A Zeneakadémiát 1875-ben alapította Liszt Ferenc, az ő elnöksége mellett Erkel Ferenc igazgatásával indult meg a tanítás Liszt Hal téri lakásán, 5 tanárral és 39 növendékkel. Ennek a lakásnak azóta nyoma sincs, mivel a Hal tér – amely valóban a halpiac helyszíne volt – Liszt házával együtt az Erzsébet híd pesti hídfőjének építési munkálatai során eltűnt.

A Zeneakadémia (Fotó/Forrás: Koszticsák Szilárd / MTI)

A lakást az intézmény gyorsan kinőtte, így

melyet később és azóta is Régi Zeneakadémiaként emlegetünk. Ráadásul egy darabig a színművészeti felsőfokú képzés (Színészeti Iskola) is itt folyt. Mihalovich Ödön igazgatósága alatt – aki harminckét éven keresztül vezette az intézményt – egyre több új szakot sikerült indítania a Zeneakadémiának még több tanárral és kiváló növendékkel, így nem kevés lobbizás után 1904-ben újra építkezésbe kezdhettek, ezúttal a Gyár utcában, amelynek egy szélesebb szakaszát az épület átadásakor nevezték el Liszt Ferenc térnek, így tisztelegve az alapító elnök előtt.

Négynapos ünnepségsorozat hangsúlyozta az esemény fontosságát, amelyeken az intézmény tanárai és tehetséges diákjai mutatkozhattak meg.

ugyancsak 1907-ben alapították meg a Zeneakadémia zenekarát, 1908-ban pedig a legendás kamarazenetanárrá vált Weiner Leó is csatlakozott a tanári karhoz.

 A megnyitóról a következőképpen emlékezett meg a Zeneközlöny 1907. június 3-i számában:

(...) Az új hajlék, mely egy pompás palota, végre elkészült

s felavató ünnepségei most folynak le. Maga a megnyitási ünnepély május 12-én a déli órákban volt. Előkelő közönség gyűlt össze a fényes hangverseny-teremben. Ott láttuk a kormány tagjait, politikai és művészi életünk legelőkelőbbjeit. Mihalovich Király-himnuszának elhangzása után gróf Apponyi Albert kultuszminiszter mondott ünnepi beszédet. Nagy tetszéssel fogadott szónoklatában többek között ezeket mondta: »(...)

A Zeneakadémia nagyterme (Fotó/Forrás: MTI)

Mi a zeneművészetnek a legmagasabb fokra való emelésére megteremtettük az első intézetet.

Most tovább kell haladnunk a megkezdett úton. Arra kérem önöket, kísérjék figyelemmel az intézet fejlődését. Bár válságos gazdasági és szociális életünk, mégis arra kell törekednünk, hogy ebben a hazában a zenésznemzedék feltalálhassa megélhetését. (...) Legyünk rajta tehát mindannyian, hogy az intézet minél szélesebb alapon részesítse az egész ország közönségét a zeneművészet élvezetében«.”

A Zeneakadémia karzata (Fotó/Forrás: MTI)

A Zeneközlöny beszámolt továbbá a nyitókoncert fellépőiről és műsoráról is. Többek között elhangzott Mihalovich III. szimfóniájának „Ünnepi hangok” című utolsó tétele, Koessler János A megdicsőültekhez című gyászódája, akiről nemcsak mint nagyszerű tanárról áradozott a lap, hanem mint „invenciózus, nagytehetségű” zeneszerzőről is. Majd természetesen az alapítók, Liszt, Erkel és Volkmann kompozíciói is terítékre kerültek,

A többi koncerten is a nagy tanárok műveit, illetve játékát lehetett hallani, ezek közül kiemelkedett Hubay Jenő kvartettjének Beethoven- és Goldmark-produkciója, de nagy sikerrel zajlott a negyedik estén a volt tanítványok hangversenye is. Micsoda pezsgő zenei élet... Nem is kívánhatunk mást a Zeneakadémiának, mint további hasonlóan nagyszerű koncertekben gazdag újabb 110 évet!