy lehetetlen feladat azonban meggátolja ebben. Miközben a zord, téli dallamot hallgattam, lenyűgözött, ahogy ez a törékeny hölgy szilárd elképzeléseivel és megbízható kézmozdulataival az egész zenekart irányította. Azzal, hogy a gyökereihez nyúlt vissza, a finn származású karmester még hitelesebbé tette az előadást - természetesen ehhez a zenészek precizitására is szükség volt. Az utolsóként a levegőbe hasító éles, egyenes, halk vonós hangok a műsorismertető előzetes olvasása nélkül is egyértelművé tették a darab végkifejletét: a kudarc, az összeomlás és a teljes reménytelenség érzése még másodpercekig ott ragadt közöttünk, egészen addig, míg el nem oszlatta a kirobbanó, fergeteges tapsvihar.

A döbbenetes kezdés után Saint-Saëns Bevezetés és Rondo Capriccioso című műve következett a fiatal hegedűművész, Petteri Iivonen közreműködésével. Ez a nagyívű alkotás kisebb egységekre tagolódott: az indításként szolgáló melankolikus andantéban a szólista virtuozitása már az első pillanatoktól kezdve megmutatkozott, ám a művész helyenként - ahol a darab megkövetelte - ügyesen a zenekar részévé is tudott válni. A kezdetben puha, majd heves vonósok csak erősítették a kedves-szomorkás hangulatot. A következő, játékos rondótéma mentes volt a heves érzelmektől, hallgatásakor a színtiszta zenében merülhettünk el; ezután a két közjáték hirtelen felébredésként hatott. Bár mindkettő egzotikus spanyol táncokat idézett, mégis sokban különböztek: míg az egyikben a lelassult zenekari kíséret mellett a szóló váratlan fordulatai, furfangos félzárlatai teremtették meg a kora tavaszi hangulatot, addig a másikban a fúvósok újbóli belépésükkel, a vonósok pedig jóleső, meleg, telt üveghangjaikkal varázsoltak jókedvű, lendületes légkört. Hallottam, ahogy valahol a közelemben valaki a lábával üti a taktust, és a tipikus, odamondó zárlat után érthető volt a véletlenül összecsattanó néhány kéz; a rondótéma utolsó viasszatérése azonban még hátra volt. Az ebben végig jelenlévő dinamizmus, a pontos hangok és az utolsó üveghang biztosan a tudtunkra adta: most már jöhet a taps.

A szünet előtt még felcsendülő Hat humoreszk valószínűleg Sibelius életművének legelhanyagoltabb darabjai közé tartozik, a Pannon Filharmonikusoknak azonban sikerült bemutatniuk, hogy ez az egyszerű tény semmit sem von le a mű értékéből. A hegedűre írt, egyáltalán nem hivalkodó, ugyanakkor fölényes és parádés szóló szólamban egyértelműen érződött a szerzőt a saját hangszeréhez fűző különös viszony. Petteri Iivonen gyönyörű kezdése után szinte rögtön megismerhettünk egy vissza-visszatérő dacos, feszes, majd vicces dallamot, ugyanakkor volt, hogy a monumentális zenekart csodáltuk. A hegedű hol virgonc játékával, hol békés kettősfogásaival emelkedett ki a nyugodt, szinte már folyékonynak tetsző zenekari kíséretből. Bár a szólista játéka néha egyenesen nyersnek hatott, véleményem szerint az adott körülmények között mégis megfelelőnek és helyénvalónak bizonyult. A művész rátermettségét mi sem bizonyíthatta jobban, mint a ráadásként és elköszönésként - később ugyanis már nem hallhattunk a hangverseny folyamán - spontán előadott csipetnyi Bach-muzsika: bámulatos volt, ahogyan egy ilyen apró hangszer folyamatosan egymásba kötött aprólékos hangjai betöltötték a hatalmas koncertterem utolsó kis szögletét is.

 A koncert második részében egyetlen hosszabb lélegzetvételű darab került terítékre: Rimszkij-Korszakov Seherezádé című szvitje. A zenekar koncertmestere, Deák Márta finom, nőies szólójátéka teljessé tette, de nem uralta a művet, hiszen mellette más hangszerek is fontos szerepet kaptak. A bevezető részben szépen bontakozott ki a dühös, bosszúszomjas szultán és az életéért meséket mondó Seherezádé alakja a hegedű és a cselló párbeszédében. A következőkben a szemünk előtt megelevenedő négy történetben pontosan nyomon követhettük a szultán hangulatváltozásait, melyek egyenesen vezettek a végkifejlethez - de ne szaladjunk ennyire előre. Az est fénypontjaként ez volt az a mű, ahol egy percig sem kellett arra figyelnem, vajon minden tökéletes-e: egyszerűen magával ragadott a zene. Képzeletben ott voltam, mikor a hullámzó tengeren kalandoztunk a híres Szindbáddal; együtt nevettem a szultánnal Kalender herceg mókás csínytevésein; magam előtt láttam gyermekkorom meséinek bájos képeit hercegekről és hercegnőkről; elvesztem a bagdadi vásár forgatagában; végül pedig én is térdre borultam a haragos tenger hullámai előtt, és tehetetlenül néztem, amint hajóm odavész a tomboló viharban. Seherezádé nagyon jól fonta meséinek fonalát, hiszen nemcsak én hittem el minden szavát, hanem láthatólag a szultán is: a hegedű átvette a csellótól az utolsó témát, így megbizonyosodtunk róla, hogy a sok izgalom és kaland után Seherezádé végül is bocsánatot nyert. Az utójáték harmóniája, békét sugárzó szépsége csodálatos feloldása volt az egész darabnak, amely után megnyugvással teli csönd következett a nézőtéren.

 Azt hiszem, az est végére a pécsi közönség is szívébe zárta a fiatal karmestert, aki egy-egy kompozíció után alig győzte megköszönni a kiváló munkát minden egyes művésznek.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Keller András: A zenekar a kedvenc hangszerem

Vonósnégyesével, a Keller Quartettel elért világsikerek után Keller András karmesterként építi és irányítja tizenhárom éve a Concerto Budapest Szimfonikus Zenekart. Úgy véli, jobban kellene figyelnünk saját, hazai kincseinkre, a kortárs zenére és egyáltalán – a zenére.
Fidelio Tours

Tudod, hol áll Petőfi, Erkel és Anne Frank fája?

Naponta sétálunk el óriási törzsű, sokat megélt fák mellett, ám szinte sosem gondolunk bele, hogy mennyi történetet, mennyi legendát hordozhatnak magukban. Ha a fák mesélni tudnának, talán többet mondanának, mint a legtöbbet megélt nagyszülők. Most összegyűjtöttünk 8 híres fát, amelyeknek érdemes megismerni a történetét.
Zenés színház

Csábító francia dallamok a Benczúr Kertben

Három fiatal, de a startvonalon már túl járó művész, madarak kórusától kísért estjét élvezhetik augusztus 16-án a lombok alatt. Offenbachtól Delibes-ig, a zenés színházi irodalom legjavából válogatva tíz népszerű operaária, illetve duett szólal meg Horti Lilla és Lusine Sahakyan előadásában.
Plusz

Fáy Miklós: Férfias erények

Fáy Miklós kritikus ezúttal a Robert Capa Központ új kiállításával, a Zeneakadémia szeptemberi Bartók-hangversenyével, Az öreg halász és a tenger új kiadásával, valamint egy Maria João Pires összkiadással foglalkozik.
Klasszikus

A koronavírus ellen harcol, most koncertet ad a Medikus Zenekar

A koronavírus-járvány kezdete óta először lép színpadra teljes létszámmal a Medikus Zenekar augusztus 18-án a Pesti Vármegyeháza Díszudvarában.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

A koronavírus ellen harcol, most koncertet ad a Medikus Zenekar

A koronavírus-járvány kezdete óta először lép színpadra teljes létszámmal a Medikus Zenekar augusztus 18-án a Pesti Vármegyeháza Díszudvarában.
Klasszikus interjú

Keller András: A zenekar a kedvenc hangszerem

Vonósnégyesével, a Keller Quartettel elért világsikerek után Keller András karmesterként építi és irányítja tizenhárom éve a Concerto Budapest Szimfonikus Zenekart. Úgy véli, jobban kellene figyelnünk saját, hazai kincseinkre, a kortárs zenére és egyáltalán – a zenére.
Klasszikus hír

A Balatonon is koncerteznek a BFZ zenészei

Bár az augusztus még nem az aktív koncertszezon hónapja, a Budapesti Fesztiválzenekar több nyári programmal is készül közönségének Budapesten, a Balatonon és a Dunakanyarban.
Klasszikus hír

Különleges koncertpárral indítja új évadát a Zeneakadémia

A Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar közös hangversenyén a Kossuth-díjas Balázs János szólójával hallható Rahmanyinov összes zongoraversenye és a virtuóz Paganini-variációk augusztus 18-án és 19-én a Nagyteremben. A vendégkarmester a kanadai Charles Olivieri-Munroe lesz.
Klasszikus ajánló

Fesztivál egy nappali szobában – Kezdődik az Altalena Zenei Fesztivál

Szerdától hamisítatlan szalonhangulattal és a klasszikus zenei élet legkiválóbb előadóival várja közönségét az Altalena Zenei Fesztivál. A kamarazenéé és a szólóhangszereké a főszerep, de a programban néptáncos-népzenés est és zenés beszélgetések is helyet kapnak.