Klasszikus

Az űr?

2005.11.02. 00:00
Ajánlom
A Budapesti Őszi Fesztivál keretében a nemrégiben helyreállított Festetics Palota díszterme adott otthont október 20-án este a francia Diotima Vonósnégyes hangversenyének, amely kortárs művek bemutatója mellett egyben tisztelgés volt az idén hetven esztendős német zeneszerző, Helmut Lachenmann előtt, többek között a komponista III. vonósnégyesének előadásával.

A szünettel két részre osztott műsor első felében két ifjabb francia pályatárs, Michael Lévinas és Joel-Francois Durand egy-egy kvartettje szerepelt. A szünet után Anton Webern op. 5-ös Öt tétel vonósnégyesre című kompozíciója hangzott el, majd az említett Lachenmann-mű zárta a koncertet. A nagy sikerre való tekintettel az előadók ráadásként megismételték Webern darabjának 3. tételét. A szokásostól eltérően – s így részemről is Lachenmannra helyezve a hangsúlyt – ezúttal időben visszafelé haladva értékelném az elhangzott produkciókat.

Jól emlékszem még, amikor másodikos zeneakadémista koromban valósággal fizikai fájdalmat okozott a német szerző egy – talán vonóstrióra komponált – opusza. Zenéjét különösen kíméletlennek, szinte embertelennek éreztem, annyi eredményt mégis elért nálam az ősz mester, hogy nevét alaposan az emlékezetembe véstem. Az eltelt évek alatt nem találkoztam darabjaival, és bár az én hozzáállásom is változott, mégis bizonyos szorongással néztem e koncert elé. Emellett persze egyfajta kihívásnak is tekintettem. Ezek után meglepő, ugyanakkor némileg várható is volt, hogy a legtöbbször kifejezetten provokatívnak mondott Lachenmann belőlem épp a tetszést provokálta ki. Hogy mi maradt meg bennem III. vonósnégyeséből a különböző, a szokványostól eltérő játékmódokon (például a nem a húron, vagy nem annak megszokott helyén történő vonójáték) és az ezek által keltett hanghatásokon kívül? Zenéjének valóban megragadó eseményszerűsége, drámaisága. Hogy miről szó ez a mű, nem értem pontosan, de valamiről szól: ennek a hangzásvilágnak kifejezőereje és nem csekély emocionális hatása van.

Akárcsak Webern még kifinomultabban expresszív zenéjének. A koncert második fele mutatott rá e drámai történések fontosságára a zenében, és arra is, hogy az igazi tehetségek bármilyen anyagba életet tudnak lehelni, akár tetszik nekem az az anyag, akár nem.
Ezt a teremtőerőt, kisugárzást hiányoltam szinte teljesen a hangversenyt indító két ősbemutatóból. Lévinas egyhangú tematikája, a hagyományos hangszínek, hangzások már-már kötelező kerülése valamiféle laboratóriumi légkört kölcsönzött a darabnak, Durand műve pedig – ellenkező előjellel, mégis – hasonló hatást váltott ki. Zenei anyaga határozottan gazdagabb volt karakterekben, talán túlságosan is sokféle, de hiányzott belőle a kohézió, karaktereiből az egyéniség átütő ereje.

A közreműködő négy fiatalember összeszokott játéka a művek minőségétől függetlenül változatlanul intenzív, sőt, sokszor magával ragadó volt. Közülük a mélyhegedűs Franck Chevalier hangja nyújtott külön élményt. Szívesen meghallgattam volna tőlük valamit a még idősebb pályatársak (Beethoven, netán Brahms, esetleg Debussy) muzsikájából, ugyanis a koncert második felének minden pozitívuma ellenére mindvégig úgy éreztem magam, mind Madách hőse Az ember tragédiája XIII. színében:

„... Először a virág tűnt el szemünkből,
Aztán az erdők rezgő lombjai;
A jól ismert táj száz kedves helyével
Jellem nélküli síksággá lapult.
Mi érdekes volt, minden elmosódott.”

(2005. október 20. 19:30, Festetics Palota – Budapesti Őszi Fesztivál – A Diotima Vonósnégyes koncertje (tagjai: Nicolas Miribel, Naaman Sluchin, Franck Chevalier, Pierre Morlet); Lévinas: Vonósnégyes; Durand: Vonósnégyes; Webern: Öt tétel vonósnégyesre, op. 5; Lachenmann: III. vonósnégyes – Grido)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Mi az a tritónusz, és miért nevezték az ördög hangközének?

Schiff András egy interjúban nemrégen a tritónusz hangközével jellemezte Magyarországot. De vajon tudjuk, mi ez? És tényleg be volt tiltva a középkorban?
Klasszikus

A zene olyan, mint a pszichoanalízis

Fejérvári Zoltán november 20-án, illetve a rá következő két estén a Budapesti Fesztiválzenekarral lép pódiumra a Müpában. A külföldön is sikeres zongoraművész beszélgetésünkben elmondta, hogy miért jó egyedül zenélni, miért jó kamarázni, és mi köze mind ennek a pszichoterápiához.
Zenés színház

Először csendült fel az Egyesült Államokban a Bánk bán

Tizenötezer néző volt kíváncsi a magyar kultúrát népszerűsítő, vasárnap zárult kéthetes rendezvénysorozat előadásaira New Yorkban.
Klasszikus

Akit Kodály még személyesen instruált – Perényi Miklós

Azt vallja, egy zeneművet eljátszani csak a kezdet: elmélyedni, újrajátszani, folyton keresni, mint az aranyásó, ez a zenész feladata. Perényi Miklós Kult50-ben megjelent portréja.
Klasszikus

Elkápráztatnak új Rameau-lemezükkel Vashegyi György együttesei

Vashegyi György együttesei, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar lemezre vették Rameau ma már ritkaságnak számító operáját, a Naïst, és a kritika elismerését is kivívták.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hangfelvétel

Ezt hallani kell: Rahmanyinov Chopint játszik

Az orosz zeneszerző, aki negyvenöt éves korában határozta el, hogy zongoraművész lesz, egy 1919-es felvételen Chopin Asz-dúr keringőjét játssza. Lélegzetelállító!
Klasszikus beszámoló

Átkelni az Urálon Berezovszkijjal

Egyszerre különleges, és első pillantásra kissé rendhagyó összeállítással készült Borisz Berezovszkij A Zongora című sorozatban rendezett idei koncertjére, melyet a Zeneakadémia Nagytermében adott november 9-én.
Klasszikus virtuózok

Plácido Domingo fia végigfényképezte a Virtuózok koncertjét – íme a fotók!

„Istenem! Annyi érzelem van bennem a Virtuózokkal kapcsolatban!” – mondta a koncert után José Plácido Domingo, a világhírű tenor fia.
Klasszikus kult50

Akit Kodály még személyesen instruált – Perényi Miklós

Azt vallja, egy zeneművet eljátszani csak a kezdet: elmélyedni, újrajátszani, folyton keresni, mint az aranyásó, ez a zenész feladata. Perényi Miklós Kult50-ben megjelent portréja.
Klasszikus hír

Draskóczky Gábort díjazta az Amerikai Hegedűtársaság

A clevelandi hangszertársaság minden évben díjakat ad át a legjobb vonós hangszerek és vonók készítőinek.