Csajkovszkij az egyik legkedveltebb orosz zeneszerző, leghíresebb dallamai közkincsszámba mennek. Alkotásai rendszeresen hallhatók hangversenyeken, ám dalművészete alig ismert, noha bőségesen gazdag termést ölel át: több mint száz kompozíciója maradt fenn az utókor számára. Születése 175. évfordulója nagyszerű alkalom az ismerkedésre: a Müpa szeptember 29-i dalestjén kiváló szólisták – Karine Babajanyan, Vladimir Bajkov és Wiedemann Bernadett – vezetnek be a szerző életművének jobbára ismeretlen szegletébe. A dalok között Kovács Sándor zenetörténész kalauzol.
Karine Babajanyan
Számos világhírű zeneszerző esetében megfigyelhető, hogy zenekari apparátusra írt életművük az ismeretlenség homályában tartja személyesebb hangvételű, énekhangra írt munkáikat, amelyeket többnyire nem méltatunk figyelemre. Úgy tűnik, a 19-20. századi orosz zeneirodalmat különösen sújtja e jelenség. Tegyük hozzá, tulajdonképpen ok nélkül, hiszen Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov és Rachmaninov művészetéhez hasonlóan Csajkovszkij dalai is szerzőjük jól ismert stílusának jegyeit viselik magukon. A romantikus komponista – ahogyan szimfóniáiban és balettjeiben – az énekhangra írt munkáiban is a nyugat-európai és az orosz tradíciót ötvözte egyedi módon, Glinka, Schubert és Schumann örökségéből kiindulva. Csajkovszkij leggyakrabban a szerelemről, valamint annak fájdalmáról szóló költeményeket zenésített meg, de egyszerű életképeket, zsánereket is találunk témái között, az orosz hatást pedig a népzenei ihletettség erősíti (konkrét népdalfeldolgozások is), továbbá néhány dala a korban oly divatos tánc, a keringő formájában íródott.
Talán nem véletlen, hogy eddig olyan világhírű énekesek karolták fel az orosz dalirodalom elfeledett remekeinek ügyét, mint Jevgenyij Nyesztyerenko vagy az idén elhunyt Jelena Obrazcova. Hasonló értékvivő célból ad most otthont a Müpa ennek a különleges dalestnek.
Az est szólistái közül az örmény Karine Babajanyan egészen messziről indult: jereváni tanulóévei után német dalszínházakban kapott és kap egyre több felkérést. Wiedemann Bernadett az egyik legjobb magyar mezzoszoprán, aki dalénekelésben ugyanúgy kimagasló teljesítményt nyújt, mint az operaszínpadon. Vladimir Bajkov elsősorban az orosz operairodalom nagy basszusszerepeit alakítja, Brüsszelben például a Borisz Godunov címszereplőjeként lépett színpadra. Az orosz vokális stílusban otthonosan mozgó művészeket a szinte kizárólag dal- és áriaesteken közreműködő, elhivatott zongoraművész, Virág Emese kíséri. Mivel jórészt ismeretlen területről van szó, Kovács Sándor személyében a nézők mellé szegődik egy avatott kalauz, aki számos érdekességgel világítja meg a megragadó hangulatú zenék hátterét.
hírlevél
