Klasszikus

Az igazi dráma a Mária utcai szemklinikán kezdődött

Részlet É. Szabó Márta Akinek a madarak is Chopint énekelnek - Érdi Tamás története című könyvéből I.
2018.10.27. 12:05
Ajánlom
Érdi Tamás koraszülöttként jött a világra, egy hibás inkubátorkezelés következtében veszítette el a látását. Mégis, rengeteg küzdés árán, világszerte ismert zongoraművésszé vált. Édesanyja, Érdi Szabó Márta, az egykori Cimbora tévéműsor szerkesztője könyvben írta meg fia történetét.

erdi_cov_04HR-161521.jpg

É. Szabó Márta: Akinek a maradak is Chopint énekelnek. (Fotó/Forrás: Corvina Kiadó / Gordon Eszter)

A briliáns vak zongoraművész pályáját rajzolja meg édesanyja, É. Szabó Márta, az ismert televíziós személyiség, a Cimbora és számos más, főleg gyermekeknek szánt kultúrműsor szerkesztője. Tamás édesapja, Érdi Sándor, a Stúdió című műsor szerkesztője is jelen van a könyv minden oldalán. Az izgalmakban bővelkedő életrajz végigkíséri Érdi Tamás nem mindennapi sorsát születésétől, sőt, még annál is korábbról egészen a világhírig.

 

A Fidelio a következő négy hétben négy részletet közöl a decemberben megjelenő könyvből.

Második rész: „Egy Kroó-kritika által felkent lett a művész”

A Corvina Kiadó és a Rózsavölgyi Szalon szeretettel meghív minden kedves érdeklődőt december 1-én, szombaton 14 órától Érdi Szabó Márta könyvbemutatójára. A program során Érdi Tamás zongorázik, majd vele és édesanyjával Kepes András beszélget a kötetről. (További információ >)

A Mária utcai szemklinikán

Egy márciusi telefonhívás után – úgy hajnaltájt – ugrált örömében az egész család. Sanyi csak annyit kiáltott utánam a fürdőszobába:

– Megszületett!

Dr. B. azt üzente, hogy bezárult a Botallo-vezeték, az inkubátor befejezte a feladatát. Négy hónapot kellett erre várni, keserves négy hónapig álltunk, vártunk, reszkettünk, szorongtunk a szülőszoba ajtajában. Már szoptatni jártam naponta, ezek az órák életem legszebb élményei. Felejthetetlen, ahogy rátalált az anyatej valódi forrásának örömére, ahogy markolta a mellemet apró ujjainak erőszakos mozdulataival, talán a kismadarak ágra kapaszkodása lehet ehhez hasonló. Törékeny, éledező mozdulat, egy újabb jel az élni akarás küzdelmes útján. Erőt mutatott ez a parányi test, meg akart birkózni minden akadállyal, ami eléje tornyosult, nem sejtve, hogy ez a küzdelem egész további életét végigkíséri. De akkor még az elején voltunk ennek az ismeretlen útnak, csak a remény és Tamás küzdeni akarása éltetett bennünket.

Nos, nem evett kétszáz grammokat, mint testvérei, de szoptatni tudtam, és végre lezárult a szemcseppentős időszak, vége lett a gyötrelmes infúzióknak, amelyek újra és újra sebessé tették apró kis homlokát. Egyre valószerűbbé vált, hogy egyszer hazavihetjük, végre, végre csakis a miénk lesz.

Balázs hatalmas betűkkel írta be a zöld füzetbe: „Hurrá! Hazahozzuk! Tamás mindjárt itthon lesz!” Apró cirádák is kerültek a betűk fölé, ezeket Zsolt rajzolta, színezte egyre szebben az új hír köré. Milyen boldogan pakoltuk apró ruháit, az üvegeket, a cumikat a kosárba. Sugárzott belőlünk a boldogság. Ám, amikor már elrepültünk volna örömünkben, robbant a bomba.

Eljött a búcsúzás pillanata – Tamás békésen aludt a mózeskosárban –, már a köszönömök repkedtek a levegőben, és én már az utcán éreztem magam, amikor az indulás előtti utolsó pillanatban Dr. B. búcsúmondatától majdnem kiesett kezünkből Tamás a mózeskosárral együtt.

– Nagyon hamar el kell vinni egy szemorvoshoz, mert folyamatos ellenőrzést igényelnek a szemei.

– Hova? Miért?

Valami ismeretlen, baljós érzés kerített hatalmába.

– A szeme?

– Igen, a Mária utcai szemklinikára, már be is jelentettem, én is ott akarok lenni, ugyanis szükség lesz folyamatos kontrollra.

– Folyamatos kontrollra? – próbáltam elhessegetni a félelmemet, mert Tamás barna szemei olyan csillogóan és biztatóan ragyogtak rám, hogy ebben a pillanatban semmi sem érdekelt, csupán örülni akartam. Az utazás izgalma és a boldogság pillanatnyilag erősebb volt mindennél, és az a tény, hogy vége az inkubátor-időszaknak, a reggeli telefonoknak, a folyamatos rettegésnek, minden aggodalmat legyőzött bennünk. Sanyira néztem. Nála büszkébb és boldogabb apát elképzelni sem lehetett, ahogy kezében a mózeskosárral végigvonult a folyosón, minden mozdulatából az apai büszkeség áradt.

– Nézzék, emberek! Itt a fiam, győztünk! Legyőztük a lehetetlent!

A fiúk ugráltak, amikor beléptünk a lakásba. Örömükben azt sem tudták, mihez kezdjenek, ki akarták szedni a mózeskosárból, mert közben ő is felébredt, amiből aztán nagy csata lett:

– Ki foghatja meg? – Megfoghatom anya? – De miért nem? – És mikor? Zsolt az óvatosabb, a megfontolt és bölcs fér hangján nevelte öccsét: – Ne idegesítsd anyát! Nem látod, hogy ő is alig meri megfogni? Rendszeres vita alakult ki köztük, és soha, még véletlenül sem értettek egyet.

– Anya, a Balázs folyton piszkálja, szólj rá, nem érti meg, hogy aludnia kell. Örökösen játszani akar vele, birizgálja, ugrál körülötte, látom, hogy zavarja. Gyere, nézd már meg mit művel.

Folyton rendet kellett tennem, ki mit csinál rosszul, mit hogyan kellene másképp, de nemcsak ők, mi sem értettünk egyet, mert rengeteg új probléma merült fel. Tamás nagyon rossz evő lett. Az etetésnél rendszeresen veszekedés robbant ki. Ha én etettem, Sanyi érezte úgy, hogy ő bizony sokkal ügyesebb lenne, amikor ő próbálkozott, én hisztériáztam.

Aztán a vendégek. Érdekes pillanatok voltak, amikor meglátták a kiságyában ezt a kétkilós, négyhónapos apróságot. Zavart álmélkodásuk és a döbbenetet palástolni szándékozó igyekezetük leírhatatlan volt. Mondani szerettek volna valami kedveset erre a furcsa látványra, de nagyon nehezen sikerült. A megdöbbenését senki sem tudta titkolni.

– Milyen édes, és milyen pici! – Jaj de aranyos, hány kiló? – Nahát, ez fantasztikus, és milyen helyesen alszik, és a hasa alá húzza a lábait...

Számos barátunk csak évek múlva merte bevallani, hogy majdnem elájult a látványtól, mert ilyen pici babát még sohasem látott. Vajon mit szóltak volna négy hónappal ezelőtt, amikor még babaformája sem volt!?

Az öröm azonban rövid ideig tartott. A Mária utcai klinika doktornője nem a kíméletes orvosok közé tartozott. Bár Dr. B. kompromisszumkész emberi lénye itt is óvott bennünket, az igazi dráma mégiscsak ezek közt a falak között szakadt ránk. Tamás hangosan bömbölt, amikor kiszedtük a mózeskosárból, aztán amikor apró fejét egy számára rettentő kellemetlen szerkentyűbe szorították, végképp elszabadult a pokol. Üvöltése az Üllői útig hallatszott, és én tehetetlenül, egyre ingerültebben szemléltem a jelenetet. Csak álltam bénán, idegesen, ekkor még nem is sejtettem, mi minden következik ezután, mi mindent kell még fogvicsorgatva kibírni. Ez a nap csak előzetes azokhoz képest, ami ezután következik.

vlcsnap-2018-10-23-18h19m19s010-124725.jpg

A gyermek Érdi Tamás (Fotó/Forrás: Az Érdi-család engedélyével)

Ebben a rideg és barátságtalan szobában, ahogy vizsgálni kezdte Tamást ez az ellenszenves doktornő, már a mozdulataiból is rosszat sejtettem. Én csupán szemléltem a jelenetet, Sanyi emelte ki a mózeskosárból, ő volt, aki ezeket a rettenetes helyzeteket kezelni tudta, és milyen hálás voltam ezért.

A vizsgálat lassan ért véget. Közelebb léptem a doktornőhöz, sose felejtem el a mozdulatot, ahogy levette arcáról a maszkot, kezében a villogó műszerrel először hadonászott, majd letette az üvegasztalra. Ennek a furcsa, fémes tárgynak a hangja élesen belém hasított, megelőzve mondandóját.

– A retina sajnos leválófélben van, talán már le is vált, ez pedig sajnos a vaksággal egyenértékű.

– Miiiiiiii? Nem!!!!! Ezt nem akarom hallani! Nem akarom elhinni!

– behunytam a szemem, valami mélyről jövő fájdalommal tiltakoztam, úgy éreztem, ha nem szólalhatok meg, akkor tényleg megfulladok. Sanyi arca hófehér. Dermedten emelte fel a mózeskosarat, hogy visszategye Tamást. Ahogy a szobában felkapcsolták a villanyt, láttam, remeg a keze. Zavartan, némán elindultunk kifelé, dr. B. kinyitotta Sanyi előtt az ajtót. Mintha mázsás súly húzott volna lefelé, támolygok, nem visznek a lábaim.

 

⠅⠑⠗⠙⠊ ⠅⠞⠁⠍⠁⠎ - Érdi Tamás

„Egy Kroó-kritika által felkent lett a művész”

Kapcsolódó

„Egy Kroó-kritika által felkent lett a művész”

Érdi Tamás pályáját Kroó György a kezdetektől figyelemmel kísérte. Kritikái éppolyan fontosak voltak a fiatal zongoraművész számára, mint Kocsis Zoltán és Vásáry Tamás mentorálása. Édesanyja, Érdi Szabó Márta, az egykori Cimbora tévéműsor szerkesztője könyvben írta meg fia történetét.

Érdi Tamás: Kocsis Zoltán megkereste nekem a legjobb zongoratanárt

Érdi Tamás: Kocsis Zoltán megkereste nekem a legjobb zongoratanárt

Balatonhoz és a Dunához viszik el a klasszikus zenét Érdi Tamásék. A zongoraművész és édesanyja, Érdi Szabó Márta az idei fesztivál szervezéséről, a gyermekek oktatásáról és Kocsis Zoltánról meséltek, illetve arról, hogyan tanul meg tizenkét zongoraversenyt valaki, aki nem lát.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Az első önarckép, amely tükrözte Van Gogh elmeállapotát

Vincent Van Gogh munkásságának vezető szakértői igazolták, hogy az oslói Nemzeti Múzeum gyűjteményében található önarcképet valóban a holland mester festette. A különleges alkotás 1889-ben készült, mikor a művész pszichózisa miatt többször is kezelésre szorult.
Klasszikus

Generációk csellista példaképe: 75 éves lenne Jacqueline du Pré

Tragikusan fiatalon hunyt el, de egyetlen évtized alatt beírta nevét a legfontosabb modern előadóművészek közé. Jacqueline du Pré inspiráció sokak számára ma is, egykori hangszerén pedig magyar művész játszik.
Klasszikus

Egy nő nem csupán a gitárját tudja behangolni, hanem akár zenét is írhat

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a nők legalább annyira értenek a zenéhez, mint a férfiak. De milyenek a lehetőségeik, és mennyi terük van alkotni? Erről kérdeztük Barna Emília szociológust.
Könyv

A Tüskevár írója volt gazdatiszt, de uszálykísérő, patkányirtó és napszámos is

Bár elsősorban ifjúsági és "állatregényíróként" emlegetik, még utóbbi köteteiben is - csak úgy mellékes könnyedséggel - zseniális emberábrázoló. 1900. január 25-én született Fekete István író.
Jazz/World

Visszakapta az ellopott hegedűjét Lajkó Félix

Sajtónyilvánosság előtt kapta vissza ellopott hegedűjét Lajkó Félix január 23-án, csütörtökön, Újvidéken.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Itt a lehetőség: felvételt hirdet a Magyar Rádió Gyermekkórusa

Nagycsoportos óvodások és általános iskolás gyermekek jelentkezését várja a magyar és külföldi zeneélet elismert énekkara.
Klasszikus portré

Generációk csellista példaképe: 75 éves lenne Jacqueline du Pré

Tragikusan fiatalon hunyt el, de egyetlen évtized alatt beírta nevét a legfontosabb modern előadóművészek közé. Jacqueline du Pré inspiráció sokak számára ma is, egykori hangszerén pedig magyar művész játszik.
Klasszikus lemez

Nicola Benedetti is fellép a Grammy-átadón

A skót hegedűművész is ott lesz január 26-án az egyik legnagyobb zenei díj átadóján. Az is lehet, hogy kap valamit.
Klasszikus hír

Bionikus kesztyűben újra képes zongorázni a brazil zongoraművész

Több mint 20 év után ismét képes mindkét kezével zongorázni Joao Carlos Martins brazil zongoraművész, Johann Sebastian Bach zenéjének egyik legnevesebb előadója.
Klasszikus hír

Tabea Zimmermann brácsaművész az idei Siemens-díj nyertese

Az elismerés nem csekély, negyedmillió eurós pénzjutalommal is jár.