Giuseppe Verdi munkásságából a legtöbbeknek alighanem az operák jutnak eszébe, pedig

Halottak napja környékén rendszeresen felcsendül Requiemje, de kései darabja, a himnuszok és imádságok szövegére készült Négy szent ének (Quattro pezzi sacri) kényes kórusszólamaival szintén képes éteri magasságokba ragadni a hallgatóságot.

A középkori halotti mise a zenetörténet számtalan szerzőjét megihlette, elsősorban a második tétel, a kezdősora alapján a Dies irae címen emlegetett középkori himnusz izgatta a legtöbbek fantáziáját. Tommaso da Celano Ének az utolsó ítéletről című műve grandiózus látomásban tárja fel a végítélet borzalmait és a túlvilági lélek rettegéseit. Verdi monumentális zenei témát társít a tételhez, erősen ritmikus bevezetővel, hatalmas futamokkal, kirobbanó kórusbelépéssel.

Verdi Requiemje azonban nem csupán grandiózus hatásáról és lehengerlő fortéiról híres. Egészen kamarazenei jellegű megoldásai is vannak, például a Quid sum miser tétel fafúvóskíséretes tercettje, mely a lélek finomabb rezzenéseire irányítja a figyelmet. A befejezés pedig sok kérdést vet fel, az örök haláltól való megszabadulást kérő Libera me tétel a szoprán szólista és a kórus nyugtalan suttogásával zárul.

Mivel a Requiem zenei anyaga sok hasonlóságot mutat az operákéval, általában olyan előadók szólaltatják meg, akik nagy tapasztalattal rendelkeznek Verdi dalműveit illetően. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar koncertjét a fiatal olasz karmester, Giacomo Sagripanti fogja vezényelni, a szólisták pedig a romantikus operarepertoár avatott tolmácsolói, Bakonyi Anikó, Szántó Andrea, Fekete Attila és Cser Krisztián lesznek.

Fejléckép: Giacomo Sagripanti (fotó: Amati Bacciardi / Nemzeti Filharmonikusok)