Egy műkedvelő épp népes hallgatóságának rögtönzött a billentyűkön, amikor Bach belépett a szobába. Az illető felpattant székéről, és eközben rossz hangzatot szólaltatott meg. Bach szó nélkül a csembalóhoz sietett, feloldotta a disszonanciát, majd eljátszott egy odaillő kadenciát. Csak ezután üdvözölte a házigazdát.

A szvit zenei anyaga a megszokott mozgásformán túlmenően önálló arcéllel, a prelúdiumok jelentős mondanivalójával is rendelkezik. A sorozat élén hatalmas concerto-tétel áll, ami szüntelen egyenletes lüktetéssel áramlik mindaddig, míg mozgásképletét a melléktéma át nem veszi, hogy tovább folytassa. A két téma nemcsak hangnemében tér el egymástól, hanem tartásban, jellegben és dramaturgiai funkcióban is. Az Allemande anyagával rokon a Courante, a szenvedélyes hangú Sarabande-hoz pedig ezúttal is egy variációs utótag tartozik. A Gavotte és a trió helyén álló Musette az igazán nagy zenék keresetlen egyszerűségével hódította meg harmadfél évszázad zenehallgatóit.