Klasszikus

"Az ihlet spontán, kegyelmi állapot"

2013.12.29. 07:07
Ajánlom
Sándor László a BMC zeneszerzőversenyén az egyik nagyzenekari díjat és a Fidelio különdíját vihette haza. A fiatal muzsikust a kortárs zene lehetőségeiről, a hangszeres háttér fontosságáról, a nemzeti iskolák létjogosultságáról kérdeztük. INTERJÚ

- Mikor tudtad meg, hogy - ha csak egy pár perces fanfár erejéig is - a te műved fog először elhangozni az újjávarázsolt Nagyteremben?

- A fanfár kiválasztása a Zeneakadémia belső pályázatának eredményeként történt. Az, hogy  műsor fanfárral indul, csak később derült ki. Az eredeti elképzelés szeint a megnyitó napján különböző időpontokban és különböző heszíneken (lépcső, aula, Kisterem előtti terület) hangzottak volna el fanfárok. Ebből valamennyi meg is valósult, hiszen a Kodály-fanfár a Solti-emlékmű avatásakor és a Kisterem (most már Solti György Kamaraterem) előtt is elhangzott. Viszonylag hamar tudtam azt is, hogy a megnyitó ünnepség az én fanfárommal kezdődik, de mindössze az esemény előtt két-két és fél héttel tudatosult bennem, hogy vezényelni is én fogom. Ennek persze volt praktikus oldala is, hiszen én tartottam a próbákat, én tanítottam be a darabot.

- Kissé meglepő volt, hogy fanfárod alcímmel is rendelkezett: "a Valóságos Szentháromság tiszteletére". Mi indokolta egy hangversenyterem megnyitásán a keresztény hit kifejezéseinek megjelenését?

- Batta rektor úr és mások is szóltak arról többhelyütt, hogy a Zeneakadémia Nagyterme nemcsak megjelenése és akusztikája miatt különleges, hanem díszítő szimbolikájának átgondolt spirituális üzenete is szót érdemel. Dionüszosz és Apollón neve hangzott el, valamint görög és egyiptomi formák, szimbólumok kerültek említésre. Mindez egyáltalán nem áll ellentétben azzal, hogy az épület névadója (egyben az intézmény alapítója) Liszt Ferenc mély katolikus hite és vallásossága közismert. Helyénvalónak éreztem ezen a történelminek mondható eseményen felvállalni azt, hogy az alkotás által a spirituális világgal teremthetünk kapcsolatot, ha akarunk és ha magunkat arra alkalmassá tesszük. Az ihlet spontán, kegyelmi állapot, ezt minden alkotó (tudatosan, vagy anélkül) átéli. Ugyanezt tanítja az ókori görög és az ókori egyiptomi művészet-filozófia és ugyanezt vallotta Liszt Ferenc is. Fanfárom ezért olyan háromtagú formában lett megírva, ahol kis változtatásokkal lényegében ugyanaz az akkordsor hangzik el háromszor.

- Ma, amikor szinte mindenféle zenéhez pár kattintással, határok és postaköltség nélkül hozzá lehet jutni, és egy ausztrál kolléga ugyanúgy hatást gyakorolhat valakinek a stílusára, mint a szomszéd teremben tanító hazai mester, mennyire beszélhetünk még nemzeti iskolákról? Mi lehet a Zeneakadémia szerepe a fiatal magyar zeneszerzők érvényesülésében?

- Biztos, hogy a Zeneakadémia (a mi iskolánk) nemzeti is. Kell is, hogy így legyen. Egy kedves tanárom mondta, hogy mióta világ a világ, a nagy mesterek zenéjén hallatszik, hogy mely nemzet tagja alkotta. Pár taktus után tudjuk, hogy amit hallunk, az francia zene, vagy német, vagy orosz. A magyar zene is felismerhető. Akkor is, ha a népzene nincs jelen egy adott darabban. Sőt, felismerhető, vagy felismerhető kéne legyen a kortárs zeneirodalomban is, mint ahogy Boulez zenéjén halljuk, hogy francia, Stockhausen-én halljuk, hogy német, valamint - nem utolsó sorban - Ligeti zenéjének magyarságát is érezzük egész életművében. Nehéz megfogalmazni, hogy mitől halljuk, de halljuk. Valahogy a zene kisugárzása megüzeni számunkra. Ebből viszont gyanítható, hogy az egyéni útkeresés egyik valódi, nagy nehézsége annak megtalálása is, hogy egyéni hangom megszülessék úgy is, mint magyar zene.

- A te darabjaidban a magyar népzene lépten-nyomon feltűnik. Megoldás akar ez lenni a te útkeresésedre?

- A népzene használatához nem ilyen kombinatív úton jutottam. Műkedvelő amatőr szinten magam is művelője vagyok a népzenének, sokáig táncoltam, valamint kezdő szinten a népi hegedülést is tanulom. Otthon a népzene az életünk része. Az lett volna a meglepő, ha nem jelenik meg darabjaimban. Azonban bízom bene, hogy akkor is magyar zenét írok, amikor népi elemeket egyáltalán nem használok.

- A BMC előző zeneszerzőversenyének egyik győztese vagy, mennyiben segítette a pályádat ez a siker? Miért tartod szakmailag fontosnak ezeket a megmérettetéseket?

- A 2011-es versenyen negyedikként zártam, 2013-ban ezt harmadik helyre sikerült javítani. Nem a helyezés az, ami lökést adott, hanem a verseny hírverése. Az interjúk, cikkek, az élő közvetítés, és a bőkezű különdíjak, melyek közül néhány nekem jutott. A 2011-es versenyt csak részben éltem meg sikerként, és nyilvánvalóan ennek a kettős érzésnek hatására, valamint az elméleti tevékenység iránti vonzalmam miatt felvételiztem a Zeneakadémia MA zeneszerzés szakára. Itt aztán kinyílt a világ. Olyan emberekkel, fiatal és idősebb hangszeres művészekkel ismerkedtem meg és kötöttem baráti-szakmai kapcsoltot, akikért csak hálás lehetek. Tanáraimnak is sokat köszönhetek és nagy öröm résztvenni azokon a kortárszenei eseményeken, melyeken enélkül nem lehetnék ott. A megnyíló Zeneakadémia pódimára sem jutottam volna másként. Mindazonáltal fontos megjegyezni, hogy Magyarországon az UMZF verseny a legfontosabb olyan lehetőség, ahol nagyobb együttesre írott műveinket bemutathatjuk. Kevés ilyen alkalmunk adódik, erre viszont - mostmár azt hiszem kijelenthető - számíthatunk is.

- Mennyiben segíti egy zeneszerző munkáját az, ha egyben gyakorló hangszeres muzsikus is, zenekari tapasztalattal?

- Amit a hangszerelésről tudok azt a Danubia Zenekarban eltöltött 20, és az - akkor még - Matáv zenekarban eltöltött 6 évemnek köszönhetem. Hegedűsként sok kortárs darabban működtem közre, köztük a sajátjaimban is. Nagyon fontos lenne, hogy fiatal zeneszerzők huzamosabb ideig nagyobb hangszeres együttesek közelében lehessenek. Ahol csak tehetem, elmondom, hogy erre a "házi zeneszerzői státusz" lenne a legalkalmasabb. Az elképzelés nem körvonalazott még, de olyan állás, vagy félállás-félére gondolnék, melyre fiatal zeneszerzők (némi szakmai múlttal a hátuk mögött) pályázhatnának szimfonikus zenekaroknál, évről évre. Egy ilyen elnyert állás egy évig tartana. Nyilván vannak, akik nálam jobban értenek a konstrukció kidolgozásához, de valamilyen módon a zenekar is adna a szerzőnek (anyagi értelemben), a szerző is adna a zenekarnak (szakmai és művészi értelemben). Ez utóbbi egy éven keresztül dolgozna az együttessel. Bejárna a próbákra, figyelné a munkát, közben kapna hangszerelési feladatokat, megrendeléseket átiratok készítésére, dolgozna a zenekarból alakult kamaraegyüttesekkel, ahol saját darabjai is műsorra kerülnének, és ha van hozzá affinitása, vezényelhetne is ezeken a koncerteken, vagyis saját darabjait ő próbálná be a zenészekkel. Az évad végén a zenekar bemutatná egy szimfonikus művét, melyet az adott együttes számára komponálna. Amennyiben a zenekar és annak vezetősége örömét lelte a szerzővel való együttműködésben, egy évvel meghosszabbíthatná állását, vagy később visszahívhatná. Fontos lenne temészetesen, hogy valamilyen módon az adott zenkar is profitáljon e státusz felajánlásából.

- A kortárs zene propagálása még mindig nehezebb feladat elé állítja a hangversenyszervezőket idehaza, mint Nyugat-Európában? Mi lehet ennek az oka és mit tehet egy zeneszerző azért, hogy a hazai közönség befogadóbb legyen?

- Erre a kérdésre sokan, sokféle választ adnak és a különféle válaszok adói között gyakran heves vita alakul ki. A közönség nyitottságának és felkészültségének állapotát világméretű folyamatok határozzák meg, melyek ellen nem sokat tehetünk. A minap Szőllőssy Transfigurazioni c. művét hallgattam a Müpában az MR Szimfonikusok előadásában. Mellettem két hölgy a darab első hangjait megelőző rövid csönd beálltáig egy otthon a mélyhűtőben hagyott csirkepörköltről és annak majdani elfogyasztásáról beszélgetett. Szinte kellemetlenül és kéretlenül szakította félbe beszélgetésüket a mű felhangzása. Csoda, hogy semmit nem tudtak kezdeni az elhangzottakkal? Ebben a Szőllőssy-darab egyáltalán nem hibás. Visszasírjuk azokat a korokat, amikor a közönség felkészülten ment a koncertre. Otthon utánaolvasott a műveknek, Urambocsá' levette a polcról a zongorakivonatot, bele-bele játszott, vagyis lelkileg, szellemileg készítette magát arra, amit majd este hallani fog. Ez ma már nagyon ritkán fordul elő. Legalább a műismertetőt elolvasnák, amit az ajtóban osztanak! Sajnos az említett eset általánosnak mondható. Az átlag zenehallgató természetes belső kíváncsisága hiányzik. Érdemes sok olyan koncertet rendezni, ahol ezt próbáljuk felkelteni. Magam is szerveztem Danubiás éveim alatt jópár olyan eseményt, ahol érdekes és érdeklődést keltő szóbeli ismertetésekkel választottuk el a műveket, sőt, vendégként résztvettem "beszélgetős" koncerteken, ahol a közönség feltehette kérdéseit a szerzőnek és az előadóknak.

Kompozícióinkat nem befolyásolhatja a közönség igénye és felkészültsége. Leírt hangjainkkal egészen más fórumon tartozunk elszámolással. Ha ott számadásunk megállja a helyét, akkor darabunk sorsa felől nem kell tovább aggódnunk, az majd utat talál azokhoz a fülekhez, melyeknek hallaniuk kell.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Kettévágott Carmina Burana – reakciók az operaházi büfébotrányra

Bogányi Tibor karmester visszalépett az operaház Carmina Burana-produkciók vezénylésétől, mivel főigazgatói döntésre szünetet kell beiktatni az előadásba. Az ügy számos viharos reakciót váltott ki.
Vizuál

Elhunyt Koncz András festőművész

A Munkácsy-díjas festőművész, Koncz Zsuzsa énekesnő öccse hosszú, méltósággal viselt, súlyos betegség után hunyt el március 2-án hajnalban, életének hetvenegyedik évében.
Zenés színház

„Mindenkinek ajánlom, hogy menjen ki éjszaka az erdőbe!” – interjú Claus Guthtal

A világ egyik legjelentősebb operarendezője, Claus Guth nemrég Budapestre látogatott: számos neves színház után a Magyar Állami Operaház is átvette Don Giovanni-rendezését. Ebből az alkalomból kérdeztük az alkotót.
Vizuál

Elhunyt Vadász György építész

Életének 92. évében, március 3-án elhunyt Vadász György Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építőművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a nemzet művésze. A kilencvenes években készült épületeivel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a bauhaus ismét népszerűvé vált a hazai építészetben.
Színház

Oidipusz a politika útvesztőjében – bemutatták Szikszai Rémusz rendezését a Radnóti Színházban

A Radnóti Színház legújabb előadásában Oidipusz egy idealista, ígéretes politikus, akinek szembe kell néznie a múlt terheivel. A produkció bemutatójára március 3-án került sor. A főszerepekben mások mellett Pál András, Kováts Adél és László Zsolt látható.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

A Moldván túl – Bedřich Smetana ritkábban játszott művei

1824. március 2-án született a cseh nemzeti zene egyik legnagyobb alakja, Bedřich Smetana. Hazám című ciklusának közkedvelt darabját, a Moldvát mindenki ismeri, de mit érdemes még meghallgatni a zeneszerzőtől?
Klasszikus hír

Meglett a Győri Filharmonikus Zenekar vadászkürtje

A rendőrség megtalálta azt a nagy értékű hangszert, amelyet januárban tulajdonított el valaki az együttestől. A kürt így visszakerülhetett jogos tulajdonosához.
Klasszikus interjú

„Ha az ember idős, már sokkal szabadabb” – születésnapi interjú a 80 éves Vidovszky Lászlóval

Nemrég ünnepelte nyolcvanadik születésnapját, március 2-án pedig a Zeneakadémia is koncerttel köszönti Vidovszky László Kossuth-díjas zeneszerzőt. A jeles alkalom apropóján pályája indulásairól, zeneszerzői motivációiról és alapelveiről kérdeztük a komponistát.
Klasszikus ajánló

Nemzetközi színtérre lép az Orgonák éjszakája

A Magyarországon már évek óta népszerű programot idén három kontinens közel harminc országában rendezi meg a Filharmónia Magyarország, május 18-án, pünkösd szombatján.
Klasszikus interjú

„Egy álmom válik valóra” – interjú Mohai Bálint fagottművésszel

A Concerto Budapest szimfonikus zenekar március 3-i Mozart-napjának nyitókoncertjén csendül fel az örök érvényű mester Esz-dúr sinfonia concertantéja oboára, klarinétra, kürtre és fagottra (K. 297b). Ennek apropóján beszélgettünk az együttes szólamvezetőjével.