Klasszikus

Az igazi dráma a Mária utcai szemklinikán kezdődött

Részlet É. Szabó Márta Akinek a madarak is Chopint énekelnek - Érdi Tamás története című könyvéből I.
2018.10.27. 12:05
Ajánlom
Érdi Tamás koraszülöttként jött a világra, egy hibás inkubátorkezelés következtében veszítette el a látását. Mégis, rengeteg küzdés árán, világszerte ismert zongoraművésszé vált. Édesanyja, Érdi Szabó Márta, az egykori Cimbora tévéműsor szerkesztője könyvben írta meg fia történetét.

erdi_cov_04HR-161521.jpg

É. Szabó Márta: Akinek a maradak is Chopint énekelnek. (Fotó/Forrás: Corvina Kiadó / Gordon Eszter)

A briliáns vak zongoraművész pályáját rajzolja meg édesanyja, É. Szabó Márta, az ismert televíziós személyiség, a Cimbora és számos más, főleg gyermekeknek szánt kultúrműsor szerkesztője. Tamás édesapja, Érdi Sándor, a Stúdió című műsor szerkesztője is jelen van a könyv minden oldalán. Az izgalmakban bővelkedő életrajz végigkíséri Érdi Tamás nem mindennapi sorsát születésétől, sőt, még annál is korábbról egészen a világhírig.

 

A Fidelio a következő négy hétben négy részletet közöl a decemberben megjelenő könyvből.

Második rész: „Egy Kroó-kritika által felkent lett a művész”

A Corvina Kiadó és a Rózsavölgyi Szalon szeretettel meghív minden kedves érdeklődőt december 1-én, szombaton 14 órától Érdi Szabó Márta könyvbemutatójára. A program során Érdi Tamás zongorázik, majd vele és édesanyjával Kepes András beszélget a kötetről. (További információ >)

A Mária utcai szemklinikán

Egy márciusi telefonhívás után – úgy hajnaltájt – ugrált örömében az egész család. Sanyi csak annyit kiáltott utánam a fürdőszobába:

– Megszületett!

Dr. B. azt üzente, hogy bezárult a Botallo-vezeték, az inkubátor befejezte a feladatát. Négy hónapot kellett erre várni, keserves négy hónapig álltunk, vártunk, reszkettünk, szorongtunk a szülőszoba ajtajában. Már szoptatni jártam naponta, ezek az órák életem legszebb élményei. Felejthetetlen, ahogy rátalált az anyatej valódi forrásának örömére, ahogy markolta a mellemet apró ujjainak erőszakos mozdulataival, talán a kismadarak ágra kapaszkodása lehet ehhez hasonló. Törékeny, éledező mozdulat, egy újabb jel az élni akarás küzdelmes útján. Erőt mutatott ez a parányi test, meg akart birkózni minden akadállyal, ami eléje tornyosult, nem sejtve, hogy ez a küzdelem egész további életét végigkíséri. De akkor még az elején voltunk ennek az ismeretlen útnak, csak a remény és Tamás küzdeni akarása éltetett bennünket.

Nos, nem evett kétszáz grammokat, mint testvérei, de szoptatni tudtam, és végre lezárult a szemcseppentős időszak, vége lett a gyötrelmes infúzióknak, amelyek újra és újra sebessé tették apró kis homlokát. Egyre valószerűbbé vált, hogy egyszer hazavihetjük, végre, végre csakis a miénk lesz.

Balázs hatalmas betűkkel írta be a zöld füzetbe: „Hurrá! Hazahozzuk! Tamás mindjárt itthon lesz!” Apró cirádák is kerültek a betűk fölé, ezeket Zsolt rajzolta, színezte egyre szebben az új hír köré. Milyen boldogan pakoltuk apró ruháit, az üvegeket, a cumikat a kosárba. Sugárzott belőlünk a boldogság. Ám, amikor már elrepültünk volna örömünkben, robbant a bomba.

Eljött a búcsúzás pillanata – Tamás békésen aludt a mózeskosárban –, már a köszönömök repkedtek a levegőben, és én már az utcán éreztem magam, amikor az indulás előtti utolsó pillanatban Dr. B. búcsúmondatától majdnem kiesett kezünkből Tamás a mózeskosárral együtt.

– Nagyon hamar el kell vinni egy szemorvoshoz, mert folyamatos ellenőrzést igényelnek a szemei.

– Hova? Miért?

Valami ismeretlen, baljós érzés kerített hatalmába.

– A szeme?

– Igen, a Mária utcai szemklinikára, már be is jelentettem, én is ott akarok lenni, ugyanis szükség lesz folyamatos kontrollra.

– Folyamatos kontrollra? – próbáltam elhessegetni a félelmemet, mert Tamás barna szemei olyan csillogóan és biztatóan ragyogtak rám, hogy ebben a pillanatban semmi sem érdekelt, csupán örülni akartam. Az utazás izgalma és a boldogság pillanatnyilag erősebb volt mindennél, és az a tény, hogy vége az inkubátor-időszaknak, a reggeli telefonoknak, a folyamatos rettegésnek, minden aggodalmat legyőzött bennünk. Sanyira néztem. Nála büszkébb és boldogabb apát elképzelni sem lehetett, ahogy kezében a mózeskosárral végigvonult a folyosón, minden mozdulatából az apai büszkeség áradt.

– Nézzék, emberek! Itt a fiam, győztünk! Legyőztük a lehetetlent!

A fiúk ugráltak, amikor beléptünk a lakásba. Örömükben azt sem tudták, mihez kezdjenek, ki akarták szedni a mózeskosárból, mert közben ő is felébredt, amiből aztán nagy csata lett:

– Ki foghatja meg? – Megfoghatom anya? – De miért nem? – És mikor? Zsolt az óvatosabb, a megfontolt és bölcs fér hangján nevelte öccsét: – Ne idegesítsd anyát! Nem látod, hogy ő is alig meri megfogni? Rendszeres vita alakult ki köztük, és soha, még véletlenül sem értettek egyet.

– Anya, a Balázs folyton piszkálja, szólj rá, nem érti meg, hogy aludnia kell. Örökösen játszani akar vele, birizgálja, ugrál körülötte, látom, hogy zavarja. Gyere, nézd már meg mit művel.

Folyton rendet kellett tennem, ki mit csinál rosszul, mit hogyan kellene másképp, de nemcsak ők, mi sem értettünk egyet, mert rengeteg új probléma merült fel. Tamás nagyon rossz evő lett. Az etetésnél rendszeresen veszekedés robbant ki. Ha én etettem, Sanyi érezte úgy, hogy ő bizony sokkal ügyesebb lenne, amikor ő próbálkozott, én hisztériáztam.

Aztán a vendégek. Érdekes pillanatok voltak, amikor meglátták a kiságyában ezt a kétkilós, négyhónapos apróságot. Zavart álmélkodásuk és a döbbenetet palástolni szándékozó igyekezetük leírhatatlan volt. Mondani szerettek volna valami kedveset erre a furcsa látványra, de nagyon nehezen sikerült. A megdöbbenését senki sem tudta titkolni.

– Milyen édes, és milyen pici! – Jaj de aranyos, hány kiló? – Nahát, ez fantasztikus, és milyen helyesen alszik, és a hasa alá húzza a lábait...

Számos barátunk csak évek múlva merte bevallani, hogy majdnem elájult a látványtól, mert ilyen pici babát még sohasem látott. Vajon mit szóltak volna négy hónappal ezelőtt, amikor még babaformája sem volt!?

Az öröm azonban rövid ideig tartott. A Mária utcai klinika doktornője nem a kíméletes orvosok közé tartozott. Bár Dr. B. kompromisszumkész emberi lénye itt is óvott bennünket, az igazi dráma mégiscsak ezek közt a falak között szakadt ránk. Tamás hangosan bömbölt, amikor kiszedtük a mózeskosárból, aztán amikor apró fejét egy számára rettentő kellemetlen szerkentyűbe szorították, végképp elszabadult a pokol. Üvöltése az Üllői útig hallatszott, és én tehetetlenül, egyre ingerültebben szemléltem a jelenetet. Csak álltam bénán, idegesen, ekkor még nem is sejtettem, mi minden következik ezután, mi mindent kell még fogvicsorgatva kibírni. Ez a nap csak előzetes azokhoz képest, ami ezután következik.

vlcsnap-2018-10-23-18h19m19s010-124725.jpg

A gyermek Érdi Tamás (Fotó/Forrás: Az Érdi-család engedélyével)

Ebben a rideg és barátságtalan szobában, ahogy vizsgálni kezdte Tamást ez az ellenszenves doktornő, már a mozdulataiból is rosszat sejtettem. Én csupán szemléltem a jelenetet, Sanyi emelte ki a mózeskosárból, ő volt, aki ezeket a rettenetes helyzeteket kezelni tudta, és milyen hálás voltam ezért.

A vizsgálat lassan ért véget. Közelebb léptem a doktornőhöz, sose felejtem el a mozdulatot, ahogy levette arcáról a maszkot, kezében a villogó műszerrel először hadonászott, majd letette az üvegasztalra. Ennek a furcsa, fémes tárgynak a hangja élesen belém hasított, megelőzve mondandóját.

– A retina sajnos leválófélben van, talán már le is vált, ez pedig sajnos a vaksággal egyenértékű.

– Miiiiiiii? Nem!!!!! Ezt nem akarom hallani! Nem akarom elhinni!

– behunytam a szemem, valami mélyről jövő fájdalommal tiltakoztam, úgy éreztem, ha nem szólalhatok meg, akkor tényleg megfulladok. Sanyi arca hófehér. Dermedten emelte fel a mózeskosarat, hogy visszategye Tamást. Ahogy a szobában felkapcsolták a villanyt, láttam, remeg a keze. Zavartan, némán elindultunk kifelé, dr. B. kinyitotta Sanyi előtt az ajtót. Mintha mázsás súly húzott volna lefelé, támolygok, nem visznek a lábaim.

 

⠅⠑⠗⠙⠊ ⠅⠞⠁⠍⠁⠎ - Érdi Tamás

„Egy Kroó-kritika által felkent lett a művész”

Kapcsolódó

„Egy Kroó-kritika által felkent lett a művész”

Érdi Tamás pályáját Kroó György a kezdetektől figyelemmel kísérte. Kritikái éppolyan fontosak voltak a fiatal zongoraművész számára, mint Kocsis Zoltán és Vásáry Tamás mentorálása. Édesanyja, Érdi Szabó Márta, az egykori Cimbora tévéműsor szerkesztője könyvben írta meg fia történetét.

Érdi Tamás: Kocsis Zoltán megkereste nekem a legjobb zongoratanárt

Érdi Tamás: Kocsis Zoltán megkereste nekem a legjobb zongoratanárt

Balatonhoz és a Dunához viszik el a klasszikus zenét Érdi Tamásék. A zongoraművész és édesanyja, Érdi Szabó Márta az idei fesztivál szervezéséről, a gyermekek oktatásáról és Kocsis Zoltánról meséltek, illetve arról, hogyan tanul meg tizenkét zongoraversenyt valaki, aki nem lát.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Itt hallgathatja meg Kurtág György operáját élőben

Ma este mutatják be Kurtág György első operáját a milánói Scalában. Az előadást az olasz közrádió és a Bartók Rádió élőben közvetíti, az interneten ön is meghallgathatja!
Vizuál

Ön mit szól a legújabb budapesti Sisi-szoborhoz?

Új, egész alakos szobrot kapott Sisi, azaz Erzsébet királyné a Madách téren, ám felmerül néhány kérdés az alkotással kapcsolatban.
Klasszikus

Nyolc percen át ünnepelték Kurtág operáját, a zeneszerző rádión hallgatta az előadást

Nyolc percig tapsolta Kurtág György első operájának ősbemutatóját a Scala milánói operaház közönsége csütörtök este - számolt be a Corriere della Sera olasz napilap a többnyire szakmai közönség előtt tartott előadásról.
Könyv

A nő, aki beleszületett az irodalomba, és azóta is benne él – Szabó T. Anna

Első novelláskötetét, a Töréstesztet egyfajta katalizátornak szánta, hogy begyújtson valamit, akkor is, ha fáj, hiszen nem lehet megúszni. Szabó T. Anna Kult50-ben megjelent portréja.
Tánc

Lélegzetelállító klippel tér vissza a Polunyin-Hozier páros

Az ukrán balettművész öt évvel ezelőtt az ír zenész Take Me To Church című zenéjére készült David LaChapelle-videoklipben robbant be a köztudatba. Most ismét összeálltak egy remekműre.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus érdi tamás

Miért nem vették fel a Zeneakadémiára ezt a tehetséges zongoristát?

Ezt kérdezte a legendás Leon Fleisher, amikor először találkozott Érdi Tamással. A torontói Királyi Konzervatórium zongora tanszakán látássérültként is elfogadták a fiatalember jelentkezését, ezt a napot örökíti meg a következő szemelvényünk a zongoraművészről szóló könyvből.
Klasszikus nfz

A zene ajándék

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar 2018/2019. évadának koncertjeire már feltölthető ajándékkártyával is vásárolhatóak jegyek.
Klasszikus la scala

Nyolc percen át ünnepelték Kurtág operáját, a zeneszerző rádión hallgatta az előadást

Nyolc percig tapsolta Kurtág György első operájának ősbemutatóját a Scala milánói operaház közönsége csütörtök este - számolt be a Corriere della Sera olasz napilap a többnyire szakmai közönség előtt tartott előadásról.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Mozgássérült sportoló és siket színésznő is fellép Frenáknál

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának november 17-i adásában vendégünk lesz Rohmann Ditta gornodkaművész, Borbély László zongoraművész, Frenák Pál koreográfus, Horváth László, a Fonó igazgatója.
Klasszikus interjú

Szeretnénk vigyázni Bartók örökségére

November 25-én szólal meg a Zeneakadémián a Bartók Világverseny és Fesztivál gálakoncertje, amely egyben lezárja a zeneszerzőversenyt is. Fekete Gyulával, az intézmény Zeneszerzés Tanszékének vezetőjével beszélgettünk, aki azt is elmondta, milyen kérdést felesleges feltenni egy komponistának.