Magyarország és a világ számos kiváló hangszerét megszólaltattad már. Van kedvenced?

Nehéz egyet kiválasztani, de azért néhány igazán mély nyomot hagyott bennem. Például a maihingeni kolostor Baumeister-orgonája, ami egy tőrőlmetszett délnémet barokk hangszer. A szekularizáció során a templom grófi kézbe került, az orgona klaviatúráját borító fafedelet lepecsételték, és majdnem kétszáz éven keresztül nem zenéltek rajta. Azóta aprólékos műgonddal restaurálták a hangszert, még arra is figyeltek, hogy ha valamit ki kellett cserélni, akkor olyan szegeket és faanyagokat használjanak, amit az építése idején. Néhány évvel ezelőtt volt alkalmam játszani rajta. Ennyire finom billentést talán sehol máshol nem tapasztaltam.

Van bakancslistás hangszered?

A párizsi Saint-Eustache templom orgonája véleményem szerint sok szempontból még a Notre-Dame nagyorgonájánál is izgalmasabb. Amikor a Conservatoire-ra jártam, ott tartották az improvizációvizsgát. Nagyon keveset tudtam ott gyakorolni, talán egy órát, de az elképesztő élmény volt. Többek között abban különbözik a Notre-Dame orgonájától, hogy tartozik hozzá egy lenti játszóasztal, ami elektronikusan működteti a hangszert, így az orgonistának egészen más hangzásélményben van része: térben hallja az orgonát, nem csak fentről, ahol a hang nagyon erős és intenzív. Remélem, egyszer még koncertezhetek ott valamikor.

Tabajdi Ádám orgonaművész (Fotó/Forrás: MVM Zrt.)

A párizsi Notre-Dame orgonistájának pozíciója exkluzív módon száll mesterről tanítványra. Mit jelent pontosan ebben a rendszerben a székesegyház orgonista-gyakornokának lenni?

Amikor kint tanultam, Olivier Latry, a templom egyik orgonistája volt a főtárgytanárom, ő kezdeményezte az együttműködést a Notre-Dame és a Conservatoire között. Létrejött egy határozott idejű gyakornoki pozíció, de ekkor még nem körvonalazódott pontosan, hogy ez mit takar, és én voltam az első, akin kipróbálták az új rendszert. Bizonyos mértékig részt vehettem a székesegyház zenei életében. Részben a liturgiában, részben a Notre-Dame fantasztikus kórusának korrepetíciójában.

Számos versenyeredményt és díjat tudhatsz magadénak, amelyek mellé most megkaptad a Junior Prima Díjat is. Mit jelent számodra ez az elismerés?

Jóleső szakmai visszajelzés, ami valamelyest leveszi a vállamról a zenészélettel jellemzően együtt járó megfelelési kényszert. Ez a díj azt jelzi számomra, hogy amit csinálok, az jó, folytatni kell, és tovább haladni ezen az úton.

Ha már szóba kerültek a versenyeredmények: hogyan viszonyulsz a zenei megmérettetésekhez?

Sok előnye van a versenyzésnek, de hátrányai is akadnak. A legnagyobb szerintem az, hogy egy olyan érzékeny és árnyalt produktumról, mint a zene, objektív ítéletet nyilvánítani képtelenség. Emiatt azt gondolom, nem feltétlenül szabad nagy jelentőséget tulajdonítani a versenyeknek; sem annak, ha az ember nem ér el eredményt, sem pedig annak, ha esetleg első helyezett lesz. De természetesen lehet benne találni értékeket.

Emellett számomra motiváló az apropó is, hogy a művet magas szinten előkészítsem és prezentáljam. Tehát elmondhatom, hogy olyan versenyen még nem indultam, amiből ne jöttem volna ki gazdagon.

Tabajdi Ádám orgonaművész (Fotó/Forrás: MVM Zrt.)

Az orgona szerepe sokat változott a zenetörténet évszázadai alatt. Milyen szerepet játszik a kortárs klasszikus zenében?

Általános tendencia az orgonairodalomban, hogy a bonyolult és sokrétű hangszer pontosabb ismerete miatt jellemzően az orgonisták írnak igazán kiemelkedő orgonadarabokat. Ez igaz a kortárs szerzőkre is. Ezen belül eléggé különböző, ki hogyan nyúl az orgonához. A modernizációnak köszönhetően egyre újabb technikák segítik az orgonistákat. Például

Én azokat a kortárs műveket preferálom, amik a hangszernek erre a jellemzőjére építenek.

Hogy működik egy kortárs darab egy évszázadokkal ezelőtt épített barokk hangszeren?

Ez alapvetően a mű függvénye. A modernizáció hatalmas változást hozott az orgonaépítészetben, ami hamar és végérvényesen megváltoztatta a hangszer irodalmát is. Az elektromosság megjelenésével a hagyományos fújtatást kiváltotta a motoros, és megjelent a Setzer-kombináció, ami azt jelenti, hogy nem kellettek többé regisztrátorok, akik minden egyes hangszínváltásnál kihúzogatták a regisztereket, hanem egy számítógép tárolja a beállításokat. Így az orgonistának nincs más dolga, mint egy egyszerű billentyűkombinációval elmenteni a hangszíneket, aztán játék közben egy gombnyomással előhívni ezeket. Ez a változás tette lehetővé, hogy koncertező szólistaként léphessünk fel. Ugyanakkor léteznek olyan kortárs művek is, amelyeket kifejezetten egy bizonyos régi hangszer inspirált. Ilyenkor a darabban megállás, szünet teszi lehetővé, hogy az orgonista regisztert váltson saját magának.

2020-ban rögzített, The Orchestral Organ című lemezeden saját átirataidat játszod. Manapság is foglalkozol átiratok készítésével?

Folyamatosan, most éppen három átiraton is dolgozom. Mindig csábított a lehetőség, hogy a szimfonikus zenekari művek sokféle hangszínét visszaadjam orgonán. A zenekari faktúra alsó két szólamát gyakorlatilag el lehet játszani pedállal, így az orgonista bal keze felszabadul további szólamok számára. Jelenleg Sosztakovics Ünnepi nyitányán dolgozom, január 8-án készülök bemutatni Hamburgban, aztán majd Amerikában is sokat koncertezem vele. És nagy öröm számomra, hogy a lemezen is hallható, Bartók Táncszvitjéből készített átiratom kottája néhány hónapon belül megjelenik az Editio Musica Budapest gondozásában.

A Junior Prima Díj (Fotó/Forrás: MVM Zrt.)

Mitől függ, hogy egy átirat jól működik-e orgonán?

Sokat hallgatok szimfonikus zenekari darabokat, egy idő után pedig már a fejemben is szólnak ezek a művek. Ilyenkor, amikor belül hallgatom a darabokat, önkéntelenül is elkezdem az orgona eszközeivel megközelíteni – és hirtelen ráébredek, hogy teljesen jól játszható orgonán. De meg kell jegyeznem azt is, hogy nemrég például egy műről azt hittem, nagyon jól fog működni, és amikor elkezdtem vele dolgozni, akkor döbbentem rá, hogy egyes részeiben olyan komoly kompromisszumokat kellene hozni az adaptáció érdekében, hogy végül is letettem az átírásról. Szerintem az átirat akkor működik, ha a mű eredeti üzenete nem sérül.

Sietze de Vries orgonaművész egy használaton kívüli templomban lakik, ami a gyakorlás szempontjából nyilván praktikus. Ha neked lehetne saját orgonád, milyen lenne?

Ha egyet kellene választanom, akkor modern orgona lenne, mechanikus traktúrával, amiben már van lehetőség hangszíneket tárolni. Ez azért fontos, mert az általam kedvelt irodalom jelentős része már igényli ezt a léptetőberendezést. Amszterdamban van egy Orgelpark nevű intézmény, szintén valamifajta használaton kívüli templom, ahol nem kevesebb mint nyolc orgona található. Az alapítók célja az volt, hogy minden fontos orgonatípust bemutassanak a reneszánsztól a barokk orgonán át a német romantikus hangszerig. Ha lehetne egy kívánságom, akkor ez lenne az álom!

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Tabajdi Ádám orgonaművész (forrás: MVM Zrt.)