Klasszikus

"Az operaéneklés olyan, mint az űrutazás"

2013.03.22. 19:13
Ajánlom
Szemeiben a koboldok komisz csintalansága, a tündék kíváncsi, túlnani figyelme. Ám ennél is több arca van. Hol kislányos, hol kisfiús, olykor megejtően csábos, máskor vonzóan csúnyácska. Koloratúrszopránja nem merül ki vokális hajlékonyságban, sem akrobatikus gégetornában

Hangszínpalettáján meghökkentő hatásokat képes kikeverni: suttogást, sikítást, zörejt légtornászi bravúrral varázsol hangzó élménnyé. Barokk specialistaként könyvelik el, de a címkék lehullnak róla. Purcell, Rameau, Mozart ugyanúgy anyanyelve, mint Strauss, Berg vagy Britten muzsikája. Ő nem a megközelíthetetlen díva, ő az operaszínpad Audrey Tautou-ja, Harisnyás Pippije, ügyeletes hippije. Patricia Petibon, ki más.

Nemcsak lángoló, amúgy természetes vörös haja, hanem leginkább temperamentuma miatt asszociálnak róla Astrid Lindgren Pippijére. Simán el tudom képzelni, ahogy Franciaország szívében, Montargis poétikus utcáinrendőrökkel fogócskázik, tolvajokat vendégel, majd pedig lebontja és újraépíti házát, zsúrt rendez magának", később a plafonról vakargatja a palacsintákat, melyek feldobásuk után rejtélyes módon elfelejtettek visszaesni. Anyukája Pippiéhez hasonlóan angyal, ráadásul olasz, apukája ellenben nem négerkirály, hanem szimplán francia polgár. Bár nem szakmabeliek, mindketten bolondulnak a muzsikáért, és rajongásukat sikeresen továbbörökítették lányuknak, akit már zsenge Pippi korában megfertőzött a klasszikus zene, álló nap csicsergett, nyüstölte a zongorát. Közben arról ábrándozott, hogy űrhajós lesz, minimum holdutazó. Na jó, ha nem, akkor állatorvos vagy festőművész.

Az egyetemet „plastic arts" szakon kezdte el, szobrászkodott, festett, az anyagból kiszabadította a szellemet, de közben a zongora megszelídítésében is szép eredményeket ért el, a billentyűk egyre elégedettebben doromboltak a keze alatt. Úgyhogy nem kellett nagyon győzködnie magát, hogy beiratkozzon a párizsi Conservatoire-ba. A zenetudomány szakot csak azért abszolválta, hogy minél mélyebbre lásson az idő kútjában. A megértést épp olyan fontosnak tartja, mint az intuíciót vagy a spontaneitást. Tudományos képzettsége segít abban, hogy helyesen értelmezze az egyes darabokat, amelyeket énekel. Rachel Yakarnál ugyanis belekezdett hangszálainak fényesítésébe.

Minél többet énekelt, annál többször merült el a gyerekkori álomban: látta magát lebegni a világűrben. Az operaéneklés olyan, mint az űrutazás, nyilatkozta többször. Az opera távoli, misztikus, a hétköznapi valóságtól elrugaszkodott világ, akárcsak egy idegen bolygó, mondjuk, a Hold. Igen, lunatikus vagyok, vigyorog egy tévéinterjúban, szarvszerűen feje búbjára csavart vörös haja alól Patricia Pippi Petibon.

Kórusban kezdte, mint mindenki más, szorgalmasan járt énekórákra, nem nyomult, csak kíváncsian várta, mit hoz az élet. William Christie, a historikusok francia barokkra szakosodott doyenje fedezte fel. Hála neki, Petibon már fiatalon felléphetett a milánói Scalában, a londoni Wigmore Hallban vagy az Aix-en-Provence-i fesztiválon. Szólistaként Jean-Philippe Rameau Hippolyte et Aricie-jében debütált a Palais Garnier-ben, amelynek mennyezeti freskóját Chagall festette, mellesleg Patricia egyik rokonának segédletével. A historikus és nem historikus karmesterek sorban álltak, hogy újra meg újra felfedezzék maguknak Petibont. Harnoncourt figyelmét például felesége, Alice hívta fel a tündéri jelenségre. Egy videofelvételen látta énekelni, és a hangja mellett grimaszaival és bohókás megjelenésével bűvölte el.

„Az éneklés a pillanat művészete, ami szárnyakat ad a képzelőerőnknek - így szól Petibon ars poeticája. - Minden hang hatással van az éneklésemre, ami csak körülvesz, legyen az klasszikus, jazz, rock vagy világzene. Mindig az új hangzást keresem, ez az, ami igazán ösztönöz, ami a különböző karmesterekkel, zenekarokkal, zenészekkel való együttműködésemet izgalmassá teszi." Petibon szereti a színpadi létet: kedveli a kísérletezést, az abszurd humort, a meglepő effektusokat. Vakmerő és kalandvágyó is tud lenni, akár a meztelenségtől sem riad vissza, ha úgy érzi, hozzáad a darab lényegéhez.

Engem először Mozart Szöktetésében vett le a lábamról, a neki testhezálló Blonde szerepében. Egy Arte-interjúban így mesélt Mozarthoz fűződő viszonyáról: „Mozart arra késztet, hogy higgyek valami magasabb rendűben. A lélek festője, behatol a legmélyebb tartományokba, és mindig elmegy a végletekig. Az énekesekkel és a zenekarral olyan színeket teremt, amelyek teljes egészében lefedik az emberi létezést. Énekesként ugyan követem a partitúra előírásait, de ezen felül újra kell alkotnom a zenét, új élettel kell megtöltenem minden egyes hangját. Amit nem akarok, az a szimpla szépség."

Attól bizony nem kell félnie, hogy bármelyik produkciójára rátelepszik a szépség unalma. Bármihez nyúl, lefújja róla a port. Ezt tette Berg Lulujával, a Carmina Burana szoprán szólójával vagy éppen Offenbach zenéjével. Reményei szerint egyszer majd Bellinit és Verdit is fog énekelni. Beleborzongok, ha elképzelem, miket művelne a Traviata hippisre vett Violettájaként. Remélem, akad majd karmester, aki bevállalja. A barokk zenében amúgy mindig arra törekszik, hogy valami új, izgalmas, felvillanyozó hatást produkáljon, ám ezt olyan ügyesen csinálja, hogy sosem téved be az öncélúság zsákutcájába. Bizonyítják ezt az utóbbi évek szólólemezei: Amoureuses (2008), Rosso (2010), Melancholia (2011). Legutóbbi korongja, a Nouveau Monde (2012) valóságos „barokk crossover", kísérletezés új hangokkal és textúrákkal. Ütősökkel és egzotikus hangszerekkel felturbózva szólaltat meg ismert és kevésbé ismert népdalokat, zarzuelát, Charpentier-, Purcell- és Rameau-áriákat, illetve friss vért pumpál Händel ritkán hallott spanyol kantátájába is.

Hozzánk a Művészetek Palotájába a Münchener Kammerorchester kíséretében érkezik. Britten 1939-ben, Rimbaud verseire írt darabját, a Les Illuminations-t adja elő, illetve Purcell Dido és Aeneasából Dido búcsúját, amely legújabb lemezén is szerepel. Az elhagyott nő világfájdalma Petibon előadásában olyan megrázó, hogy felülemelkedik saját kontextusán, és a hallgató valósággal transzcendens élményben részesül. Harisnyás Pippi felnőtt. Nyomot hagyott a Hold porában.

Programkereső

Legolvasottabb

Zenés színház

„Istennek egy törvénye van: a szeretet”

A Hegedűs a háztetőn 1964-ben, a New York-i Broadwayn kezdte világraszóló karrierjét, 1966-ban mutatták be európai színpadon (Anatevka címen), 1971-ben film is készült belőle. Magyarországon 1973-ban, Vámos László emlékezetes rendezésével, Bessenyei Ferenc legendás főszereplésével debütált. Legújabb változatát július 31-én a Margitszigeti Szabadtéri Színházban, Bozsik Yvette rendezésében láthatja a közönség.
Tánc

Elhunyt Axt Lászlóné Ibolya artistaművész

71. életévében elhunyt Axt Lászlóné Ibolya világhírű artistaművész, akit a Fővárosi Nagycirkusz társulata fájó szívvel búcsúztat.
Klasszikus

Zenei utazás Mozarttól Josef Sukig

Álmodozó nyári éjjel címmel július 29-én szabadtéri koncertet az Anima Musicae Kamarazenekar, az Óbudai Társaskör kertjében. A műsorban elhangzanak Mendelssohn, Mozart, Hugo Wolf és Josef Suk művei is, valamint vendégművészként fellép Horgas Eszter és Polónyi Ágnes.
Zenés színház

Kazinczy Ferenc fiáról készít előadást a Madách Színház

Derzsi György és Meskó Zsolt darabja, a Kazinczy, a tizenötödik nyerte a III. Madách Musical Pályázatot, melyet a teátrum műsorra tűz a 2021/22-es évadban.
Zenés színház

Sztárgála és jótékonysági nap Patricia Petibonnal és Lawrence Brownlee-val az Opera Eiffel Műhelyházában

2021. augusztus 21-én 19:00 órától a kivételes francia koloratúrszoprán, Patricia Petibon és a legkeresettebb amerikai bel canto tenor, Lawrence Brownlee ad szabadtéri koncertet az Opera Eiffel Műhelyházának parkjában.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus klassz a parton

Klasszikus zene szólt „a magyar Salzburgban” - Beszámoló Tatáról

Egy hete ért véget Tatán a Klassz a pARTon fesztivál, a Cimbora Alapítvány rendezvényét támogatta és második alkalommal fogadta be a város. A szervezőket nemcsak a kisváros festői Öreg-tavának szépsége vonzotta Tatára, hanem a város múltja is, hiszen itt is, mint minden Esterházy-birtokon a zenének is fontos szerepe volt. A tatai Esterházyak is igen sokat tettek a helyi zenei élet fellendüléséért, a kastély történeti múltja és a kortárs zenei élet így mára összeért.
Klasszikus ajánló

Zenei utazás Mozarttól Josef Sukig

Álmodozó nyári éjjel címmel július 29-én szabadtéri koncertet az Anima Musicae Kamarazenekar, az Óbudai Társaskör kertjében. A műsorban elhangzanak Mendelssohn, Mozart, Hugo Wolf és Josef Suk művei is, valamint vendégművészként fellép Horgas Eszter és Polónyi Ágnes.
Klasszikus arcus temporum

Középpontban Liszt Ferenc és Dukay Barnabás munkássága Pannonhalmán

Augusztus 27-29. között rendezik meg az Arcus Temporum Pannonhalmi Kortárs Művészeti Fesztivált, amelynek zenei gerincét idén Liszt Ferenc és Dukay Barnabás munkássága adja. A programot Klukon Edit és Ránki Dezső művészházaspár állított össze. 
Klasszikus ajánló

A természet, a mozgás és a művészet egysége

Idén nyolcadik alkalommal rendezik meg a Természet Operaháza Tisza-tavi Fesztivált július 30. és augusztus 1. között.
Klasszikus interjú

Herboly Domonkos: „Még jobban megbecsüljük a közönséget”

Megpróbáltatásokkal teli koncertévad van mögöttünk, ami az ország első számú együtteseit is próbára tette, szakmailag és lelkileg egyaránt. A Nemzeti Filharmonikusok főigazgatójával, Herboly Domonkossal beszélgettünk a tapasztalatokról és a következő évadra vonatkozó terveikről.